Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Félmillió az Egyesült Államok keleti partján élő ecuadori próbálhatott jegyet szerezni válogatottjuk Németország elleni mérkőzésére az E csoport utolsó felvonásán. New York utcáit járva, és a stadion felé igyekezve pedig egyértelműen kirajzolódott a kép: bármilyen lelkesek is a már most vb-trófeával flangáló németek, a MetLife Stadiumban valóban a dél-amerikaiak érezhetik majd otthonosabban magukat.
Persze ez csak annak jelentett érdemi meglepetést, aki nem látta azt, milyen hangulatot varázsoltak Enner Valenciáék rajongói Philadelphiába az Elefántcsontpart elleni (0–1) nyitómeccsükön. Ahogyan az innen azért jelentős távolságban lévő Kansas Cityben is a sárga mezek voltak jelentős többségben a lelátón, amikor Curacao ellen játszottak gól nélküli döntetlent Sebastián Beccacece tanítványai.
A németek szövetségi kapitányát, Julian Nagelsmannt azonban nem is annyira a számukra ellenségesnek ígérkező hangulat, mint inkább az ellenfél – az eddigi eredményekben éppenséggel vissza nem köszönő – játékereje aggasztotta. Ecuador stabil védekezéssel, remek átmenetekkel a selejtezők idején még a világbajnoki címvédő Argentínát is képes volt megviccelni. Az Egyesült Államokban pedig mindkét eddigi találkozóján megvoltak a helyzetei, az elefántok ellen konkrétan három(!) labdájuk is a kapufáról vágódott ki…
Míg a kondoroknak a továbbjutás reményében egy bravúros győzelemre volt szükségük, addig a nationalelf helyzete beton biztos volt. Eddigi két győzelmével (Curacao ellen 7–1, Elefántcsontparttal szemben 2–1) nemcsak a továbbjutása, de a csoportelsősége is eldőlt a második kör végére.
Másfél-két órával kezdés előtt azonban már nem csak az ecuadori drukkerek jelentős létszámfölénye volt világos, hanem az is, hogy komolyabb ellenségeskedésről szó sem lesz. Sőt, a szurkolói faluban kifejezetten baráti volt a hangulat a két tábor tagjai között, nemegyszer egymás éltetésébe is bekapcsolódtak, és a videós újságírók kedvéért néhány pillanatra olyan tombolást mutattak be közösen, hogy az konkrétan fülsértő hangerejű volt négy-öt méterről hallgatva.
Néhány napja még heves esőzést ígértek az előjelzések a meccs időpontjára. Ebből szerencsére nem lett semmi, ugyanakkor a napsütéses, 30 Celsius-fok körüli időt időnként kifejezetten erős széllökések tudták kiegészíteni. Olyan erejűek, amelyek bemelegítés közben láthatóan zavarták is a hosszabb indításokat, átadásokat gyakorló játékosokat.
A német kezdőcsapat komolyabb meglepetést nem tartogatott, ha csak az nem számított annak, hogy az első két találkozón négy gólt szerző Deniz Undav ezúttal is a kispadon kezdett. Ecuador ugyanakkor váltott, és Beccacece három vérbeli támadót is pályára küldött már az első perctől kezdve. Úgy tűnt, bejön Nagelsmann számítása arról, hogy bár a dél-amerikaiak legnagyobb erőssége a stabil védekezés, győzelmi kényszerben bevállalják az extra kockázatot és mindent vagy semmit alapon próbálják majd megnyomni a mérkőzés elejét.
A pályán a németek, a lelátón az ecuadoriak ragadták magukhoz a kezdeményezést.
Kai Havertz és Florian Wirtz rendkívül agresszíven kezdett. A harmadik percre ki is kaparták a gesztenyét, de nem maguknak, hanem a 17 méterről hajszálpontos lövést értékesítő Leroy Sanénak. A német sajtó által sokat kritizált Galatasaray-játékos jobb alsóba tekeredő lövése villámgyors vezetést jelentett a németeknek (0–1). Egyúttal hosszú percekre elnémította a kezdéskor még őrülten fanatikusnak tűnő dél-amerikaiakat.
