Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Fa Nándor és Gál József 1985 szeptemberében déli irányba elindulva a közel két év távollét során – ebből 295 napot töltöttek vízen – több mint 60 ezer kilométert tett meg. Közben 12 országban kötöttek ki, és kétszer borult fel velük a Szent Jupát. A legnagyobb pihenőjük Ausztráliában volt, ahol több hónapot vártak arra, hogy hajójuk hibáit kijavítsák és az időjárás kedvezőre forduljon. Persze, addig sem tétlenkedtek. Szinte új életet kezdtek, és a helyi magyarok támogatását élvezhették. Ennek az volt „az ára”, hogy lemondtak a Csendes-óceán szigetvilágába tervezett körútról, és helyette inkább direkt vágtak neki a hajósok számára legnagyobb kihívást jelentő Horn-foknak.
A kiindulási ponthoz, Opatijába 1987. szeptember 12-én tértek vissza. Fa Nándor és Gál József egészen mostanáig nem lépett az akkor már országos ismertségre és népszerűségre szert tevő Szent Jupátra úgy, hogy az vízen lett volna. 37 év elteltével azonban ennek is eljött az ideje, jövőre pedig saját érzéseik szerint „semmi nem menti meg őket attól”, hogy ne kapjanak meghívást arra, hogy az addigra már hajózható állapotba hozott Szent Jupáttal kifussanak a Balatonra. Ők azonban állnak a meg-, valamint a kihívás elé.
„Kétszer születtem, másodszor, amikor visszaérkeztünk”
Fa Nándor – a magyar szövetség tiszteletbeli elnöke – inkább a versenyvitorlázás felé fordult a legendás első útját követően, és az első magyar lett, aki szólóban is megkerülte a Földet. Összesen ötször vitorlázta körbe a bolygónkat, ebből háromszor egyedül, kétszer pedig társsal teljesítette a távot. A 2016–2017-es Vendée Globe-ot a mezőny legidősebb résztvevőjeként teljesítette, majd bejelentette visszavonulását a versenyzéstől. Jelenleg a Vendée Globe közelgő rajtjára készülő Weöres Szabolcs mentora. Gál József megmaradt a túravitorlázás szerelmesének, 1991 és 1996 között családjával kerülte meg a Földet, a mintegy 80 000 kilométeres út alatt 25 országban fordultak meg. Később a Karib-tengerre, majd az Adriára szervezett hajóutakat, de most már csak utóbbin fordul meg. Bár itthon él, Zadar mellett túrákat szervez és oktat is, tavaly 16, idén 10 hetet töltött az Adrián.
Fizikailag mindketten remek állapotban vannak, évtizedet is letagadhatnának a korukból. A történelmi élmény örökre összekovácsolta a barátokat, az idén 71 éves Fa Nándort és a 69 éves Gál Józsefet.
Örökre hálás leszek annak az embernek, aki itt ül mellettem, és aki a két évig tartó utazásunkon azzá formált, akivé lettem, aki most vagyok
– mondta Fa Nándor azon a kerekasztal-beszélgetésen Gál Józsefről, amelyet azt követően rendeztek a Mathias Corvinus Collegium révfülöpi vizes központjában, táborhelyén, hogy a Szent Jupát – a tanintézmény, valamint a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum együttműködésének eredményeként – ismét vízre került, hogy örök példaként szolgáljon a következő nemzedékek számára. Fa Nándor hozzátette: amikor elindult világ körüli útjára, egy sportember volt, nem több, a két év alatt azonban kinyílt számára a világ, megismerte azt, majd azon keresztül önmagát.
Én kétszer születtem. Először, amikor édesanyám a világra hozott, másodszor pedig akkor, amikor utunk végén célba értünk, a partra már egy másik Fa Nándor lépett, nem az, amelyik két évvel korábban elindult.
A dicsérő szavakkal persze a jóbarát, Gál József sem maradt adós: „A hajózás tekintetében útjaink ugyan elváltak egymástól, de a mai napig Nándi az az ember, akivel bármikor gondolkodás nélkül és teljes bizalommal kimennék a tengerre, aludnék nyugodtan hat órát. Sőt, ma már többet is, őt meg hagynám hat óránál többet vitorlázni, úgyis annyira szeret” – mondta.
