Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Veszélyes volt a németek elleni taktika
Van, amit másképp csinálna a mögöttünk hagyott idei mérkőzéseken, ha visszaforgathatná az idő kerekét?
Elismerem, veszélyes volt az a taktika, amit a németek ellen alkalmaztunk: egy az egy ellen, magasra feltolt letámadással. Igen, veszélyes volt, de amíg működött, nem volt különösebb baj, sőt 0–1-es állásnál Bollának volt egy hatalmas helyzete. Ám ahelyett, hogy berúgta volna, a kontrából mi kaptuk a gólt, a másodikat. Utána felbomlott a csapat szerkezete, az utolsó fél órát tényleg borzalmas volt nézni. És közben Musiala és Wirtz, ez a két 2003-as születésű zseni, élete meccsét játszotta. Ezek a tényezők együttvéve vezettek a 0–5-höz.
Vagy ott van a Svájc elleni 1–3. Szegény Willi Orbántól olyan hibákat láttunk, amilyeneket korábban hosszú évek alatt sem.
Egy ilyen klasszisnál, mint amilyen Willi, egy évben maximum két-három komolyabb hiba csúszik be. Most mindezt egyetlen mérkőzésbe sűrítette. Van ilyen. A németek ellen jól játszott, annál a bizonyos gólnál Gündogan hátulról két kézzel fellökte.
Mi van Szoboszlaival?
Szoboszlai Dominik a válogatott kulcsembere. Ha pénzben akarjuk kifejezni, a keret értékének durván a felét ő adja. Csakhogy a Montenegró elleni Eb-selejtező óta nem az igazi. Sem a Liverpoolban, sem a válogatottban. Vele mi van?
Dominik az Eb-selejtezők nagy részén döntő szerepet játszott, ő jelentette a különbséget a magyar válogatott és a mindenkori ellenfél között. De nem várhatjuk el tőle, hogy mindig úgy játsszon, mint ahogy Montenegró ellen játszott, nem remélhetünk tőle folyton gólokat és gólpasszokat. Rengeteg meccset játszik a Liverpool csapatában és a válogatottban is, és látni kell, hogy a nemzeti együttesben nincsenek olyan képességű társai, mint a klubjában. És az is lehet, hogy mostanában nem olyan látványos és eredményes a játéka, mint például tavaly volt, de minden számszerűsíthető paraméterben, mint amilyen például a futásmennyiség és gyorsaság, ő a legjobb a válogatottban. Idén is, amikor állítólag halványabb! De a közönség csak azt látja, hogy a csapat nem nyer, Dominik nem rúg gólt, nem ad gólpasszt. Egyébként úgy érzem, sokkal többet profitálna a válogatott abból, ha egy kicsit hátrább játszana, a 6-os pozíciójában, mert többet találkozna a labdával, jobban tudna irányítani. Csakhogy nekünk vannak 6-osaink Schäfer Andris, Nagy Ádám, Callum Styles és most már Nikitscher Tamás személyében, luxus lenne őket kihagyni Szoboszlai kedvéért, ezért játszatom Dominiket támadóbb pozícióban.
Igen, de Styles gyakorlatilag nem játszik a West Bromban, Nagy Ádám teljesítménye pedig látványosan visszaesett.
Nem értek egyet teljesen, Ádám az Eb-selejtezőkön szerintem jól játszott, bár kétségtelen, hogy idén nem remekelt. De ismétlem, 6-osokból jól el vagyunk látva, itt van például a 18 éves Michael Okeke a Manchester City tartalékcsapatából, akit nem igazán ismernek itthon, de nagy tehetség. Ő nigériai apa és magyar anya fia. De hát ő sem az első csapatban játszik, ahogy Lisztes Krisztián sem. Utóbbi most a negyedosztályban, a Frankfurt második csapatában szerepel. Mi viszont a válogatottal olyan csapatokkal kerülünk szembe, amelyeknek a sztárjai a Manchester City vagy az Eintracht Frankfurt első csapatában futballoznak hétről hétre, nem pedig a tartalékban. Óriási különbség.
A hiányzó minőség nyomában
Hát igen, mindig visszatérünk az alapproblémához, a minőség hiányához.
