Marco Rossi: Felemelt fejjel jöhettek le a játékosok, megérdemeltük volna a győzelmet

Szoboszlai Dominik azzal kezdte, hogy a német meccsről nem akar többet beszélni, majd rögtön rátért a keddi összecsapásra.

„Büszke vagyok a csapatra, hogy egy 5–0-ös vereség után meg tudtuk mutatni a valódi énünket. Most sokkal szervezettebbek voltunk, figyeltünk egymásra, betartottuk a taktikai utasításokat. Nem lett meg a győzelem, mert olyan volt, mintha hárman álltak volna az ellenfél kapujában, nagyon jól játszott a kapusuk, de ettől függetlenül elindultunk egy jó irányba, ha ezen az úton megyünk tovább, akkor mellénk áll majd a szerencse. A nagy pofon után magamat is beleértve a csapat visszatért a földre, a küzdeni akarással most minden rendben volt.”

Hozzátette: nagyon idegesítette a sok kimaradt helyzetünk, beleértve a szabadrúgásból elért kapufájára is, talán ez a frusztráltság látszott rajta kívülről.

Hirdetés

A csapatkapitány megköszönte a közönség biztatását, illetve Nikitscher Tamás teljesítményét dicsérte, aki Düsseldorfban nem egyszerű szituációban szállt be csereként, ezúttal pedig úgy játszott kezdőként, hogy kalapot kell előtte emelni, és amire talán senki nem számított. Nem akart foglalkozni a hátralévő négy meccsünkkel, hogy azzal mire juthatunk és hogyan végezhetünk a csoportban: „egyelőre koncentráljunk a következő feladatra, a hollandokra”.

Továbbá nem minősítette válogatott csapattársainak képességeit sem, és azokat nem hozta párhuzamba liverpooli klubtársaival. „Ilyenbe soha nem megyek bele. Aki itt van a válogatottban, azért van itt, mert megérdemli. Mindenki tudja, hogy mit jelent a címeres mezt viselni, hogy arra ne csak ő legyen büszke, hanem a társak és az ország is.”

Nagy Zsolt jó dolognak tartja, hogy a düsseldorfi vereség után is sokan jöttek ki a Puskás Arénába buzdítani a válogatottat, és egyetértett Marco Rossival, hogy felemelt fejjel jöhettek le, mert mindent megtettek a győzelemért. Benne azért ezzel kapcsolatban maradt hiányérzet.

„Én ezt a döntetlent ennyi kihagyott helyzettel úgy élem meg, mintha kikaptunk volna. Nagyon bánt, hogy egyik lövésemből sem lett gól, ha a kettő közül legalább az egyik eljut a kapuba, valószínű azzal nyerünk. Végigtámadtuk a meccset, az ellenfél kapusa élete meccsét játszotta, amiért gratulálok neki. Úgy érzem, hogy jól játszottunk. A bosnyákok átadták nekünk a területet és a kezdeményezést, mi meg többször is meg tudtuk bontani a védekezésüket. Ha ilyen játékot tudunk produkálni a jövőben, akkor jó esélyekkel várhatjuk a következő meccseket a Nemzetek Ligájában.”

A meccs nagy részében „munkanélküli” Dibusz Dénes elmondta: jó érzés volt ismét kezdőként lehetőséget kapni, mint ahogyan nem volt jó Düsseldorfban a kispadon ülni, és azt megélni, hogy kapustársa öt gólt kap, mert az még neki is fájt a kispadon. A keddi játékra azt mondta: a szombati teljesítményük után jól reagáltak, és amit ma nyújtottak, az előremutató volt, tényleg csak a gól hiányzott. A bosnyákokról kiemelte: nehéz volt feltérképezni őket, mert az új kapitánnyal kevés közös mérkőzés volt mögöttük.

Kellően óvatos volt mindkét csapat, ami érthető a szombati vereségek, az öt kapott gól után. Nekik a pontszerzés volt a cél, nem támadtak, nem nyíltak ki, jöttek ránk agresszíven. Inkább lezárták a területeket, hogy minél kevesebb helyzetünk legyen. Ettől függetlenül azért sikerült kidolgoznunk jópárat, és a kapusukon múlt leginkább, hogy maradt a gól nélküli döntetlen a végén. Pedig megérdemeltük volna talán a győzelmet, legalább minimális különbséggel. Máskor kevesebb hasonló minőségű helyzetből is sikerül betalálni, amivel aztán győzni is tudsz, de ez nem egy ilyen meccs volt.

A Ferencváros kapusa kiemelte, hogy érezték a szurkolók támogatását, akik a meccsen is jó hangulatot teremtettek.