Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Van egy pici szigetállam a Csendes-óceán nyugati részén, Mikronéziában, ahol a futball még nem vert gyökeret, de a lelkes önkéntesek már megalapították a helyi labdarúgó-szövetséget, abban a reményben, hogy egyszer ők is kijutnak a világbajnokságra. Nauru tehát nagy célt tűzött ki maga elé, a nemes küldetésre vállalkozók azonban igen nehéz fába vágták a fejszéjüket, a futball ugyanis gyakorlatilag nem létezik ezen a szigeten. Jól illusztrálja a helyzet nehézségét, hogy az ország mindössze egyetlen pályával rendelkezik, amit tömör, ledöngölt homok borít, azon pedig nem túl kellemes játszani.
Az előbbiekből értelemszerűen következik, hogy Nauru még soha nem állított ki futball-válogatottat nemzetközi mérkőzésre, a cél az, hogy néhány éven belül ez sikerüljön. A Nauru Soccer Federation – amely a 2026-os mundial döntője után gratulált az új világbajnoknak és megfogalmazta azt az álmot, hogy egy nap ők is Spanyolország helyzetében szeretnének lenni – hosszú távú programot hirdetett, aminek keretében az egyház segítségével labdákat osztanak szét a 4-14 éves gyerekek között (nagyjából 2000 nebulót igyekeznek így megszólítani) az iskolákban (ezekből 11 darab található a szigeten), ezen felül leoktatják a sportág legalapvetőbb szabályait, illetve modernebb pályákat igyekeznek létrehozni a foszfátbányászat által tönkretett sík felületeken. Fun fact: a labdákat repülőgéppel juttatják el a szigetre, alkalmanként 200 darabot dobnak le a pilóták.
Ezzel összefüggésben az egyik önkéntes, Tyrone Deiye arra panaszkodott, hogy a sziget nagy része magántulajdonban van vagy lakhatatlan, de reméli, hogy családja földjének egy részét felhasználva több pályán is tudnak majd rohangálni a futballkarriert dédelgető gyerekek. Emellett szerinte szóba jöhet a teremfoci is, mint alternatíva, az alapokat ott is megtanulhatják a fiatalok.
Már csak távoli emlék a gazdagságban fürdő társadalom
Nauru nem először fut neki ennek a kihívásnak, de a korábbi két alkalommal beletört az emberek bicskája a feladatba. Két évvel ezelőtt például a korábbi Premier League-csatárt, Dave Kitsont bízták meg azzal, hogy egy kéthetes edzőtábor után rakjon össze egy csapatot. 18 naurui jelentkezett nála, az ellenfél egy angol amatőrcsapat, az XL FC lett volna, amelyet azért hozták létre, hogy segítsen a túlsúlyos és elhízott férfiaknak fogyni a játékon keresztül. Anyagi okok miatt azonban a mérkőzésre végül nem került sor.
Az ország bonyolult múltja részben magyarázatot ad arra, hogy a világ legnépszerűbb sportja miért nem hozza lázba az embereket a szigeten. Az Ausztráliától 3300 kilométerre található óceániai állam egykori gazdagságát a hatalmas foszfátkészleteinek köszönhette. Az ásványlelőhelyek kimerülésével azonban a korábban Pleasant Islandnek (Kellemes-sziget) nevezett ország teljesen lepusztult, központi területeinek nagy része lakhatatlanná vált, ami a mezőgazdaságot is válságos helyzetbe sodorta.
Ennek nyomán a 12 000 fős lakosság nagy része a partvidék mentén zsúfolódott össze, ahol a beépíthető terület amúgy is szűkös. Ez a terület pedig tovább zsugorodik, mivel a klímaváltozás és az emelkedő tengerszint magát a sziget létét is fenyegeti, hívta fel a figyelmet a BBC. A kimerült föld miatt az ország rászorul a külföldi segélyekre, a felhasznált élelmiszer 90 százalékát külföldről szerzi be a kormányzó hatalom. A termékek túlnyomó többsége feldolgozott élelmiszer, emiatt a lakosság 69 százaléka túlsúllyal vagy elhízottsággal küzd, és mintegy 40 százalékuknál 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak.
A mindennapi élet a szigeten sokszor küzdelmes, a sport sokak számára egyfajta menekülési utat jelent a szürke hétköznapokból. Ugyanakkor az ausztrál futball jelenleg népszerűbb ott, mint a labdarúgás, a helyiek 30 százaléka űzi azt a játékot.
Emellett az atlétika és a súlyemelés is sok embert „elszipkáz” a focitól a miniállamban. 2028 fontos év lesz lesz Nauru életében, egyrészt akkor ünnepli függetlenné válásának 60. évfordulóját, másrészt megrendezi a következő Mikronéziai játékokat. A labdarúgás is szerepel a hivatalos programban, ez lehetőséget ad majd az önkénteseknek arra, hogy lokális szinten fellendítsék a sportágat.
Ebben kulcsszerep hárulhat egy korábbi brit akadémia játékosra. Charlie Pomroy korábban jótékonysági szervezetet alapított a kambodzsai Siem Reap városában, amelyből végül profi akadémia lett. Az ottani program mostanáig csaknem félszáz olyan játékost nevelt ki, akik profi szinten folytatták pályafutásukat az ázsiai országban. Emellett Indiában is sikeres projekteket vitt, amelyek révén hátrányos helyzetű közösségekkel ismertette meg a labdarúgást.
A helyiek egyelőre csak nevetnek a labdarúgáson
„Az én személyes álmom az, hogy Nauru első nemzetközi mérkőzésén olyan 18 éves fiatalok képviseljék az országot, akik végigjárták a rendszerünket. Remélhetőleg most találunk egy csoport 14 évest, akikkel végigdolgozhatjuk a következő 3-4 évet. Mire betöltik a 17-18 éves kort, talán már készen állunk a történelmi pillanatra” – öntötte szavakba álmát Pomroy. Továbbá hangsúlyozta, hogy a Nauru Soccer nem próbálja „ráerőltetni mindenkire” a futballt, hanem arról van szó, hogy közösségeket akarnak építeni az egészséges életmód népszerűsítésén keresztül.
Hosszú út áll még előttük, Tyrone Deiye elmondása szerint most még ott tartanak, hogy a bemutatót tartó idegeneket kinevetik a helyiek a pálya szélén, mert nem értik a labdarúgást, viccesnek tartják azt.
Tavaly a Marshall-szigetek az Amerikai Virgin-szigetek ellen játszotta az első nemzetközi meccsét. A csendes-óceáni sziget önmagát a világ utolsó olyan nemzeteként hirdette, amelynek nincs futballcsapata, ez a jelző most Nauru-hoz vándorolt.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!