2021. szeptember 24., péntekMa Gellért napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
2021.09.24. Gellért Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Hemingway: Hidegen hagyott, mit mondanak az emberek

Hirdetés

Hemingway: Hidegen hagyott, mit mondanak az emberek

Augusztus 20-án a köztársasági elnök George F. Hemingway-nek, a Hemingway Group elnökének, tulajdonosának a magyar labdarúgósport fejlesztésében, különösen a Budapest Honvéd FC megmentésében, valamint az egyik legkiemelkedőbb magyar utánpótlásközpont, a Magyar Futball Akadémia létrehozásában vállalt szerepe elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést adományozta.

Az üzletember két éve, 2019. április 8-án eladta a klubot a Reditus Equity Zrt. befektetési társaságnak, de egyéb magyarországi érdekeltségeit továbbra is vezeti, gyakran tartózkodik budai lakásában és a szerkesztőségünktől két saroknyira lévő irodájában, ahol fogadta az Index riportereit.

Gyorsan kiderül, Hemingway úr és fotósunk „szakmabeli”, végzettségüket tekintve mindketten jogászok, így máris megvan a közös téma.

Hirdetés

„Mi képviseltük a Rolexet, a Dow Chemicalt, Home Savings Banket, hatalmas multicégeket – egymillió dolláros jogi költségeknél kisebb ügyeim nem is voltak –, aztán azt a vállalkozást, amelyik manapság is az erdőtüzeket oltja Kaliforniában – említi a Budapest Honvéd egykori tulajdonosa. – Azokat a hatalmas B-3-as bombázókat használták és használják ma is, amelyeket a második világháborúban állítottak csatarendbe, és amelyeket megvásároltak az amerikai hadseregtől. Akkor, évtizedekkel ezelőtt láttam ilyesmit, ahogy ezek a gépek oltották az erdőtüzeket. Én mindig azt hittem, hogy vízzel bombázzák a tüzet, de nem!”

Nem? De akkor mivel?

Műtrágyával! A műtrágya állítólag remekül eloltja a tüzet, és van még egy nagy előnye: egy füst alatt meg is termékenyíti a földet, és így a tűz után nem pusztaság marad, hanem újra kinőnek a növények. De mondja csak – fordul az üzletember jogi végzettségű fotósunkhoz –, maga miért hagyott ott egy tisztességes foglalkozást a fényképészetért? Mert tudja, én is ügyvéd vagyok. Én odakint végeztem, és nálunk nem kellett magolni, mint itt a jogi karon, nem azt volt a cél, hogy kívülről megtanuljuk a törvénykönyvet, mert azt bármikor le lehet venni a polcról. Nem, minket gondolkodni tanítottak meg. De mindegy, ez csak egy mellékvágány. Én nagyon szerettem jogot tanulni, borzalmasan izgalmas volt!

Izgalmasabb, mint tizenhárom éven át a Honvédot irányítani?

Annál azért nyugalmasabb volt. A Honvédnál nem az volt a baj, hogy izgalmas, hanem az, hogy minden héten valami más történt. Tehát boldog voltam hétfőn, és szombaton már szomorú. Ezt nagyon nehéz elviselni, ez egy kapcsolatban is rossz. Ha olyan nővel áll kapcsolatban az ember, aki boldoggá teszi hétfőn, és boldogtalanná szombaton, akkor át kell gondolni, hogy szabad-e ezzel a hölggyel együtt maradni. De ez minden futballcsapattal így van, ha az a Real Madrid vagy a Barcelona, akkor is.

DSC2388

Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index

Hajjaj, főleg mostanság!

Ne is mondja. Én pénzügyileg mindig karban tudtam tartani a Honvédot, a Barcelonát nyilvánvalóan nem tudják, másfél milliárd euró az adósságuk.

Ha ön lenne a Barcelona elnöke, akkor biztosan nem itt tartanának. Mármint pénzügyileg…

Nem itt tartanának. Nevetséges. Úgy könnyű eredményeket elérni, BL-t és bajnokságot nyerni, hogy az ember kölcsönkér másfél milliárd eurót, aztán nem tudja visszafizetni. Ilyen alapon én is tudnék nagy csapatot csinálni. Nem kunszt! A kunszt nyerő csapatot csinálni normális költségvetéssel. Olyan költségvetéssel, ami szükséges. Mindig annyit kell fizetni, amennyi szükséges a cél eléréséhez. Ez a művészet. Ha kevesebbet fizetsz, nem éred el a célt. Ha többet fizetsz, buta vagy.

Nagyon vékony a mezsgye.

Így van. A másik titok, hogy az ember olyan dolgokat csináljon, amit tud, vagy ha nem tudja, akkor megtanulja.

