Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Markovits László több évtizedes sportvezetői tapasztalattal rendelkezik. A Vasas irányításán kívül társadalmi munkában a Magyar Tenisz Szövetség alelnöki pozíciójában és a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagjaként dolgozik a sport sikerességéért. A párizsi olimpia végeztével új olimpiai ciklus kezdődött, ezért időszerű értékelni az elmúlt időszakot szakmai, gazdasági és strukturális szempontból – ebben volt lapunk segítségére a korábbi profi teniszező, a magyar sportvezetés meghatározó szereplője.
Markovits azzal kezdte értékelését, hogy a másfél évtizede a sportba áramló állami támogatásoknak köszönhetően nagyon komoly megbecsülést kapott az ágazat, és egyértelműen magasabb polcra került. Amellett, hogy elmozdult tetszhalott állapotából, olyan infrastrukturális fejlesztések valósultak meg, és olyan forrásokhoz jutott az ágazat, amelynek köszönhetően nagy nemzetközi eseményeknek tudunk folyamatosan otthont adni. Nem beszélve a gyermekek számára biztosított minőségibb sportolási feltételekről, körülményekről és a sportolók, szakemberek számára nyújtott perspektíváról.
A kimagasló sikerek ellenére olyan észrevételeket is megfogalmazott Markovits, amelyeket megfontolásra javasol és véleménye szerint ezek által a jövőben még sikeresebb lehetne a magyar sportvezetés – ez pedig a társadalom szélesebb rétegeinek elismerését is kivívhatja, amelyet nagyon fontos tényezőnek tart, olyan szempontból főleg, hogy ez szolgálhatja a budapesti olimpia ügyét.
„A magyar családok döntő többsége nemcsak érintett valamilyen szinten a sportban, hanem meggyőződésem szerint szereti azt, és örömet szerez neki, ha a magyar sikerekért szurkolhat. Ennek ellenére, ha a sportról van szó, akkor több esetben az elégedetlenség, az ágazat indokolatlan túlfinanszírozása kerül szóba, holott, sokkal több olyan tényező van, aminek lehetne örülni.”
Markovits ezért is tartja fontosnak, hogy a jövőben minden elérhető forrás még inkább azokhoz a szereplőkhöz kerüljön, akik hosszú ideje bizonyítanak a magyar sportban, szállítják az eredményeket, vagy éppen rendelkeznek a megfelelő tudásanyaggal és hagyományokkal. Ezek garantálják külön-külön és együttesen is, hogy a sportba áramló működési és fejlesztési források a lehető leghatékonyabban legyenek felhasználva, miközben mindez egyértelmű kommunikáció mellett a társadalom számára megnyugtatóan alá van támasztva.
Jelentős közpénzről beszélünk, így minden szereplőnek kutyakötelessége, hogy a köz érdekeit nézze. Az élsport finanszírozása kapcsán különösen igaz, hogy mindent a nemzeti csapatok eredményességének kellene alárendelni. Ezt nem előzheti meg semmilyen egyéni vagy klubérdek. Az pedig, ami a közbeszédben időnként megfogalmazódik, hogy a sport túl lenne finanszírozva, szerintem egy túlzott leegyszerűsítés, hiszen a nemzetközi színtéren kell versenyképesnek lenni. És, ha jobban megnézzük, hogy a környező országokban, adott esetben a nagyobb sporthatalmaknál mekkora összeget fordítanak a sportra, állami forrásból is, akkor közel sem »ördögtől való« az itthoni helyzet. Ráadásul a legerősebb országok olyan piaci előnnyel rendelkeznek, ami nálunk elérhetetlen, és ezt egyensúlyozni kell. Úgy vélem, a negatív hangokat csak az erősíti, hogy egyes szereplők valóban felelőtlenül gazdálkodtak a kapott forrásokkal, ráadásul mindezt következmények nélkül tehették.
Nem minden az eredményesség
Egyedüli magyar sportklubként a Vasas mondhatja el magáról, hogy a legutóbbi három nyári olimpiai és paralimpiai játékokon kivétel nélkül nyert aranyérmet valamelyik sportolója. A klubelnök ennek ellenére fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem csak az eredményességben lehet mérni a sport szereplőinek sikerességét vagy társadalmi elismertségét, sőt…
„A szemléletet a Vasasnál hitelesen tudjuk képviselni, hiszen az utóbbi olimpiák fantasztikus sikerei kapcsán elsősorban azt emeltük ki, hogy a klubhoz hűséges, döntően saját nevelésű kiváló sportemberek, példaképek nyertek olimpiai vagy paralimpiai érmeket, akik nagyon régóta nálunk pallérozódnak.”
Pont ezért érzi nagyon szomorúnak és csalódásnak, hogy a Szilágyi Áronnal fémjelzett szakosztály évek óta képtelen névadó szponzort találni.
Ugyanígy sajnálatosnak tartja, hogy a nagy hagyományú vízilabdacsapatuk, amely húsz év után nyert nemzetközi kupát, továbbá kapaszkodott vissza a magyar bajnoki döntőbe, közel egy éve szintén nem tud újra olyan támogatót megnyerni magának, amely garantálná, hogy tudjanak érdemben tervezni a jövőben. És ugyanez igaz az ugyancsak erőteljes tradíciókkal bíró női kézilabdacsapatukra, amely erős szakmai háttér mellett az NB I-ben szerepel, kizárólag fiatal, magyar játékosokkal, ezzel is részt vállalva a magyar kézilabda egészének nevelőmunkájából, mégsincs kiemelt szponzoruk.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!