Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Chapecoense 2016. november 28-án bekövetkezett tragédiáját, amely 71 ember életét követelte, a futballtörténelem legszörnyűbb repülőgép-balesetei között tartják számon a Grande Torino 1949-es és a Manchester United 1958-as katasztrófája mellett. A mindössze hat túlélő egyikével, a 36 éves, még ma is aktív futballista Alan Ruschellel a Marca készített interjút kilenc évvel a tragédia után.
Ruschel manapság, 36 évesen a brazil bajnokságban szereplő Juventude labdarúgója, de 2016-ban a Chapecoensében játszott. Így emlékszik vissza a végzetes repülőútra.
Bejutottunk a Copa Sudamericana, a dél-amerikai bajnokok kupája döntőjébe, ahol a kolumbiai Atlético Nacional volt az ellenfelünk. Az első mérkőzést idegenben játszottuk, a LaMia légitársaság 2933-as járatával indultunk el a négyórás repülőútra – emlékezett Ruschel.
A felszállás előtt egy kellemetlen epizód történt, aminek akkor nagyon nem örült a hátvéd.
Hátra akartam menni, az utolsó sorba, ott ugyanis nyugodtan tudtam volna aludni, de láttam, hogy egy újságíró elfoglalta azt a helyet, amit kinéztem magamnak. Nyeltem egy nagyot, majd előrementem, és a csapattársam, Jakson Follmann, a kapusunk mellé ültem. Utóbb kiderült, hogy ennek a helycserének köszönhettem az életemet, mert a gép hátsó traktusában mindenki meghalt, mi ketten Follmann-nal viszont túléltük a katasztrófát – mondta Ruschel.
Már Medellínhez közeledtek, amikor a gép kapitánya közölte, hogy hamarosan leszállnak.
„De nem szálltunk le, tett két kört a gép, majd hirtelen kialudtak a fények. Nem estünk pánikba, azt hittük, ez a normális. Aztán szörnyű turbulenciába kerültünk, megszólalt a vészjelző sziréna, attól kezdve semmire sem emlékszem” – idézte fel a történteket a játékos.
Amikor a mentőalakulat rátalált a gép roncsaira, és kihúzták onnan Ruschelt, egy vasrúd állt ki az alkarjából, és rettenetesen fájlalta a hátát. A tűzoltóknak arról panaszkodott, hogy nagyon fázik, majd átadta az iratait és az édesapja telefonszámát, hogy értesítsék.
Ebből semmire sem emlékszem, sokkhatás alatt voltam – mondta a túlélő. – Utólag elmondták, hogy beleállt egy vasdarab a karomba, a heg még most is látszik, a gerincem pedig több helyen eltört. Az orvos azt mondta, valószínűleg nem fogok tudni járni. Aztán megszúrta a lábamat, és amikor felszisszentem, akkor felderült az arca, és jelezte, hogy ezek szerint a gerincvelő és az idegek nem sérültek meg, mégsem töltöm kerekesszékben az életem hátralevő részét.
Ruschel gyógyulása a vártnál sokkal gyorsabb volt, azt mondták, két hónapig tart majd a lábadozás, de már tíz nappal később saját lábán távozott a kórházból. És hamarosan újra futballozott!
Az Atlético nemes gesztussal mérkőzés nélkül odaadta a serleget a Chapecoensének, a csapat így abban az évben kupagyőztes lett.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!