Nekem három évig tartott megtanulni egy futballklub vezetését. 2006-tól 2009-ig.

Közben azért nyertünk is, mert nem csináltam annyira rosszul, de addig csak egy tehetséges amatőr voltam. Az üzleti érzékemet, az üzleti tapasztalatomat kamatoztattam, de ez üzleti tapasztalat volt, nem futballszakmai. Jöttek a nehézségek csőstül, három évig tartott, mire megtanultam kezelni ezeket. Pedig hát elég sok időt töltöttem ezzel, valójában 0-24-ben voltam a klub tulajdonosa, sajnos el is hanyagoltam egy kissé az amerikai üzleti ügyeimet, pedig azok termelték a pénzt. Mert a Honvéd csak vitte.

A mai tulajdonosok…

Bocsásson meg, én 2019 áprilisában eladtam a klubot, ami azt követően történt, arról nem kívánok beszélni. Az már nem az én dolgom.

Értem. Az a történet lezárult. Akkor ugorjunk vissza 2006-ba. Egy korábbi interjúnkban azt mondta, hogy amikor megvette a Honvédot, akkor látott életében először élő, szaladgáló patkányt.

Így van. Nagyon érdekes volt. A klub az összeomlás szélén állt, két héten múlt, hogy az MLSZ nem zárta ki a Honvédot az NB I-ből.

Az első dolgom az volt, hogy a klub több mint harmincmillió forintos adósságát kifizessem. Ha ezt nem fizetem ki, a Honvédot kizárják. Kifizettem.

2005-ben tárgyaltam először Piero Pini úrral a Honvéd megvásárlásáról, a kisebbségi tulajdonos Kiss Zsolt volt. Nyolcvan-húsz százalék volt az arány. Eljöttek hozzám, Pini úr megnevezett egy összeget, de én a gyomromban éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem voltunk egy hullámhosszon. És nem mondtam igent. Telt, múlt az idő, Pini úr kiszállt, Kiss Zsolt átvette az egészet, és 2006 májusában utóbbi ismét felkeresett, és mondta, hogy a klub összeomlott. A szezont még éppen be tudták fejezni, de küszöbön áll a Honvéd kizárása az élvonalból. Akkor én megállapodtam vele, hogy átveszem a klubot. Októberig 80 százalékos tulajdonos voltam, aztán megvettem a maradék 20 százalékot is. Tudni kell, hogy 2005-ben vezettem egy BLASZ II-es meccset a Honvéd edzőpályáján a Hegyvidék és a Rendőrség csapata között. Én ugyanis 15 éves korom óta játékvezető vagyok. És a pálya talaja olyan minőségű volt, hogy nemcsak a játékosokat fenyegette a sérülés, hanem engem, a bírót is. Mint egy libalegelő. Én tudtam, hogy a pálya gyalázatos, de ez még nem minden. Az ÁNTSZ bezáratta az öltözőket is, mert olyan állapotok uralkodtak – hullott a vakolat, az ablakok ki voltak törve –, hogy nem találták alkalmasnak arra, hogy ott emberek zuhanyozzanak, öltözzenek. Szóval, kimentem a sporttelepre – stadionnak nem merném nevezni –, az ablakok ki voltak törve, és minden tele volt firkálva graffitivel. A látvány a New York-i periódusom legrosszabb harlemi időszakára emlékeztetett.

Felmentem az első emeletre, ahol az irodában egy nem működő másológép volt, a titkárnő három nappal azelőtt elment, mert hónapok óta nem kapott fizetést.

Megérkeztem a klubomhoz, ami már az enyém volt, és egy lelket sem találtam. Elkezdtem tájékozódni, volt még pár hetem a szezonkezdés előtt, tudtam, ha kifizetem a harmincmillió forintot, nyerek egy kis időt. Egy kedves, kellemes olasz úriemberrel, Aldo Dolcettivel, az edzővel el is kezdtük a munkát, egy darabig ő vitte a csapatot, de októberben elhatároztam, hogy egy komoly szakembert hozok, Supka Attila személyében. Ő korábban bajnokságot nyert a Debrecennel, és nem is csalódtam benne, nem véletlen, hogy összesen három részletben dolgozott nálam, még később is. Ő volt tehát az első, általam szerződtetett szakvezető. Volt még egy sikeres edzőm, Sisa Tibor, vele Magyar Kupát is nyertünk, de ő túl jó ember volt, nem erre a világra teremtették. Ebben a magyar futballközegben ő sok emberrel nem tudott szót érteni. Hiányzott belőle a mások tisztességtelensége elviselésének a képessége.

DSC2326

Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index

Marco Rossi ilyen szempontból edzettebb volt, mert Olaszországból érkezett, ahol már mindenen keresztülment edzőként…

És volt még egy óriási előnye: nem értett magyarul. Ma már biztos, hogy sokat ért, de a magyar az egyik legnehezebb európai nyelv.

