Bajnoki döntő. Ha nem is olyan, mint 2017-ben, mikor a két bajnokaspiráns (a Honvéd és a Videoton) valóban a legutolsó fordulóban csaphatott össze egymással a sors szeszélyeként, így emlegette mindenki a Ferencváros–Puskás Akadémia-mérkőzést már hetek óta. Az NB I-es bajnokságot címvédőként három ponttal vezető zöld-fehéreknél pedig rangadóhoz méltó volt a készülődés: a hazai szektorokban teljes telt ház várta a felcsúti rivális vendégjátékát.
A mérkőzést nagy lendülettel kezdte Robbie Keane együttese, a két csapat legutóbbi, Pancho Arénában történt találkozójához hasonlóan ezúttal is Pécsi Ármin bravúrjaira volt szükség ahhoz, hogy ne kerüljön korán előnybe a zöld-fehér mezes gárda. A PAFC a 10. percben kezdett éledezni, az első komolyabb életjel Nagy Zsolt próbálkozása volt a tizenhatos bal oldalától.
A 18. percben ismét Pécsinek kellett bravúrt bemutatnia, Tóth Alex centerpassza után ezúttal Varga Barnabás bal kapufa mellé tartó lövését ütötte oldalra látványos mozdulattal. Érződött, az FTC különösen szeretné az első gólt szerezni a meccsen, ami a két csapat idénybeli randevúi alapján valóban rendkívül jelentősnek tűnt. Ősz elején a PAFC 3–0-ra kapott ki az Üllői úton, akkor Saldanha volt a hős, Felcsúton aztán Nagy köszönt be a 35. percben – és, mint később kiderült, jegyzett győztes gólt a regnáló bajnok ellen.

Noha az első 20-25 perc után – érzésre – még kijjebb merészkedett Hornyák Zsolt együttese, a játékrész második fele már közel sem hozott annyi izgalmat a kapuk előtt, mint az első. Lényegében csendes mezőnyjáték mellett csordogáltak a percek, aztán szinte a semmiből megszerezte a vezetést a vendéggárda. Mikael Soisalo beadását elsőre még tisztázta a ferencvárosi védelem, az ismétlésként erőből középre lőtt labdájába viszont már úgy tette bele a lábát a hazai védelemből Szalai Gábor, hogy az arról Dibusz Dénest teljesen becsapva a rövid alsóba vágódott, öngól (0–1).
Szünet után a Ferencváros fokozta a nyomást Pécsi kapuján, aki Varga fejesét az 51. percben még védeni tudta, kettő perccel később azonban már tehetetlennek bizonyult a 22-szeres válogatott támadó bal alsóba tartó, lapos lövésével szemben (1–1). Az FTC a játék képe alapján megérdemelten egyenlített, ráadásul kifejezetten korán is tette ahhoz, hogy még bőven maradjon ideje egy esetleges fordításra is.
Jött is a szeptemberi hős, Saldanha, aki egyórányi játék után centikre járt attól, hogy gólpasszt adjon Tóth Alexnek, Pécsi azonban megint leért a jobb alsó felé csapódó labdára. A 20 éves hálóőr – függetlenül az esetleges kimeneteltől – ezúttal is olyan teljesítményt nyújtott, amivel igazolta hírnevét és azt a tehetséget, ami miatt sokan a magyar válogatott jövőbeli klasszisának jövendölik.
Ugyan – főleg a vendégek oldalán – kifejezetten sok technikai hiba tarkította a játékot, cserébe magyar pályákon ritkán látható ritmusban követték egymást a passzok. A labda csak akkor vett vissza a tempóból, mikor az FTC saját térfelén nyugtató szándékkal, a ritmusváltás váratlan pillanatát keresve adogatott vele. Ami az iramot illette, a meccs egyik-másik periódusa felelevenítette a házigazda őszi nemzetközi mérkőzéseinek élményeit is.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!