Amikor a novemberi sorsoláson az A ligáról döntő osztályozó párosításainál a Németország és a Hollandia mögött, de Bosznia-Hercegovina előtt harmadikként záró magyar válogatott mellé a B liga második helyezettjei közül Törökországot húzták, igencsak forró hangulatú isztambuli mérkőzés képe lebeghetett a szemünk előtt.
Az 1000. hivatalos mérkőzésünk helyszínéül szolgáló 15 milliós nagyvárosban azonban a hétre jött egy hidegfront, és az addig tapasztalható nem egyszer 26-27 fokhoz képest két nap alatt nyolc fokra hűlt a hőmérséklet, ráadásul éjszakára már 2-3 Celsius-fokokkal riasztgattak, így a pokoli forróság helyett váratlanul fagyos közeg várta a mieinket.
No meg rossz híre sora, hiszen hiába festett még kedd reggel is kifejezetten jól a keretünk összeállítása, a következő órákban egyre-másra estek ki sérülés miatt a futballisták. Hegyi Krisztiánnak az idénye is véget ért, Gulácsi Péter sérülés miatt nem vehetett részt a szerdai gyakorláson, a keretbe kisebb sérüléssel érkezett Dárdai Bence nem épült fel teljesen, végül aztán a meccskeretbe sem került be, Sallai Roland pedig el sem utazott az összecsapásra.
A mieink számára kulcsfontosságú csütörtök-vasárnapi program előtt Marco Rossi aggodalmas arckifejezése ezen tények ismeretében már aligha lehetett meglepő a szerdai sajtótájékoztatón, olasz kollégája, Vincenzo Montella pedig kifejezetten kedvezőtlen csereajánlatot tett a mieink mesterének a találkozót megelőző napon.
Hamar góllá érett az óriási török nyomás, de a magyar fölény is
Hiányukban Rossi a Dibusz – Fiola, Orbán, Dárdai M. – Bolla, Nikitscher, Schäfer, Kerkez – Szoboszlai, Nagy Zs. – Varga B. tizenegyet küldte pályára a Galasaray otthonául szolgáló Rams Stadionban, amelyben mintegy 1600 magyar drukker űzte a mieinket – természetesen óriási létszámhátrányban a házigazdához képest.
A török szurkolók elképesztő hangerejű füttyszóval jelezték minden egyes alkalommal nemtetszésüket, de az első percek inkább a lelkesítésről szóltak, mivel Fiola Attilának már a harmadik percre két hatalmas mentést kellett bemutatnia – baljósan indult mieink számára az összecsapás. Hamarosan Bolla Bendegúz vette át a szerepét, egy alkalommal olyan erélyesen lépett be a csatár elé, hogy a mellettünk ülő török kollégák egy emberként reklamáltak büntetőt, Ivan Kruzliak játékvezető viszont nem látott szabálytalanságot.
Amikor már kezdett úgy festeni, hogy kicsit kijövünk a szorításból, és Varga Barnabás révén az első lövésünket is feljegyezhettük, jött a török vezetés, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, érett is: Orkun Kökcü 18 méterről remekül lőtte ki a bal alsót (1–0).

14
A Benfica kiválósága nyolc gólpassz mellett a harmadik találatát jegyezte a török válogatottban.
A törökök ezt követően valamelyest átadták a területeket, amivel leginkább Nagy Zsolt próbált élni a bal oldalon, előbb 12 méteres, jobb alsóra tartó lövésével, majd a felívelt szabadrúgást követően fejesével tesztelte Ugurcan Cakirt, aki ezeket, és nem sokkal később Kerkez Milos lövését is hatástalanította. A 20. percben Kaan Ayhannak kellett óriásit mentenie Nagy elől, de a villámgyors török megiramodásokban is rendre ott volt a második találat.
A 25. percben aztán megszületett a magyar csapat találata, és ez is bőven benne volt már eddigre a levegőben!
Kétgólos hátrányból kezdi a magyar labdarúgó-válogatott vasárnap a törökök elleni NL-osztályozó hazai visszavágóját. Mire számít?
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!