Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Örök kérdés marad az, van-e helye a politikának a sportban, ha pedig igen, akkor mégis mennyire? Napjainkban az LMBTQ-közösség melletti kiállást jelentő szivárványos csapatkapitányi-karszalag, vagy néhány évvel korábban a Black Lives Matter mozgalom kapcsán megjelenő futballmérkőzések előtti térdelés is rendkívül megosztó téma volt a szurkolók körében. Gyűjtésünkben a közelgő világbajnokság kapcsán ezúttal olyan tornákra fókuszáltunk, amelyekre erőteljesen rátelepedett közvetlen vagy követett módon a politikai befolyásolás, egyfajta imázsépítés igénye a rendező országoktól, miközben a felszín alatt diktatórikus, katonai vagy emberi jogi aggályok övezték a szervezést.
Bárhogyan is gondolkodik az egész jelenségről az ember, azt semmiképp nem lehet letagadni, hogy a sportág globalizálódásának a kezdetén bizony súlyos szerepet játszott a politika, és talán teljesen nem is tűnt el soha belőle. Ez a labdarúgó-világbajnokságok lassan egy évszázados múltjára visszatekintve remekül észre is vehető.
1934 – Az olasz fasizmus diadala
Bár az első világbajnokság inkább hihetetlen körülményeiről maradt emlékezetes (nem voltak selejtezők, kis híján európai csapatok nélkül rendezték meg, ráadásul havazott is Uruguay-ban), a négy évvel későbbi, 1934-es olaszországi torna már bőven kapott politikai töltetet is. Benito Mussolini eddigre már 12 éve volt az Olasz Királyság tejhatalommal rendelkező Duce-ja, a fasiszta rezsim népszerűsítésére pedig a sportot, azon belül is a labdarúgást kiváló eszköznek látta.
Az 1930-as tornára még nem merte elküldeni csapatát a kudarctól óckodó diktátor (az akkor későbbi győztes Uruguay még az 1928-as olimpián 4–2-re győzte le az Azzurrit), de hazai pályán már semmi sem akadályozta meg az országot a részvételben. A rendezés több mint profi volt, Mussoliniék számos új stadionépítési programot hirdettek, a szurkolók Olaszországba történő, valamint a városok közötti utazási költségeit is átvállalták, fasiszta emblémával ellátott vb-szuveníreket árultak, illetve minden résztvevő országba (még Egyiptomba is) külön rádióközvetítéseket szerveztek az embereknek.
A külföldi nézők le vannak nyűgözve. A torna megmutatta, Mussolini Olaszországa olyan rugalmasan, aprólékosan és pontosan szervezte meg a világbajnokságot, ami után méltán beszélhetünk egy mindenre felkészült országról.
– írta a tornáról az olasz Gazetta dello Sport.
A mérkőzéseket fasiszta karlendítéssel kezdő, fekete mezben futballozó (Mussolini paramilitáris csoportját feketeingeseknek nevezték) olasz válogatott az Egyesült Államok, Spanyolország és Ausztria legyőzése után Csehszlovákiával mérkőzhetett meg az aranyért Rómában. A fináléban hosszabbítás után végül Angelo Schiavio góljával a házigazdák ünnepelhettek, igaz, számos korrupciós vád érte azóta a játékvezetőket.
Mindenesetre a világ legjobbjának mondhatta magát Olaszország, amelyet az 1936-os berlini olimpián megszerzett első hely, valamint az 1938-as vb-győzelem is igazolt.
1978 – Az argentín katonai rezsim „piszkos” győzelme
Argentína történelmében számos katonai diktatúra ragadta kezébe a hatalmat, az utolsó 1976-ban, miután Nemzeti Újjászervezési Folyamat (PRN) megdöntötte Isabella Perón elnök hatalmát. A rezsim Jorge Videla tábornok vezetésével azonnal felfüggesztette a nemzeti kongresszust, betiltotta a politikai pártokat, korlátozta a polgári jogokat és „Piszkos háború” néven tisztogatásokba kezdett, amely a következő nyolc évben nagyjából 30 ezer ember halálával vagy eltűnésével járt.
Az elnyomó vezetésű állam eddigre már elnyerte az 1978-as világbajnokság rendezési jogát, így kapva az alkalmon rengeteg pénzt és energiát szántak megszervezésére, azon céllal, hogy majd a külvilág számára pozitív képet tudnak festeni az országról. Bár a kormány által irányított sajtó békés és rendezett képet próbált festeni a dél-amerikai államról, a külföldi újságírók utólag cenzúráról és megfigyelésről számoltak be, valamint azt is korlátozták a hatóságok, merre mozoghatnak a vb során.
De a FIFA-t és a maradék 15 országot is számos kritika érte, hogy „miért vesznek részt a rezsim játékában”. Ugyan Hollandia és Svédország is megfontolta részvételét az eseményen, végül minden kvalifikáló nemzet elutazott Argentínába, bár az akkoriban a világ legjobb játékosai között számon tartott Johan Cruyff visszamondta a szereplést (mint később kiderült, nem tüntetőlegesen, hanem családja néhány hónappal korábbi fegyveres kirablása miatt).