Itt van például a 9-es pozíció, a center. Hogy van az, hogy az összes környező országban találunk kitűnő centereket, kivéve Magyarországot, ahol Varga Barnabásra is szinte csak véletlenül bukkantunk rá? A bosnyákoknak például két klassziscenterük is van Edin Dzeko és Ermedin Demirovic személyében, de én még Haris Tabakovicot is elfogadnám a Hoffenheimből. A szerbeknek ott van Dusan Vlahovics vagy Alekszandar Mitrovics, az osztrákoknak Marko Arnautovic. Németh András vissza-visszatérő téma. Elment a Hamburgból, ahol nem játszott, a szintén másodosztályú, de kiesőjelölt Münsterbe. Ott játszik, de még nem rúgott egyetlen gólt sem.
Akkor most borúsabb a kép, mint egy éve volt…
Nem állítanám, mert szerintem most jobb a helyzet, mint pár éve volt. Csak éppen vissza kéne zökkennünk a rendes kerékvágásba. A régi szerény, alázatos attitűdbe, sokkal inkább csapatként kell működnünk, mint működtünk az utóbbi hónapokban. És igen, realistábbnak is kell lennünk, de a lényeg a csapatszellem. Németország és Hollandia ellen védekezned kell, akár akarsz, akár nem, mert ezek erősebb csapatok, mint mi. És ha erősebbek, akkor többet lesz náluk a labda, többet támadnak, mint mi. Viszont ennek ellenére előfordulhat, hogy az a csapat győz, amelyik alulmarad labdabirtoklásban. Ez a futball egyik szépsége. Nézze csak meg: amikor a németek 5–0-ra legyőztek minket, 52:48 volt a labdabirtoklás aránya az ő javukra. Gyakorlatilag egál. Amikor viszont megvertük 1–0-ra a németeket, vagy kétszer az angolokat – egyszer 1–0-ra, egyszer 4–0-ra –, akkor 65 százalékban az ellenfélnél volt a labda. Mégis mi győztünk. Miért? Mert kompakt módon, csapatként védekeztünk, és kihasználtuk az adódó lehetőségeinket. Vagyis a gyengébb csapat szükségképpen védekezik, és néha előfordul, hogy győz is, hiába gyengébb. Ilyen a futball, ez más sportágban nem nagyon fordulhat elő.
Vagyis végső soron, hosszú távon a játékosok minősége meghatározza az eredményt. Nem mindig, de rendszerint.
Vegyük Pep Guardiolát. Fantasztikus edző, méltán dirigálja a Manchester Cityt, a világ egyik legjobb csapatát. De tegyük föl, a City a Nottingham Foresttel játszik, és kicseréljük a két edzőt. Gondolja, hogy ettől a Forest meg fogja verni a Cityt? Alig hinném. Ugyanaz lenne az eredmény. Itt van Carlo Ancelotti. Nagy edző? Óriási! Méltán dirigálja a világ másik legjobb csapatát, a Real Madridot. Persze van 25 nagyszerű játékosa, ahogy Guardiolának is. De amikor Ancelotti az Everton vagy a Napoli edzője volt lényegesen gyengébb kerettel, mit ért el? Semmit… Hová akarok kilyukadni? Oda, hogy az edző nagyon fontos. De ami igazán fontos, az a rendelkezésére álló játékosok minősége.
Hol van a magyar Wirtz vagy Musiala?
Álságos a kérdés, hiszen sejtjük a választ, de idén nem bukkantak fel a magyar futballban az egyaránt 2003-as születésű Wirtzhez vagy Musialához hasonló tehetségek?
Folyton a lelátón ülök, a legutóbbi hétvégén négy NB I-es mérkőzést láttam élőben, a stadionokban, aztán hétfőn még a Vasas–Mezőkövesd-mérkőzésre is kimentem a Fáy utcába. A külföldön játszókat nem nézem meg a helyszínen, mert a mai technika mellett mindenkiről naprakész, agyonstatisztikázott információkat kapok. Ha nem járnám éjjel-nappal a meccseket, nem tudtam volna meghívni Nikitschert, aki pedig bevált Bosznia ellen. Sajnos a magyar NB I színvonala, sebessége nem hasonlítható a nemzetközi futball nívójához. És ezen csak úgy lehetne változtatni, ha az akadémiákról nemzetközileg is versenyképes futballisták kerülnének ki. Nincs mese, 17-18 éves korukra odáig kellene eljutniuk az akadémistáknak, hogy gond nélkül bevethetők legyenek az NB I-ben. Ahogy Yamalék, Wirtzék voltak 17-18 éves korukban. De sajnos ez nincs így. A magyar NB I a 22. az európai rangsorban. Nem véletlenül. Ha valakit behívok a keretbe a magyar NB I-ből, sohasem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!