Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 2026-os labdarúgó-világbajnokságnak erős fenntartásokkal vágtunk neki. A kétségek középpontjában a torna fő rendezője, az Egyesült Államok állt. Az USA kultúrája, sporthoz való hozzáállása nagymértékben eltér az európai labdarúgás hagyományaitól, ráadásul aktuális politikai helyzete is rátett egy lapáttal: háborúban állt egy olyan országgal, amely szerepelt a vb-n.
Másrészről pedig a FIFA döntései is aggályokat keltettek, kiváltképp a sokak által rossz döntésnek minősített 48 csapatosra emelt létszámbővítés. Sokan azt feltételezték, hogy így olyan válogatottak is eljutnak a vb-re, amelyek nem ütik meg a torna szintjét, ennek nyomán színvonaltalan és unalmas mérkőzéseket játszanak majd a csapatok, arról nem is beszélve, hogy amúgy is túl hosszúra nyúlik a torna, a FIFA csak saját zsebének duzzasztására növelte 32-ről 48-ra a résztvevők számát.
Amikor tavaly decemberben a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke, Gianni Infantino a történelem első és eddig egyetlen FIFA-békedíját adta át Donald Trumpnak a csoportkör sorsolásán, sokakban alighanem fülsiketítően szólaltak meg a vészjelzők, mintegy ráerősítve az előzetes aggályokra.
Meg sem kellett várni, hogy elkezdődjön a világbajnokság, máris felszínre került néhány felháborító eset: különböző vízumproblémák, megtagadott belépési engedélyek… Így történt, hogy Afrika legjobb játékvezetőjét, Omar Artant nem engedték be az USA-ba: bár több mérkőzést is vezetett volna, mintegy tízórás reptéri kihallgatás után kénytelen volt Miamiból hazautazni.
Hasonlóan hosszú procedúrán ment keresztül a szenegáli válogatott; mindenüket átnézték és kiforgatták, a különbség csupán annyi volt, hogy a küldöttséget végül átengedték a határon. Az irániak azonban már rosszabbul jártak: mivel az Egyesült Államok és Irán február óta háborúban áll egymással, az ázsiai ország állampolgárai alapesetben be sem tehetik a lábukat az USA-ba. Pechjükre mindhárom mérkőzésüket Los Angelesben, illetve Seattle-ben játszották, viszont csak egynapos vízumot kaptak, ráadásul a stábból azt sem mindenki. Így kénytelenek voltak a szállásukat átszervezni Mexikóba, ahonnan a meccsnapon beutaztak (már aki…) az Államokba, majd a meccs után rögtön vissza mexikói szállásukra.
A FIFA mindeközben csendben ült a babérjain, és nem tett semmit.
Az iráni–amerikai konfliktus világbajnoki kivetüléséről és arról, hogy az ázsiai ország nem vesz/vehet részt a tornán, Infantino végig azt szajkózta, hogy szó sincs ilyenről, minden rendben lesz.
A világbajnokságok történetének egyik legnagyobb botránya
Az amerikai sportokban teljesen megszokott a sok játékmegszakítás a reklámok miatt. (A jégkorongban konkrétan reklámszünetek vannak, kosárlabdában pedig úgynevezett kötelező időkérések, amelyek szintén a kereskedelmi célok kielégítését szolgálják.) A futball azonban erre nem ad lehetőséget, csak a félidőben. Ezért találták ki a kötelező ivószünetet minden félidő felénél, ami elsőre talán nem tűnt akkora őrültségnek, hiszen a nagy melegben teljesen bevett szokás frissítés miatt megszakítani a játékot, ráadásul előzetesen arról szóltak a hírek, hogy rekkenő hőség lesz a vb alatt. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem mindig volt így, és
a játék szempontjából indokolatlan időjárási körülmények között, akár 20 fokban vagy szakadó esőben tartott ivószünetek azt veszélyeztetik, hogy a futball a kereskedelmi show háttérzenéjévé válik
– fogalmazott Jürgen Klopp. A torna végére teljesen általánossá váló füttykoncert is azt erősítette meg, hogy a nézők zöme is ezen a véleményen van – olvasható a francia lapban.
Majd jött nemcsak a világbajnokság, hanem a világbajnokságok elmúlt több évtizedének legnagyobb botránya: amikor Donald Trump a hírek szerint személyesen telefonált Gianni Infantinónak, „vizsgálják felül” a kiállított amerikai, Folarin Balogun piros lapját, hogy Belgium ellen, a nyolcaddöntőben pályára léphessen. A „vizsgálat eredménye” aligha meglepő: egy évre felfüggesztették (!) Balogun eltiltását. Ilyen szintű konkrét, direkt (és mindenki által beismert) politikai befolyásra nagyon régóta nem volt példa a futball, különösen a világbajnokságok történetében. Az ügy csak azért csendesedett le viszonylag hamar, mert a belgák megsemmisítették az amerikaiakat a nyolcaddöntőben.
Ezek után kifejezetten visszás a döntő halftime show-jában a szeretetről énekelni. Abba pedig talán kár is belemenni, hogy van-e helye a foci-vb döntőjében egy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!