Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Milák Kristóf 2000. február 20-án született Budapesten, szegény családba. Édesapja eredetileg színházi öltöztető volt, aki azonban egy idő után biztonsági őrként kereste a kenyerét, édesanyja ápolónő volt.
A család Tárnokon élt – Kristóf nem egyke, egy bátyja van –, az édesapa, a tavaly elhunyt Milák Mihály így idézte fel az Indexnek a kezdeteket.
„Öt és fél éves lehetett, akkor már Tárnokon laktunk, és a nagyobbik gyerekünkkel, Dáviddal – tíz év van kettejük között – Budafokra jártunk úszni, a Budafókába. De aztán Dávid abbahagyta, mi itt, a kertben felállítottunk egy műanyag medencét, és Kristóf ott ismerkedett a vízzel, még óvodás volt. De akkor Ildikó, a feleségem kitalálta, hogy vigyük el valahová Kristófot. És átvittük Érdre, ahol Egerszegiéknek az Egérlyuk étterem alagsorában van egy kis tanmedencéjük, és Kristóf Egerszegi Klári keze alatt ott kezdett el úszni. Ebben az volt a legszebb, hogy Klári állandóan időpontot változtatott, hogy ekkor vigyük, meg akkor vigyük. Kérdeztük Klárit, hogy mi ennek az oka. Klári azt mondta, olyan rohamtempóban fejlődik a gyerek, hogy nincs értelme a locsipocsizásnak, hiszen már tud úszni! Így kezdődött. Én sokszor azt mondtam, hagyjuk a fenébe az egészet, de…”
Igen, mert Milákék nagyon nehéz körülmények között éltek, az apa, mint mondtuk, vagyonőr volt, és az is maradt csaknem 70 éves koráig, haláláig. Kristóf késői gyerek volt, nem volt könnyű felnevelni a két srácot, egy dízel Talbot gépkocsival vitték minden reggel edzésre Kristófot. Aztán vettek egy kétéves, használt Fordot, azzal már kicsit könnyebb volt.
Kristóf első versenye Újpalotán volt egy kis uszodában, a lakótelepen. És Kristóf aranyérmet kapott, amin az apja csodálkozott a legjobban, mert a gyerek egy-két évvel idősebbek között úszott. Jó volt a srác, az első emlékezetes viadala Gyulán egy békaverseny volt, ahol szintén idősebbek között indult, és egy aranyat, két ezüstöt nyert. Güttler Károly, a kétszeres olimpiai ezüstérmes volt a díjátadó, de Kristóf nem mert odamenni, odabújt az apjához, és nem vette át az érmet, Karcsi hiába kapacitálta. Annyira szokatlan, idegen volt neki…
20
Amikor a gyerek fordult, a többiek még a félpályánál tartottak, Egerszegi Klári, az edzője elsápadt, és azt rebegte: ilyen nincs…
Zárkózott, magának való gyerek
Tényleg nincs, ez csaknem húsz évvel később, a párizsi Vizes Központban is beigazolódott, de ez már egy másik történet. Vissza a régmúltba, Tárnokra és Érdre!
„Minden csoportban Kristóf volt a legkisebb, és ahogy ez lenni szokott, mindig a kicsiket csesztetik. Vele is ezt csinálták, és ő erre bezárkózott. Nem szólt senkihez, visszahúzódó lett. Nem tárulkozott ki, ha bántották, összehúzta magát, nem futott el, nem is támadott, magányos, magának való gyerek lett. Nemegyszer mástól tudták meg a szülők, hogy piszkálják a gyereküket a nagyok, mert otthon nem mondta el. Egy darabig még Klárinál úszott, és annyival jobb volt a többieknél, hogy mindenkit lehagyott a csoportban. De egyszer elment egy versenyre, és ott nagyon kikapott. Ez bizony rettenetesen megrázta őt. Akkor el kellett magyarázni neki, hogy bár a csoportban mindenkinél jobb, ez nem azt jelenti, hogy a versenyen is mindenkit megver.”
És akkor a szülők megkeresték Plagányi Zsoltot, aki akkor az érdi úszóknál dolgozott, és megkérték, hogy vegye át Kristófot, mert nem fejlődik, sőt visszafelé fejlődik. Innentől már Plagányi Zsolt mesteredző veszi át a szót.
„Nyolcéves lehetett ekkor. Fél éven keresztül Százhalombattára kellett átvinnünk naponta, mert Érdnek akkor még nem volt saját uszodája, na hát az is milyen tortúra volt! Iskola, majd edzés, megint iskola, rettenetes. Legyünk őszinték, Klárinak ez nem esett jól, hogy elvitték a gyereket, de a szülők megmondták neki, hogy az nem perspektíva, hogy Kristóf az ő csoportjában a legjobb, neki tovább kell lépnie a fejlődése érdekében. Szóval, átkerült hozzám, de akkor Kristóf még hátat és gyorsot úszott. De a hátat olyan szépen, hogy csak az orra lógott ki a vízből, úgy feküdt a hátán, mint egy deszka. Mint Egerszegi Kriszta annak idején. Szinte lebegett a víz felszínén. Kristóf csak akkor kezdett el komolyabban pillangózni, amikor Zsolt elkerült Érdről, merthogy engem kirúgtak onnan, és Selmeci Attila átvette tőlem. Később egyébként, már Törökbálinton, javasoltam, hogy jöjjön át hozzánk, de végül maradt Érden.”
Hátúszónak indult, majd benevezte magát 100 m pillangóra
Selmeci Attila 2014 januárjában kezdett el foglalkozni az akkor alig 14 éves Milák Kristóffal.
Amikor átkerült a csoportomba, még hátúszónak vallotta magát. Az első közös országos bajnokságunk 2014 nyarán volt, Kristóf természetesen indult, és benevezte magát 100 méter pillangóra is, és óriási meglepetésemre a szélső pályán bekerült a döntőbe
– idézi fel Selmeci a tíz évvel ezelőttieket.
„Jóval nagyobb nevek voltak az ellenfelei, Kiskunhalasról meg máshonnan is, de Kristóf győzött, ismétlem, hatalmas meglepetésre. Szeptembertől aztán folytattuk, én pedig rábeszéltem a pillangóra, hiszen az x-lábai erre az úszásnemre predesztinálták. Kristóf elfogadta, de kikötötte, hogy csak a 100 méter, a 200-ról szó sem lehet! Már akkor sem volt könnyen meggyőzhető fickó, hiába mondtam neki, hogy a 200 pillangó lesz az igazi száma, ő kötötte az ebet a karóhoz.”
2015-ben Tbilisziben rendezték az EYOF-ot, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. Milák nagyon ki akart kerülni, a válogatón meg is úszta a szintet, és 100 m pillangón versenyzett. Igen ám, de akkor Tbilisziben elromlott a döntőben a pályáján az óra, negyediknek hozták ki, pedig szerinte harmadik volt, iszonyatosan felbosszantotta magát.
20
Áttérés a hátról a pillangóra, Izraelben ámult a világ
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!