Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha valaki megkérdezné, lehet-e Jerevánban egyértelmű jelét látni annak, hogy két nap múlva kulcsfontosságú világbajnoki selejtezőt játszik itt Örményország és Magyarország válogatottja, akkor az őszinte válaszom egy nem lenne rá. Bár hétfőn a belvárosban több magyarral is sikerült összefutni – többségük a már emlegetett hétfő reggeli járattal érkezett a kaukázusi országba, nem mellékesen a Puskás Akadémia válogatott légiósával, Georgi Harutjunjannal közösen –, ha csak rajtuk nincs valamiféle szurkolói kellék, az átlagos járókelő gyanút nem foghat.
A városban nincsenek óriásplakátok a találkozóról, a kisebb hirdetőoszlopokon sem látni kiragasztott szórólapot. Noha a szállásom gyalog alig 15 percre található a mérkőzésnek otthont adó Vazgen Szargszjan Köztársasági Stadiontól, az itt dolgozók többsége sem hallott róla. Mindez nagyjából azt is előre vetíti, hogy túl sok drukker nem fedezte fel magának a hotelt. Aram, a hétfő délutáni recepciós volt az egyetlen, aki annyit tudott, a válogatottjuk két meccset is játszik a héten, de az ellenfelek közül már csak Portugáliát tudta konkrétan megnevezni. Volt is csodálkozás, mikor elmeséltem, Magyarországról csak azért az egy találkozóért, amit még Cristiano Ronaldóék előtt idehaza megvívnak, mintegy 900 fő látogat majd a fővárosukba.
Mindez nem jelenti azonban azt, hogy érdektelenség övezné a magyar válogatott vendégjátékát. Az örmény szövetségtől kapott információk alapján az sem kizárt, hogy a szeptemberi, Portugália elleni találkozóhoz hasonlóan 14 ezernél is több néző látogat majd ki.
Addig azonban még aludni kell kettőt. Nekünk és az örményeknek is maradnak a klasszikusabb kulturális- és turisztikai programok. Például az Aram által meleg szívvel ajánlott, a Köztársaság térről (mely a Hattyúk tavával és a klasszikus örmény sárga tufából épített Kormánypalotával önmagában is megér egy látogatás, és néhány fotót az ember telefonjának memóriájában) óránként többször is induló, az Ararát-hegy lábaihoz (a csúcs már Törökország területére esik), illetve több környező, a városon kívül eső nevezetességhez vezetett buszos túra. A kirándulás mintegy 10 ezer forintnak megfelelő dram ellenében csaknem egésznapos elfoglaltságot és olyan ízelítőt ígér a helyi történelemből, épített és természeti örökségekből, ami sokáig emlékezetes marad.
Ön szerint hogyan teljesít a magyar labdarúgó-válogatott a 2026-os világbajnoki selejtezőkön?
A mostanihoz hasonló tudósítások alkalmával általában minimális idő jut a helyi kultúra megismerésére, egy-egy múzeum vagy a helyi konyhával kapcsolatos kulináris élményen túl a sport, a válogatott aktuális találkozója játssza a főszerepet. Rendhagyó alkalom, hogy egy mérkőzés felvezetésére három-négy nap is jusson az adott helyszínen. De ha már így alakult, kihagyott ziccer lett volna többedmagammal nem befizetni egy ilyen útra…
De előtte még „felszaladtunk” Jereván egyik legszimbolikusabb nevezetességének tetejére, az 1970-es években épült, de teljesen a mai napig be nem fejezett Kaszkád lépcsőkhöz. A komplexum tetejéről jó időben és szerencsés esetben teljes panoráma nyílik a városra. A jó idő meg is volt ehhez, a szerencse nem.
Már az első nap is feltűnő volt, hogy kifejezetten sokan hordanak maszkot az utcán, mintha csak ismét a koronavírus-járvány kitörése utáni évben lettünk volna. Innen fentről pedig az oka is egyértelművé vált: sűrűn gomolygó szmogfelleg terült szét a város felett, ami a távolabbi pontokat teljesen kitakarta szemünk elől. Ez egyszersmind választ adott arra is, miért lehetett a vártnál kissé nehézkesebben kigazdálkodni levegővel a több mint 570 lépcsőfok megmászását, és mitől érződtek az előző nap sétái is a megszokottnál kicsit nehézkesebbnek. A nem túl tiszta levegőhöz való alkalmazkodás pedig akár a csütörtöki mérkőzésen is fontos tényező lehet…
A várostól távolodva nemcsak a levegő minősége változott meg. A járműparké is: míg Jerevánvan remekül megfért egymás mellett az öreg Lada és az új Tesla, addig a várostáblát hátunk mögött hagyva szinte nem is találkoztunk többet elektromos autókkal. 30-40 kilométernyire pedig már-már a 20-30 éves, kereklámpás C és E osztályú Mercedeseket is elfeledhettük. Hol jobb, hol kevésbé jó állapotú kocka Ladák, esetleg Szamarák váltották egymást, hol az otthon is klasszikusnak számító kék színű, fehér hűtőrácsos Zil 130-asok verték fel az út porát előttünk, egy-két Kamaz társaságában.
Egyik-másik olyan jó állapotúnak bizonyult, önmagában megérte volna a csoda jelzőt. De egyéb látványosságban sem szenvedtünk hiányt. A legrégebbi részeit tekintve 1500 évnél is idősebb Hovhannisa kolostor önmagában is különleges, hát még a mellőle nyíló kilátás a Kaszah folyó által vájt szurdokra, melyre frappánsan meg is jegyezték otthonról a Grand Canyon gazdaságos változata is lehetne. Méretre mindenesetre ez sem kicsi, a szélére kiállni egy olyan ponton, ahol nincs már korlát, több mint szédítő élmény. A kolostor tövében álló padokon rengeteg időt lehetne ejtőzni, és kicsit elcsendesedve figyelni a környezetet, ha nem lenne az időről időre a kolostor területére is beszökő megannyi kóbor kutya.
Kedd ide vagy oda, néhány kanyarulattal odébb, a XIII. századi Szahmosza kolostornál épp esküvőt tartottak. Minket talán még jobban is zavart, hogy turistaként beletrappoltunk a násznép fotózásának hátterébe, mint a főszereplőket.
Az Ararát lábaihoz vezető túráról időközben kiderült, valójában csak néhány jó fotópontról szól, ahonnét jó időben részletgazdagon kirajzolódnak a hegylánc vonulatai. Kárpótlásul viszont Örményország legmagasabb pontjára sokszor végtelennek látszóan kanyargó-cikázó hegyi úton felvittek minket. Az Aragac mintegy 4090 méteres magasságával egészen sokkoló élmény. Az örök hóhatár felett, […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!