Szerda délután van, kellemes szellő fujdogál a májusi melegben, hárman ülünk a Pompeia teniszklub teraszán, a Montjuic tetején, a barcelonai Olimpiai Stadion szomszédságában: Kocsis Tibor, a készülő Kubala-film rendező-producere, a 2014-es nagy sikerű Magyarok a Barcáért alkotója, akinek ez a találkozó köszönhető; Jordi Monturiol, a penyákat, az FC Barcelona szurkolói csoportjait összefogó ernyőszervezet korábbi elnöke, és e sorok írója. Akire várunk, az nem más, mint Josep María Minguella, a legendás katalán játékosügynök, akinek benne volt a keze – vagy így, vagy úgy – Johan Cruyff, Diego Armando Maradona, Hriszto Sztojcskov, Pep Guardiola, Rivaldo és Lionel Messi leigazolásában a katalán óriásklubhoz.
Még látta játszani Kubala Lászlót
És öt perccel a megbeszélt 17 órás időpont után odacsoszog az asztalunkhoz egy öregúr, akit Jordi barátunk nagy reverenciával üdvözöl és kínál hellyel. Ő Minguella, a ma már visszavonult, de fénykorában a legmenőbb spanyol/katalán játékosügynök. Minguella személyesen ismerte Kubala Lászlót, Kocsis készülő dokumentumfilmjének hősét, aki 1950-től 1961-ig varázsolt a culéknál.
Kubala volt az én ikonom. Olyan fizikuma volt, hogy még túl a negyvenen is délben, a tűző napon szeretett futballozni, nem zavarta a hőség, mindent kibírt. Mindig a fia hozta autóval, és foci után rendszerint megebédeltünk
– mondja az öregúr, miközben helyet foglal, majd belekortyol az ásványvízébe.
Minguella egy 250 lelket számláló, Guimerá nevű kis katalán faluban született Lleida mellett, és a Condalban, a Barcelona fiókcsapatában futballozott, mert hatéves korában a család áttelepült a nagyvárosba, de ahhoz nem volt elég jó a srác, hogy eljusson a Barcáig. Ehelyett a jogi egyetemre járt, és közben megszerezte a futballedzői diplomát is.

Már Johan Cruyff szerződtetésében is benne volt
Nos, amikor Barcelonába költöztek Minguelláék, a szomszédjuk a klub masszőrje volt, akivel a család szoros barátságot kötött. És hát ott volt egysaroknyira a Barca akkori stadionja, a Les Corts. Ami nem sokkal Kubala megérkezése után kicsi lett, mert annyian kezdtek járni a magyar fenomén miatt a meccsekre. Ezért, Kubala miatt, kellett 1957-re felépíteni a Camp Nout.
Nyolcvankét éve vagyok culé, kétéves koromban lettem socio, az apám számára becsületbeli kérdés volt mindez, az enyém a 366-os sorszámú tagsági igazolvány. Viszonylag elöl vagyok a sorban. Látom, figyeli a bal szememet. Holnap megyek a kórházba, megoperálják, mert alig látok vele
– magyarázza hunyorogva.
Sok szerencsét kívánunk a műtéthez, majd kapacitáljuk, meséljen első nagy fogásáról, Johan Cruyff megszerzéséről.
Ó, hát akkor még nem voltam játékosügynök, jogot végeztem, és a futballedzői diplomát is megszereztem. Jól beszéltem angolul, és amikor 1969-ben Vic Buckingham a Barcához érkezett, engem raktak tolmácsnak Vic mellé. Tudni kell, hogy Vic korábban az Ajax edzője volt, és nála mutatkozott be a felnőtteknél a 17 éves Johan Cruyff. Nos, először 1969-ben merült fel Cruyff szerződtetése, de akkor ez még lehetetlen volt, mert nem lehetett külföldi játékosokat igazolni a spanyol futballba, pont a Real Madrid vétózta meg a piac kinyitását, mert megszimatolták, hogy kinéztük magunknak Cruyffot
– idézi fel az 57 évvel ezelőtti időket.