Azonban az első tíz perc sem ért véget – némileg váratlanul –, kiegyenlítettek a citromsárgák. A Sunderland támadója, Nilson Angulo jó 20 méterről tekerte el a német kapu bal alsó sarkába a labdát úgy, hogy a látványosan nagyot vetődő Manuel Neuernek esélye se legyen hárítani (1–1).
Kifejezetten élvezetes adok-kapok bontakozott ki, minimális német mezőnyfölénnyel, de főleg a 20. perctől kezdve inkább az ecuadoriak előtt adódó nagyobb helyzetekkel. Ahogy telt az idő, egyre inkább azt lehetett érezni, hogy a német védelmet a széleken nagyon is könnyen zavarba lehet hozni. Erre pedig csak részben szolgáltatott magyarázatot, hogy a hónapokra kidőlt Nico Schlotterbeck mellett a kezdő balhátvéd, Nathaniel Brown futballjára sem számíthatott Nagelsmann, így a csereembernek, David Raumnak kellett megoldania valahogy a feladatot.
A nationalelfnek kapóra jött a közönség által ezúttal is kifütyült hidratációs szünet – amit most már szponzornévvel együtt mondtak be a helyszínen, tiszta mázli, hogy Gianni Infantino FIFA-elnök szerint ezt ingyen teszi a világszövetség, elvégre anyagi haszna állítása szerint nincs a pauzát kísérő reklámból –, és a folytatásban ismét átvette az irányítást.
A hosszabbítás perceit aztán újfent megnyomták az ecuadoriak, Jonathan Tahnak és Antonio Rüdigernek is össze kellett hoznia egy nagyobb mentést. Ennyi pedig elég is volt ahhoz, hogy a kritikus pillanatokat túlélje a 12 évvel korábbi vb-aranyérmes.
Szünet után nem is jött ki a pályára Pavlovic, akinek a helyét Angelo Stiller vette át. Egy perc sem telt el, Tori Penso játékvezető büntetőt ítélt a Ordonez szabálytalansága miatt. Csakhogy Havertz hiába került a földre, a videózást követően visszavonták az ítéletet. Nem mintha az ecuadori bekk faultja ne ért volna tizenegyest, csak épp az akció korábbi szakaszában Sané is szabálytalankodott Pedro Vite ellen. A büntetőt így egy szabadrúgás váltotta kifelé…
Míg az első félidőben felállt védelemmel szemben úgy próbáltak extra létszámfölényt kialakítani a kék mezes németek, hogy a középpályán kezdő Joshua Kimmich rendre visszalépett a védelem jobb szélére, a társak belül pedig eltolódtak balra, hogy aztán Raum szabadon futhasson fel telíteni a bal szélt, fordulás után a labdás fázisok rendre háromvédős rendszerrel társultak inkább. Ám ez a megoldás sem társult komolyabb átütő erővel, így alig 60 percnyi játék után Nagelsmann újfent átszervezte a csapatot, egyúttal pályára küldte az első két csoportmeccs hősét, Undavot.
Az első játékrész második felét jellemző kontrollt azonban csak nem tudott kialakítani a nationalelf, mindegy volt, a kispad hogyan keverte a kártyákat. Sőt, a 63. percben csaknem a semmiből a vezetést is megszerezhette volna Ecuador. A kondorok élő legendája, Valencia próbálkozott meg egy Angulóéhoz hasonló átlövéssel 19-20 méterről, de Neuer ezúttal – ha fogni nem is, de kiütve azt a mezőnybe – hárítani tudott.
Menet közben ismét feltámadt a stadion környékén a szél, és ezúttal vaskos, sötét szürke felhőket is sodort a játéktér fölébe. Amikor legutóbb hasonlót láttunk a keleti-parton, abból olyan vihar kerekedett, hogy jó két órán át nem is lehetett folytatni a Franciaország–Irak találkozót Philadelphiában.
Noha a felhőzet alja egyáltalán nem volt biztató, reménykedhettünk, hogy a találkozó napján megjelent meteorológiai hírek pontosak voltak, és az égi csapok csak jóval a lefújás után nyílnak majd meg. Hirtelen azonban már nem csak a csapatok teljesítménye miatt kellett izguljunk a teljesen fedetlen stadionban…
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!