Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ami talán a legszembetűnőbb és mindenki számára, akár csak a tévéközvetítéseken keresztül is feltűnő jelenség az utóbbi tíz évből, hogy rendkívül felgyorsult a játék, hatalmas lett az iram a meccseken, amelyeken akár a 60 gólos végeredmények is megszokottá váltak. Pedig a védekezésbe fektetett energiát sem hanyagolják el a csapatok, sőt általában éppen ez, valamint a kapusok teljesítménye értékelődött fel igazán: ha egy együttes képes egy stabil, nagyjából 10 perces jó sorozatra, amit a hálóőrök bravúrokkal koronáznak meg, elég lehet egy rangadó eldöntéséhez.
Erre könnyű magyarázatot találni: amióta a kézilabdában – és természetesen a többi sportágban is – megjelentek az innovatív edzésmódszerek, valamint a technikai mérések és újítások, az objektív visszacsatolások által változott az edzésmódszertan, ez pedig lehetővé teszi az optimális teljesítmény növelését
– mondta az Indexnek Mocsai Tamás, majd így folytatta. „A mi időnkben sajnos még nem tudtuk, hogy éppen kevesebbet edzettünk a kelleténél, vagy túl lettünk-e terhelve. Ez most már precízen kimutatható, az imént elmondottak pedig visszaköszönnek a játék dinamikáján. A védekezés és a kapusok szerepe mindig is fontos eleme volt a játéknak, és tény, hogy kiélezett helyzetekben valóban döntőnek bizonyulhatnak – ne menjünk messzire, elég, ha csak Mikler Roland Izland ellen mutatott teljesítményére gondolunk a közelmúltból. De azért ne feledkezzünk meg az egyéniségekről sem, akik egy villanással szintén képesek lehetnek meccset nyerni.”
Ha már egyéniségek: Mikkel Hansen, Nikola Karabatic vagy Domagoj Duvnjak nevéről alighanem már az is hallott, aki kevésbé követi a kézilabdát. És bár az imént említett klasszisok generációja kiöregedőben van, számos jelöltet találunk, akik a sportág új arcai lehetnek majd: a dánoknál Mathias Gidsel vagy Simon Pytlick, a franciáknál Dika Mem, a svédeknél Eric Johansson, az izlandiaknál Ómar Ingi Magnússon, a németeknél Juri Knorr, a portugáloknál pedig Kiko Costa – hogy csak néhány nevet említsünk.
„Egyértelműen szükség van egyéniségekre, klasszisokra, akik arcot adnak egy válogatottnak vagy akár egy egész sportágnak is – mondta Mocsai. – A legtöbb helyen olyan szerencsés helyzetben vannak a fiatalok, hogy még a felsorolt sztároktól leshetik el a fortélyokat, de azért Mikkel Hansenek és Karabaticok nem születnek mindennap, akik nemcsak a pályán, hanem azon kívül is elképesztő hatással vannak mindenkire.
Így talán a legnagyobb kérdés az lesz a visszavonulásukat követően, hogy az utódok minden téren képesek lesznek-e betölteni azt az űrt, amit ők hagynak maguk után.”
Ami az erőviszonyokat illeti, Dánia, Svédország, Spanyolország és Franciaország továbbra is úgy tűnik, hogy kiemelkedik, mögöttük viszont rendkívül sűrű a mezőny. Horvátországot sohasem lehet lebecsülni, ahogy a Sander Sagosen vezette norvégokat sem, bár az északiaknál a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