Ennek is megvan a maga története, Minguella elmondása szerint 1970 nyarán Cruyff és felesége, Danny Coster Mallorca szigetén töltöttek két hetet, és hazafelé menet beugrottak a Nou Camp stadionba. Cruyff nem volt szívbajos, magára öltötte a klub mezét.

Ettől kezdve minden követ megmozgattak a Barcánál, hogy megszerezzék Cruyffot, csakhogy az Ajax elnöke, Jaap van Praag nem akarta elengedni sztárjátékosát semmi pénzért. Ennek ellenére a Barca 22 millió pesetáért aláírt egy előszerződést a játékossal, Van Praag azonban hajthatatlannak bizonyult.
Sokat segített a hadműveletben, hogy a Barca ügyvezetője, Armand Carabén felesége, Marjolijn der Meer holland volt, szoros barátság alakult ki a Cruyff házaspár és Carabénék között. És miután feloldották a külföldi játékosok szerződtetésének tilalmát, 1973-ban beindultunk. Az is használt az ügynek, hogy Cruyffot időközben leváltották a csapatkapitányi posztról az Ajaxnál, és a játékosok Piet Keizert választották meg csékának, mert megharagudtak Johanra. Szóval, Johan helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, a szurkolóknak sem tetszett, hogy mindenáron el akar menni Amszterdamból. Végül Van Praag is beadta a derekát egymillió dollár fejében, és Cruyff a Barcáé lett. Az a Cruyff, aki 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban BEK-diadalra vezette az Ajaxot. Akkor már nem Rinus Michels volt az Ajax edzője, Michels 1971-ben Barcelonába szerződött, és 1978-ig ott is maradt a csapatnál
– folytatta Minguella.
Öten utaztak ki Amszterdamba aláírni a szerződést: Carabén, Agustí Montal, a Barca elnöke, Marjolijn, Carabén felesége, Rinus Michels és Minguella. Utóbbi még nem hivatalos menedzseri minőségben, hanem mint tolmács és tótumfaktum. Az Apha Hotel 1043-as lakosztályában írták alá a szerződést, Johan gépe augusztus 23-án szállt le az El Prat repülőtéren.
„Johan úgy érkezett meg Barcelonába, mint egy hős, egy király” – látni az idős ember arcán, hogy a könnyeivel küszködik.
És ebben nekem is részem volt. Még ötvenhárom év múltán is elérzékenyülök, ha arra gondolok, mennyit segíthettem a szíven Barcájának. 1973. október 28-án mutatkozott be Johan a csapatunkban a Granada elleni hazai meccsen, a nyolcadik fordulóban. 4–0-ra győztünk, Johan két gólt rúgott, a közönség szétszedte a Nou Campot. Előzőleg tizenhárom évig nem tudtunk bajnokságot nyerni, Cruyff-fal azonnal bajnokok lettünk.
Pisztoly a tárgyalóasztalon
Ugorjunk előre tíz évet az időben! Amikor Maradona megérkezett Barcelonába, már Minguella volt a menedzser, hivatalosan is! Na, ennek az igazolásnak is megvan a maga sztorija.
1978 elején Argentínába utaztam, hogy a klubunk megbízásából megnézzek egy bizonyos középpályást, akinek Jorge López volt a neve (valójában Péreznek hívták, utánanéztem, Minguellát megcsalta az emlékezete – a szerk.), és az Argentinos Juniorsban játszott. Nézem, nézem a meccset, amikor a második félidőben becseréltek egy 17 éves kölyköt. Nagy boglya haja volt, olyan rövid sortot viselt, mintha a strandon lett volna, és tapadt a labda a lábához, nem lehetett elvenni tőle. Mondtam az Argentinos Juniors vezetőinek, engem nem érdekel Pérez, Maradonát akarom vinni. De akkor még nem lehetett.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!