Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kevés olyan (csapat)sport létezik, ahol egyértelműen ki lehet jelenteni, ki volt a történelem legjobbja. A jégkorong speciel pont ilyen, a válasz is egyszerű: Wayne Gretzky. Kismillió rekord fűződik a nevéhez, ezeknek nagy része megdönthetetlen, úgyhogy felesleges belekezdeni a felsorolásukba.
Két olyan játékos van, aki talán felérhetett volna azokba a magasságokba, ahová a Great One került, de mindkettőjük pályafutását tönkretették a sérülések.
Az egyik Bobby Orr, a világ valaha volt legjobb hátvédje, az egyetlen olyan bekk, aki pontkirály tudott lenni (kétszer is) az NHL-ben.
Védő létére az NHL pont/meccs örökranglistáján a 4. helyet foglalja el.
27 éves kora után már csak 36 meccs jutott neki, négy évre elosztva, aztán 31 évesen befejezte.
A másik ilyen pedig Mario Lemieux. Akinek ha csak kicsit kevésbé lett volna üvegből a teste, akkor Gretzky rekordjaiból többet is simán át tudott volna adni a múltnak. Az NHL pont/meccs listáján második, mindössze négy századdal (1,92-1,88) lemaradva Gretzky mögött, a többiek (Mike Bossy, Orr, Connor McDavid, Marcel Dionne és Sidney Crosby a további sorrend) tisztes távolságból követik őket. Van azonban egy mondás, ami minden sportolóra igaz:
hiába a tehetség, a legjobb tulajdonság a hadrafoghatóság.
Lehet valaki a világ legügyesebbje, ha nem tud a csapata rendelkezésére állni, akkor olyan, mintha nem is lenne.
Super Marióról már fiatalon is lerítt, hogy különleges. 16 évesen másfél, 17 évesen majdnem 3, 18 évesen pedig több mint 4 pontot termelt meccsenként átlagosan a kanadai juniorligában, utóbbiban szám szerint 70 találkozón 282-t, ami a mai napig (és valószínűleg örökké) fennálló rekord.
A legkevésbé sem lepett meg senkit, hogy a Pittsburgh őt választotta ki elsőként az 1984-es játékosbörzén, és bár kezdetben volt egy kis nézeteltérés a két fél között,
a csődközelbe került Penguins megmentőjének gondolt 18 éves, angolul egy szót sem beszélő québeci fiú végül aláírt.
Komoly érdeklődés övezte a bemutatkozását, ő pedig nem okozott csalódást: első cseréjében, első kapura lövéséből gólt szerzett, miután ellopta a korongot a Boston világklasszis hátvédjétől, Ray Bourque-tól.
A méret, a sebesség, a képzettség és a játékintelligencia sosem látott kombinációjának megtestesítője volt. Megállíthatatlanul játszott, már újoncként is 100 pontot termelt, az 1987–88-as szezonban pedig ő volt az, aki megtörte a Gretzky-hegemóniát. Azelőtt a híres 99-es sorozatban 8 MVP-címet (Hart-trófeát) és 7 pontkirályi titulust zsebelt be, ennek vetett véget Lemieux. Egy évvel később 76 meccsen 199 pontig jutott,
Gretzkyn kívül soha nem szerzett ennyit senki, és az is biztos, hogy átlépte volna a 200-at, ha végigjátssza az alapszakaszt.
Ebben az idényben sikerült neki az, ami azelőtt és azóta sem jött össze senkinek: egy mérkőzésen 5 gólt szerzett az 5 lehetséges módon: egyenlő létszámnál, emberhátrányban, emberelőnyben, büntetőből és üres kapura.
A ’89–90-es évad is jól indult számára, megcélzott egy újabb rekordot: Gretzky anno sorozatban 51 (!) mérkőzésen szerzett legalább egy pontot, Lemieux végül 46-ig jutott.
Közben iszonyatos hátfájdalmakkal küzdött, megesett, hogy a korcsolyája fűzőjét sem tudta bekötni, egyes meccsek után pedig képtelen volt egyáltalán felegyenesedni. Miután véget ért a sorozata, úgy döntött, megműtteti magát.
Az operáció azonban rosszul sikerült, fertőzést kapott, ami miatt 3 hónapig az ágyat nyomta. Csak az 1990–91-es alapszakasz végére tért vissza, de a playoffban már maximális fordulatszámon pörgött, 23 meccsen 44 pontot produkált, nem is lehetett más vége, mint a Stanley-kupa.
Egy évvel később jött a címvédés, a rá következő, ’92–93-as szezont pedig minden addiginál dominánsabban kezdte. Két újabb fantasztikus Gretzky-csúcs került veszélybe: az egy szezonban lőtt gólok (92) és szerzett pontok (215) száma. Úgy tűnt, makkegészséges, aztán jött a sokkoló hír:
1993. január 12-én bejelentette, hogy Hodgkin-kóros, azaz a rák megtámadta a nyirokrendszerét.
Agresszív sugárkezelést igényelt a betegsége, amely korábban már sajnos legyőzte az egyik unokatestvérét. A kemoterápia iszonyatosan legyengítette, nem sokan gondolták volna, hogy valaha is visszatérhet a jégre.
De mindössze két hónapot hagyott ki, az utolsó kezelésének napján már játszott is, a rivális Philadelphia Flyers elvetemült drukkerei is állva tapsolták, ő pedig góllal és gólpasszal jelentkezett.
Amikor visszatért, a kanadai táblázaton 12 pontos hátrányban volt Pat LaFontaine-hez képest, ebből a szezon végére 12 pontos előnyt kovácsolt – a rák legyőzése utáni 20 meccsen 30 gólt és 25 gólpasszt jegyzett.
EGYÉRTELMŰ, HOGY HA EGÉSZSÉGES MARADT VOLNA, MIND A GÓL-, MIND A PONTREKORD ÖSSZEJÖN NEKI.
Két olyan csúcs, amiről korábban azt hitték, megdönthetetlen. Most ugyanígy vélekednek róluk, épp ezért sokkoló, hogy Lemieux-nek reális esélye volt túlszárnyalni.
A szezon után ismét megműttette a hátát, ’93–94-ben csak 22 meccs jutott neki, majd a következő, a bérvita miatt 48 mérkőzésre redukált idényt teljes egészében kihagyta. Helyette inkább pihent, és kezeltette magát. Életében először elkezdett felsőtestre is edzeni, hogy megerősítse a hátát, amivel addig rengeteg problémája volt.
Ha képletesen nézzük, eddig bírta, hogy a hátán vitte a csapatát. De volt ennek egy kézzelfoghatóbb oka is: abban az időben a játékvezetők sokkal könnyebben szemet hunytak az apróbb, alattomos szabálytalanságok fölött. Mehetett a kampózás, a feltartás, háton csimpaszkodás.
Utóbbi rendszeresen előfordult Lemieux-vel, olykor nem egy, hanem két ellenfél lógott a hátán. Nem csoda, hogy nem bírta, ráadásul ez mentálisan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