A tornát nagy sportszakmai sikerként könyvelhette el a rendező, a kék-fehérek ugyanis egészen a döntőig meneteltek (bár a Peru elleni 6–0-ra végződő elődöntő után sokan bundát kiáltottak),
ahol végül Hollandia ellen hosszabbítás után bizonyultak jobbnak (3–1), ezzel Argentína története során először világbajnoknak mondhatta magát.
Azonban nem tartott sokáig az örömmámor, az elbizakodott rezsim 1982-ben háborút indított a Falkland-szigetekért Nagy Britannia ellen, amelynek elvesztése a PRN gyors összeomlását hozta magával. Végül az 1983-as demokratikus választások zárták le az ország ezen sötét periódusát.
Két évvel később a rezsim elleni bírósági per során Jorge Videla tábornok és a politikai tisztogatásokat megszervező Emilio Massera admirális is életfogytiglan börtönbüntetést kapott, de mások sem úszták meg többéves szabadságvesztés nélkül. Talán a sors (és Maradona keze) hozta úgy 1986-ban, hogy Argentína története második világbajnoki címét is megnyerje, ezúttal már szabad országként.
2018 – Imázsépítés orosz módra
A sormintába remekül illeszkedik, mind a 2018-as oroszországi, mind a 2022-es katari világbajnokság. A két ország rendezési jogát még egyszerre jelentette be a FIFA 2010-ben, azonban több helyről érkező vádak szerint szavazatvásárlás befolyásolta a kiválasztási folyamatot. Mindenesetre árulkodó, hogy a döntés meghozó 22 fős testületéből 11 tagot később korrupció miatt megbírsálgoltak, felfüggesztettek vagy éppen örökre eltiltottak labdarúgással kapcsolatos tevékenységektől.
De bőven akadtak még botrányok a két rendezéssel kapcsolatban. Sokan imázsjavító lépésként tudták be az Oroszországban esedékes tornát, ahol 1999 óta Vlagyimir Putyin számít a de facto vezetőnek. A 2010-es évektől kezdve egyre autoriterebb irányba sikló kelet-európai állammal szemben számos kritikát felróttak a torna kezdetéig.
Sokan összeférhetetlennek tartották a 2014-es Krím-félsziget orosz megszállását, valamint az azt követő kelet-ukrajnai háború kirobbanását (amelyben hivatalosan a Luhanszki-, és a Donyecki Népköztársaság szakadt el Ukrajnától, jelentős orosz segítséggel) a világbajnokság rendezésével, de a polgári jogok jelentős elnyomásával kapcsolatban is sokan aggályaikat fejezték ki.
A brit kormány külön felszólalt az oroszok ellen, miután egy szigetországnak kémkedő orosz kettősügynököt, Szergej Szkripalt és lányát megmérgezték, miközben Salisburyben tartózkodtak. Az akkori miniszterelnök, Theresa May bejelentette, hogy egyetlen kormánytag, vagy a királyi családhoz tartozó személy sem utazik el a világtornára, míg az akkori külügyminiszter (2019 és 2022 között miniszterelnök) Boris Johnson a 2018-as tornát ugyanolyan propaganda eszköznek nyilvánította, mint amilyen szerepet játszott az 1936-os berlini olimpia a náci Németország akkori megítélésében.
A torna ettől függetlenül a tervek szerint zajlott, sőt, az orosz válogatott nemcsak a csoportból jutott tovább, de a nyolcaddöntőben tizenegyespárbaj után Spanyolországot is búcsúztatta, így szép eredménnyel zárhatott, még ha a legjobb nyolc között a későbbi döntős horvátok megálljt mutattak Sztanyiszlav Csercseszovéknak.
Az esemény továbbá pozitív képként élt tovább a legtöbb résztvevő fejében. Modern stadionok, ingyenes tömegközlekedés és rendkívül meleg fogadtatás várt minden kilátogatót, így Putyin PR-sikerként nyugtázhatta a szervezést.
Más kérdés, hogy a 2022 óta tartó orosz-ukrán háború miatt az orosz nemzeti csapat a cikk írásának pillanatában is ki van tiltva minden FIFA és UEFA sorozatból…
2022 – Világbajnokság katari köntösben
Bár katonai konfliktusok éppenséggel nem terhelték Katar nemzetközi megítélését a négy évvel későbbi tornán, az első arab-félszigeti vb-rendező esetében is merültek fel bőven problémák.
A fentebb említett szavazatvásárlás vádja mellett emberi jogokkal kapcsolatos kritikát is kapott az ország. A részben a saríára épülő katari jogrendben az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat illegális, ezért az LMBTQ-jogok kérdése a 2022-es világbajnokság egyik legvitatottabb témájává vált. A FIFA a torna előtt nem engedélyezte az európai válogatottak által tervezett „OneLove” […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!