A szerdai esemény köszöntőkkel kezdődött, a két vitorlás előtt Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, valamint Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója mondott az emelkedett hangulatnak megfelelő ünnepi köszöntőbeszédet, majd mintegy száz szemtanú előtt sor került a hajó vízre emelésére.
A daru Rod Stewart I’am Sailing című számára – amely egy korszakos rádióműsornak köszönhetően összeforrt a Szent Jupát útjával – alig emelte fel a bakról a hajót, a feszítőköteleket tartó három szakemberből kettő másodpercek alatt dolog nélkül maradt: Fa Nándor és Gál József vette át a feladatukat.
Semmi megilletődés, elmorzsolt könnycseppek, mindketten vér profiként segédkeztek, és tették a dolgukat.
„Jó, lehet, hogy ez kívül így látszott, de belül azért erősebben dobogott a szívem” – nyilatkozta az Indexnek Gál József, aki a hajóra már mosolyogva lépett Fa Nándor társaságában, majd hősiesen állták a szinte véget nem érő fényképezést.
Az 1987-es hazaérkezést követően a Szent Jupát egy ideig ugyan még használatban volt a Balatonon, közben Fa Nándor és Gál József egy alapítványt hoztak létre a megőrzésére, amely 1996-ban a Közlekedési Múzeumnak adományozta a Balaton31 típusú vitorláshajót. A Szent Jupátot 2001-től a múzeum városligeti épületében, a Hírességek Csarnokában állították ki, az épület 2016-os elbontását megelőzően azonban szétszedték, és megannyi más társához hasonlóan raktárba került.
„Én ezt megelőzően ott láttam legutóbb, amikor elhívtak, hogy segítsek a szétszerelésben. Ott eszembe nem jutott volna, hogy még egyszer valaha a vízen látom, sőt, rá is léphetek. Most persze furcsa az érzés, de azért nagyon jó. Mondjuk már akkor bőven ráfért volna a restaurálás, de az első körön már túlvagyunk, és megvan a terv a továbbiakra, hogy jövőre hajózható állapotba kerüljön” – folytatta Gál József.
Egy délután a berlini csavarboltban, fél év Ausztráliában, ahol új dimenzióba kerül a fizetés
A vízre bocsátást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyben nemcsak az út viszontagságairól és élményeiről számolt be a két legendás sportember, hanem olykor az odáig vezető, sokszor rögös, a mai világban szinte már értelmezhetetlen körítésre is kitértek. Fa Nándor azzal kezdte mondandóját, hogy a Szent Jupát vízre kerülése alatt leginkább arra gondolt, hogy mennyi minden történt velük, vele az azóta eltelt közel négy évtizedben.
„Arra jöttem rá, hogy az egész életemre kihatással volt az az út, és vélhetően lesz is mindörökre”
– hangsúlyozta.
Felidézte, hogy az 1980-ban fogalmazódott meg az ötlet a világ körüli hajóútról, és amelyhez azonnal ideális társat talál Gál Józsefben. A tervezéshez az alapot egy északi tengerre tervezett túrahajó jelentette, és mindenkitől tanácsot kértek, akiről azt gondolták, hogy a segítségükre lehet. Miután idővel azt látták, hogy ez nem feltétlen célravezető, inkább a saját útjukat járták a tervezésben és az építésben, maradtak „a józan paraszti” megfontolásoknál, majd miután a feladatokat megfelelően leosztották, 1983-tól elindulhatott a kivitelezés.
Gál József felidézte: fogalmuk sem volt azonban róla, hogy a valóságban, a tengeren, még inkább az óceánon majd mi vár rájuk.
