Tavaly ugyanis a fogadóirodáknál egyértelműen a Real Madriddal spanyol bajnokságot, Szuperkupát és Bajnokok Ligáját nyerő Vinícius Júnior volt a favorit, és még a díjátadó napján sem érte el a nyereményszorzója a másfelet, miközben Rodri esélyei javultak ugyan, de még így is négyszeres összeggel kecsegtettek.
Hogy aztán jöjjön a bombahír, a Real Madrid nem utazik el a párizsi gálára! Ebből azért már lehetett sejteni, hogy mégsem a brazil szélső hódítja el a trófeát, és végül valóban nem Vinícius Júnior lett az aranylabdás. Hogy miért született jó döntés, azt itt tárgyaltuk ki egy éve.
A helyzet nagyjából hasonló, mint tavaly ilyenkor volt – de jön az újabb „meglepetés”?
A hétfői gálát felvezető cikkünkben most összeszedjük azokat a futballistákat, akik ma kiosztásra kerülő 13 díj közül a legnívósabbra pályázhatnak, a sötét lovaktól a fő esélyesekig.
Akikről az Aranylabda-beszélgetésekben szót lehet ejteni
Az idény legjobbjainak keresése során általában előnyben vannak a támadók, hiszen a gólok és gólpasszok a leglátványosabbak, ezért ha valaki elit szinten teljesít, akkor jobb eséllyel hívja fel magára a figyelmet, mint egy remekül védő kapus, vagy a védelmet stabilizáló hátvéd.
Védőként legutóbb 2006-ban, az olasz Fabio Cannavaro révén avattak aranylabdást, kapus pedig csak egy volt, aki elnyerte a díjat: a szovjet futball jeles képviselőjeként Lev Jasin még 1963-ban.
Viszont ha valaki megállás nélkül lövi a gólokat, akkor azért jó eséllyel szóba jöhet a neve az Aranylabda-beszélgetésekben, még akkor is, ha valójában nem sok sanszuk van megnyerni a díjat.
Ebbe a kategóriába most négy gólvágót helyeztünk el. Elsőként a svéd-magyar Gyökeres Viktorra térünk ki, aki 39 góllal járult hozzá a Sporting CP bajnoki címéhez, amivel természetesen mesterlövész is lett, összességében pedig 52 tétmeccsen 67(!) találatból (54 gól+13 gólpassz) vette ki a részét. A svéd válogatottban sem lassított, a hat Nemzetek Ligája-meccsén kilenc gólja és négy gólpassza volt, nem véletlenül állt érte sorba fél Anglia, és vitte végül az Arsenal.
Egy új londoni után menjünk egy exlondonival tovább. Harry Kane ezúttal 26 találattal lett gólkirály Németországban, és a Bayern Münchennel végre valahára nyert egy trófeát is, a bajnoki címet. Nem túlzás állítani, hogy a fél világ szurkolt az immár 32 éves világsztárnak, hogy valami összejöjjön neki végre…
Végezetül a spanyol liga két mesterlövésze kerüljön terítékre még, Robert Lewandowski 52 tétmeccsen 42 góllal vette ki a részét a Barcelona meneteléséből, Kylian Mbappé pedig 55 tétmeccsen ugyanennyivel a Real Madrid „ezüstös” szerepléséből. A francia támadó 31 bajnoki góljával elhódította ugyanakkor az európai Aranycipőt.
A közvetlen üldözők, akik nyerhettek volna, ha…
Cole Palmer számára a 2025-ös év nem indult erősen a PL-ben, no nem arra gondolunk, hogy január 14-ére két meccsen két gólnál járt, hanem hogy ezt követően májusig nem volt újra eredményes. Összességében ezúttal nem voltak olyan fényes számai (52 meccsen 18 gól+14 gólpassz), mint egy évvel korábban (48: 27+15), de egyrészt ez jó eséllyel szebb lett volna, ha nem fér bele a Chelsea-nek, hogy a komplett ligaszakaszra pihentessék a Konferencialigában, amit végül meg is nyertek a londoniak, az utolsó két meccsén az angol középpályás három gólpasszt adott. De ennél azért lényegesen fontosabb volt a klubvilágbajnokságon mutatott szereplése: a kieséses szakaszban a Benfica legyőzéséből gólpasszal, a Palmeiraséból góllal vette a ki a részét, az évet uraló PSG-t pedig egymaga verte meg – két góllal és egy gólpasszal zárta a 3–0-s döntőt.
