Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Nem sikerült? Sikerült! Szeret, nem szeret. Tépkedem a margaréta leveleit. Az örök dilemma. Félig üres, vagy félig teli. Kiemeltként könnyű sorsolás, kikövezett út. Nem lesz könnyebb, ennél nem dobhat jobbat a gép! Ugyanakkor sorozatosan, egyedüliként képviselünk egy nemzetet. Folyamatosan ott vagyunk, látszik az előrelépés, már évek óta tavasszal is virgonckodunk. Igen, mi. Mi nyerünk, ti vesztetek?! Butaság, ki találta ki ezt az oltári nagy baromságot? Együtt sírunk, együtt nevetünk. Most éppen fáj, még egy picit tol lefelé.
Vattacukorédes emlék, hogy nincsen semmi baj.
A környező országok és most már a futballtérképen nagyítóval sem látható foltocskák is több csapatot/indulót adnak a nemzetközi futballnak. Lincoln Red Imps, Shelbourne, Breidablik, Drita. Tovább is van, mondjam még? Polgár Ernő, fürgén jöjjön ki. Ezúttal nem a másodfokú egyenlet, tudom, hogy készült. Jelentsen, mindenki itt van? Itt, csak a magyar fiúk… Megdermed az idő, elcsitul a jelen, megnémul a jövő.
Szép volt, Paks, így lehet búcsúzni. Bravó, Győr, ez aztán igen. Puskás, te be sem jöttél órára? – igazolatlan hiányzás. A végeredmény: a Konferencialiga színes, sokismeretlenes, nem lett tágabb a tér, nem érnek össze egyeneseink a végtelenben. Maradnánk vele, maradnánk maradéktalanul, de csak egy biztos betlihez osztanak lapot. Kapunk pontokat, de egyetlen kártyát sem vittünk.
Közben boldog a napilap, naponta posztol vezető, büszke a szabályalkotó. Mennyi magyar fiú. Hol voltak eddig? Azta, mennyi kanadai pont (gól + gólpassz). Hú, de fiatal még. Magyarszabály rulez. De Marika, közben az U17-esek megint mindenkitől kikaptak! Hogy nem baj, az Izland elleni döntetlen baró? Hogy közben az Arsenalban és a Liverpoolban 15 és 16 évesek lépnek pályára, döntenek el meccseket? – de ki számolja!? Mi csak a gól és gólpassz házasításában hiszünk. Határokon belül. Megépítettük a mi kis 93 ezer négyzetkilométeres játszóterünket. Ismerős? Ja, hogy túl fiatal vagy hozzá, értem. Csak nem a kedvezményezett korosztály? – van rá egy kis félretettünk.
Nehéz lesz! – ezt mindannyian tudtuk.
Azonban „van az életben egy-egy pillanat, erősnek hisszük szerfelett magunkat”. Erősnek, mert végre megfelelően hosszú a keret, értékes. Értékesebb, jobb, mint az ellen, és az elmúlt öt évben ötször többet költöttünk a minőség növelésére, az egyre magasabb szint elérésére. Már csak hit kell, akarat, vagányság, a múlt és a jelen kötelez. Újra a legjobbak között. „Akarom, mert ez a bús merészség, akarom, mert világ csodája: valaki az Értől indul el, s befut a szent, nagy Oceánba.” Jól is kezdődik, magabiztosság, Varga Barnabás betalál, már futunk is az óceán felé.
Egy vágás, megbotlik a futó láb, filmszakadás. Ötvös Bence out, érdekes csere, pillanatnyi zavar, már nem is mi vezetünk. Varga, Lenny Joseph le. Jonathan Levi is érkezik, majd előtte adódik a legnagyobb helyzet. Ki gondolná, hogy ennyin múlik? Egy pillanat, egy döntés, egy századmásodperc, egy rossz testtartás, egy rosszul álló boka: fölé megy. Egyetlen pillanatban egy egész éves munka, nagy tervek, jövőkép. Ha akkor, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!