Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hogyan került kapcsolatba a Tour de Hongrie-val, és mikor vált a produkciós csapat vezetőjévé?
A kétezres évek elején keresett meg minket Eisenkrammer Karcsi, hogy az akkor még – innen nézve – kőkorszakinak számító technikai lehetőségeket kihasználva próbáljunk valamilyen megoldást találni arra, hogy a TDH valamilyen módon meg tudjon jelenni a tévében. Az első partner a Sport TV volt, akiknek napi félórás összefoglalót készítettünk estére. A szakmának talán mond valamit, hogy az adásokat még betára kellett leadnunk, és minden este sofőr vitte a Lomb utcába Máté Paliékhoz. Félelmetes, hogy mennyit fejlődött az esemény, sok szempontból: emlékszem, az első években már egy minőségi kollégiumi szoba is örömet okozott a stábnak esténként… Idővel aztán a produkció – ahogy a verseny is – szintet lépett, és roppant büszkék vagyunk, hogy ezt ránk bízták a szervezők.
Mit jelent önnek személyesen, hogy idén századik születésnapját ünnepli a Tour de Hongrie?
Azt, hogy öregszünk – mert ezek szerint már húsz éve ott lehetünk. Annyira megszerettük ezt az eseményt, hogy a kollégák által is leginkább várt produkció lett az évben. Kevés olyan „hiper produkció” készül az országban, ami ennyire közel áll a világelithez. És mindamellett, hogy évről évre fejlődik a szervezés és a hangulat, megmaradt ugyanolyan családiasnak. Hatalmas számok ezek, nem sok hazai versenysorozat élt meg ekkora időt…
Van olyan különleges emléke, pillanata a korábbi versenyekről, amit sosem felejt el?
Rengeteg emlékezetes kép sejlik fel: a 2017-ben még tejfelesszájú Tadej Pogacar Peák Barna mögött lett harmadik az összetettben, Mark Cavendish és Dylan Groenewegen kazincbarcikai befutója, vagy Peter Sagan futam közbeni dedikációja mind különleges pillanat volt. Sportérték tekintetében mégis Valter Ati kékesi győzelme ugrik be elsőként, mert az még nekem, sokat látott producerként is hidegrázós élmény volt. Szakmailag pedig talán a 2004-es harmadik szakasza utáni műsor adásba kerülése volt a legkalandosabb mentés. Óriási csúszásban voltunk, amikor egy vihar miatt elszállt az áram a kecskeméti kollégiumban, ahol az adást írtuk ki éppen. Mivel újra elkezdeni már nem volt idő, így két részletben kellett felvinni a bejátszót. A helyzetet a sportág legendája, Kiss Gyuri, az akkor futó „Gyuri megmondja” rovat gazdája – egyben profi sofőr – mentette meg, aki a szakadó esőben, a felvezető rendőrt is megelőzve 22 perc alatt ért be a Sport TV-be a kazettával. Mi meg remegő kézzel vártuk, hogy adásba kerül-e: de sikerült.
Miben különbözik egy országúti kerékpárverseny közvetítése más sportágak közvetítésétől?
Röviden: a távolságban. Míg egy focipálya 100–120 méter, és pár száz méter kábelezéssel megoldható, itt több száz kilométeren zajlik a verseny. A befutó kivételével szinte minden jelet más módon kell eljuttatnunk a közvetítőkocsiba – jelentős minőségromlás és késleltetés nélkül. A kamerák folyamatosan mozgásban vannak, esőben, szélben, negyven fokban, motoron ülve – és a jelet is továbbítani kell. A kommunikáció, a logisztika: elképesztő kihívás minden szinten.
Milyen különleges technikai megoldásokat kell alkalmazni a verseny élő követéséhez?
A közvetítés lelke a helikopter és a motoros kamerák. Ezek adják a képek 95%-át, és olyan szakemberek dolgoznak rajta, akik hetekkel később már a Touron vagy a Vueltán ülnek. Bámulatos állóképesség kell hozzá: négy-öt órát motoron ülve, kamerával a vállon, úgy mesélni képekkel, hogy közben mindent mozgásból kell lekövetni. De talán ennél is fontosabb a helikopteres stáb és az arra szerelt cineflex kamera, az operatőr–pilóta összhang, az a fajta látvány, ami miatt sokan órákon át csak a heli képét nézik. Nemcsak a történetmesélés, hanem a tájjal való összeolvasztás is itt dől el. Ezt az iskolát Jean-Maurice Ooghe alapozta meg: ő volt a Tour de France legendás rendezője, aki a sport és a táj ábrázolásának egyensúlyát tette a közvetítés központi elemévé. Frankofón emberként amúgy is rajongok a francia kultúráért, de amit a kerékpárversenyek közvetítésében a Tour de France révén ő hozott, az konkrétan számokkal kimutatható az ottani turizmusban is.
Hogyan kommunikál egymással az operatőri stáb, a közvetítőkocsi és a kommentátorok?
Technikailag egy bonyolult intercom rendszeren keresztül kommunikálunk, több csatornával, ahol mindenki tud mindenkivel – külön és egyszerre is. Az egész központja a rendező, aki folyamatosan instruál. Vannak „ókori” megoldások is: például az M4 Sport kommentátoraival SMS-forródróton vagyunk, így tudjuk a történetmesélést szinkronizálni, friss infókat küldeni, mikor mi jön. Mára számtalan kis […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/bringa/2025/05/07/tour-de-hongrie-televizios-gyartas-sztancsik-tamas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!