Rossival 2012-től kis megszakítással 2017 nyaráig dolgozott együtt. A 2016-2017-es szezon olyan volt, mint egy álom. Utólag mivel magyarázza, hogy bajnokságot tudtak nyerni sokszoros költségvetésű klubok, mint a Videoton és a Ferencváros előtt?

Egy fenntartható, begyakorolt, élhető klubmodell. Ezen belül egy kiemelkedő kvalitású edző. Egy nagyon jó játékosszerző – ma úgy mondanánk, sportigazgató – Nagy László személyében. Egy olyan irányító játékos, akinek a tudása akkor érett be igazán, őt Davide Lanzafaménak hívták. Egy csapategység, amely akkor roppant erős volt. Azok a fiatal magyar játékosok, akik az akadémiánkról kikerültek, öten-hatan voltak, és akkor már aktív szerepet vállaltak az együttesben. Ők nagyon szerették a közeget, a Honvédot. És kellett egy olyan közönség, amely jóban, rosszban kitartott a Honvéd mellett, és még vidékre is elkísérte a csapatot. Az emberek szeretnek egyetlen magyarázatot keresni, például azt, hogy én zseni voltam, de ez nincs így; a sikernek mindig számos összetevője van, roppant komplex dolog, és mindegyik elemére szükség van.

Azt hiszem, ön volt az utolsó néhány évtizedben az egyetlen magyar klubtulajdonos, aki addig nyújtózott, ameddig a takarója ért, és tette mindezt a saját pénzéből.

Az első négy-öt évben óriási mínuszom volt, rengeteg pénzt kellett betennem. Úgy láttam, ha nem teszem be ezt a pénzt, nem építem újjá a stadiont, nem hozom létre a Magyar Futball Akadémiát 2009-ben, akkor abból, amit én elképzeltem, semmi sem lesz. Négy év elteltével, az utolsó hat-hét évben vagy nullszaldóval, vagy pozitív mérleggel gazdálkodtunk.

Persze, mert addigra már a tévés közvetítési jogok értékesítéséből jelentős összegek folytak be, amit az MLSZ leosztott a kluboknak.

A dolog úgy kezdődött, hogy… nézze, 2008 és 2015 között én voltam a szövetségben tulajdonosi, majd az NB I-es bizottság elnöke.

Amikor én ezeket a pozíciókat átvettem, az egész NB I évi százmillió forintot kapott a közvetítési jogokért. Amikor én ott hagytam ezt a posztot, 2015-ben, már egymilliárd-hatszázmillió forintra rúgott ez az összeg.

Megtizenhatszorozódott. És ezeket a tárgyalásokat én vezettem a televíziókkal. Ezt már 2011-re elértük, aztán amikor egy sportszerető, illetve labdarúgás-szerető kormány került hatalomra, akkor már könnyebb volt a helyzet. Az egymilliárd-hatszázmillió forinton belül kaptunk egy százmilliós keretet az akadémiák fejlesztésére. Később a kormány már sokkal többet költött a sportra, a futballra, az már egy külön fejezet. De én 2015-ben lemondtam az NB I-es bizottság éléről, és azt követően még két évig a bizottság és az elnökség tagja voltam, de nem igazán folytam bele a dolgokba.

Azok után, hogy 2017-ben megnyerte a Honvéd a bajnokságot, már érlelődött az ön fejében, hogy eladja a klubot, ha jön egy jó ajánlat?

Én kedveltem a Honvédot, de mindig, minden vállalkozásommal kapcsolatban az volt az álláspontom, hogyha jön egy megfelelő ajánlat, akkor eladom. Hozzáteszem, a Honvéd esetében problémaként jelentkezett az, hogy minden időmet lefoglalta. És sajnos a legtöbb feladatot nem tudtam a munkatársaimnak delegálni. Kétségtelen, Gács Pál személyében remek ügyvezető igazgatóm volt, de egy rendkívül megkérdőjelezhető közegben dolgoztam, és emiatt nagyon kevés feladatot tudtam delegálni, vagyis másokra bízni. Rengeteg odafigyelés kellett, időrabló volt, sokkal több időt kellett Magyarországon töltenem, mint amennyit szerettem volna, és a Honvéd az amerikai időmből vett el, az ottani vállalkozásaimra kevesebb időm jutott, magyarul kevesebb pénzt tudtam csinálni. […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/2021/08/25/hemingway-kezeben-nem-allna-a-csod-szelen-a-barca/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

William Gallas üzenete: több szenvedéllyel kell játszani!

  Mit szól a magyar válogatott szeptemberi mérkőzéseihez? – a 83-szoros francia válogatott, a 2006-os …