„Könyveket olvastunk, de tapasztalatból mondom: nem lehet az alapján leképezni a valóságot. A 31 láb hosszú hajó nagyon kicsi egy ilyen komoly útra, ezzel tisztában voltunk. Éppen ezért próbáltuk olyan erősre építeni, amilyenre csak bírjuk, és olyan tulajdonságokkal ruháztuk fel, hogy azzal ellensúlyozzuk a méretét. Jó volt megélni, hogy az ötletünkkel, a tengeri hajózással a rendszerváltás előtti időkben nyitott kapukat döngettünk, és a sikeres küldetésünk után, azon felbuzdulva sokan vágtak bele. Jó dolog motivációt, erőt adni másoknak, most például a fiataloknak, hogy éljenek át hasonlót, és vigyék tovább a mi küldetésünket.”
Hozzátette: azok a használati tárgyak, amelyet látszólag élettelen dolgokból hoznak létre, azok mindig sok mindent hordoznak magukból azokból az emberekből, akik készítették.
Ilyen a Szent Jupát is, minden darabjának megvan a maga külön története. Éppen ezért különleges kapcsolat fűzi a készítőjéhez, aki kötődik hozzá, és éppen ezért ragaszkodik hozzá, adott esetben nehezen válik meg tőle.
Fa Nándor a hajó építéséről megjegyezte: a tervezés közben a szűkös, saját zsebre tervezett büdzsé miatt olyanokat is mérlegre kellett tenniük, hogy száz csavart vegyenek inkább, vagy egy magnót a szórakoztatásukra.
„Bárhová mentem mondjuk vacsorázni, az árát mindig kötélméterben mértem: ennyi pénzért mennyit vehettünk volna belőle? Szextánsból sem azt vettük, amelyik a legjobb volt, amelyiket szerettük volna, hanem azt, amelyik elérhető volt számunkra anyagilag. Úgy indultunk neki az útnak hajóval, hogy autós térképünk volt, rajta a tengerek, óceánok csupán kék színnel voltak feltüntetve. A MAHART-tól kaptunk ugyan hajózási térképet, de amire nekünk szükségünk lett volna, arra azt nem igazán tudunk használni. A rádiónk a parttól öt kilométerre már nem vette a jelet. Számomra a walkmanen volt, amihez igazán ragaszkodni tudtam, de már a Zöld-foki szigeteknél a lélekjelenlétemen és másodperceken múlt, hogy megmentettem. Jött ugyanis a vámtiszt a hajóra, ami pedig mozdítható volt és megtetszett neki, máris tette egy szatyorba, csak úgy. Szerencsére a walkmant a párnák közé tudtam rejteni…”
Fa Nándor felidézte: az első időben, még a Földközi-tengeren Gibraltár felé hajózva bőven elég volt számukra újdonságként a látvány, a megannyi új élmény, megelégedtek azzal, hogy úton vannak. Aztán Gibraltár után ezek az érzések ötvenszeres nagysággal törtek rájuk.
Alattunk ötezer méter volt, az óceán túloldalán pedig már az amerikai kontinens. Kérdeztem Józsitól: te is érzed? Persze hogy érezte…
Fa Nándor elmondta: miután a kellő méretben a magyar gyártmányú csavart nem találták megfelelő minőségűnek, mindig eltört, a keletnémet mellett tették le a voksukat, amelyért azonban Berlinig kellett autózniuk Ladájukkal.
„Bementünk a boltba, és kértünk 3200 darab csavart. Én olyan csodálkozó, bamba arcot azelőtt és azóta sem láttam, mint akkor az eladótól. Kérdeztem, hogy mi a probléma? Nincs? De, mondta, van, csak egy embernek egyszerre maximum tíz darabot adhat. Egy ideig tanácstalanul néztünk egymásra, mert mi meg úgy voltunk vele, hogy húsz csavarral nem sokra megyünk. És mi van akkor, mondtam, ha veszek tíz darabot, kimegyek a boltból, majd visszajövök, és veszek megint tízet. Ja, az már jó, akkor úgy tud adni. Egész délután mást sem csináltunk, csak ki-be sétáltunk, hogy meglegyen a kellő darabszámunk.”
A kor szellemét Gál József is felidézte: a szükséges műszerek, szerelvények beszerzésére illegálisan kellett előteremteniük a valutát, azt így a határon előbb kicsempészni, majd az érte kapott árut behozniuk, amiről a nem szakértő is messziről megmondta, hogy a rendelkezésre álló keretből azt nem lehetett megvenni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!