Az ő ellentéte volt Mohamed Szalah, akitől március közepéig úgy festett, hogy nem lehet elvenni a díjat. A Liverpool remekelt a bajnokságban, a BL-ben, menetelt a Ligakupában, és sorra jöttek az egyiptomi góljai és gólpasszai is. Összességében parádésan zárt 52 meccsen 34 gól és 23 gólpassz volt a mérlege, a PL-ben gólkirály és a második legjobb előkészítő is lett az aranyérem mellé.
A BL-ben viszont a nyolcaddöntőben jött a búcsú, a Ligakupa-fináléban is alulmaradt a csapat, amely ugyanúgy elfáradt az idény végére, mint az egyiptomi szélső: Szalah március 8. után összesen két gólt szerzett, így a végére alaposan leromlott a megítélése.
Csupán egy futballista szerzett még nála is több kanadai pontot a topligák játékosai közül: Raphinha. A szurkolók által korábban a pokolba kívánt brazil szélső Hansi Flick érkezésével megtáltosodott, és 57 tétmeccsen 59 gólból (34+25) vette ki a részét. Valamelyest az ő termelése is visszaesett az idény végére, és hát még így sem ő volt a Barcelona legjobbja, így nem beszélhetünk róla a topfavoritoknál.
A topfavoritok
Az eddigiek után meglepő lehet, hogy egy védekező középpályást emelünk ide, de mindjárt világossá válik, miért. Vitinha a PSG előző idényének talán legfontosabb pillére volt, 4521 játékpercénél csak két védő, Asraf Hakimi (4667) és William Pacho (4544) teljesített többet, szűrőjátéka mellett pedig a támadásokból is kivette a részét, elég csak a nyolc góljára és öt gólpasszára gondolni. Ami az ő helyzetét tovább javítja, hogy a Nemzetek Ligájában a csoportkörben az utolsó két meccsen három gólpasszal járult hozzá csapata továbbjutásához, majd Dánia és Németország kiejtése után a Spanyolország elleni finálét is megnyerte Portugália – a tizenegyespárbajban Vitinha is betalált. Mindez azt jelentette, hogy az összes létező sorozat közül, amiben elindulhatott az idényben, csak egyet nem nyert meg, a klub-vb-döntős vereséget fentebb Palmernél már ecseteltük.
Ezzel együtt sincs valós esélye a sikerre, mert az két futballista között fog eldőlni. A kicsivel esélytelenebb Lamine Yamal, aki 16 évesen berobbant az európai élmezőnybe, Európa-bajnoki címre vezette Spanyolországot (a döntő előtti napon lett csak 17 éves), majd egy újabb szintet lépve volt a Barcelona legjobb játékosa, még ha a kanadai pontokat (43) tekintve csak a harmadik is volt (18 gól+25 gólpassz) a csapaton belül.
Az immár 18 esztendős futballista kulcsszerepet vállalt a Real Madriddal szemben megnyert Szuperkupa-, Király-kupa- és bajnoki szereplésekből, a válogatottat Nemzetek Ligája-döntőig vezette, a hollandok elleni negyeddöntőben egy, a franciák elleni elődöntőben két gólt szerzett. Esetében az egyedüli fájdalom az lehetett, hogy az Internazionale a BL-elődöntőben meglepte a végén a Barcát, de ez egyáltalán nem az ekkor is klasszisteljesítményt bemutató Yamalon múlt. A világ legértékesebb (200 millió euró) futballistája az új idényben is parádésan rajtolt, a bajnokságban három meccsen adott három gólpasszt két gól mellett, a válogatottban pedig két fellépésen osztott ki három asszisztot. A világ legjobban cselező játékosára nagyjából semmilyen ellenszer nem látszik, és ha idén még le is csúszik az Aranylabdáról, nagyon nehéz elképzelni, hogy ne jöjjön ez neki össze a közeljövőben… Sőt, a nyolcszor legjobbnak választott Lionel Messi példája mutatja, az egyéni kvalitás akár felülírhat elbukott trófeákat is. Ha nyersz, parádéztál, ha nem, akkor a társak nem nőttek a közeledbe.
De még így is van egy erősebb jelölt a fogadóirodáknál. A Paris Saint-Germain a francia bajnokságot, a kupát és a Szuperkupát is megnyerte, a BL-ben pedig azok után, hogy decemberben még csak a 25. helyen állt a csapat, jött a henger 2025-ben. A Manchester City és a Stuttgart is kapott egy négyest, a Brest a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!