Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A sport világa mindig is tele volt balhés, megosztó játékosokkal, és ne legyenek illúzióink, ez a jövőben sem fog változni. De pont az a jó bennük, hogy a szurkolók rengeteget képesek vitatkozni a megítélésükről, felsorolnak megszámlálhatatlan érvet és ellenérvet anélkül, hogy sikerülne egymást meggyőzniük. Vannak olyanok is, akiket mindenki szeret és lehetetlen utálni őket, mert mind a pályán, mind azon kívül példaképként viselkednek, mellette pedig a játékban is magas szintet képviselnek.
És persze ott van a harmadik halmaz is: azok az atléták, akik hiába klasszisok a maguk sportágában, egyszerűen annyi rosszat tettek és okoztak, hogy szinte nincs olyan ember, aki szeretné őket.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a teljesítményüket nem ismerik el, inkább arról van szó, hogy emberileg elfogadhatatlannak tartják azt, amit az illető művel.
Ilyen például Antonio Brown, aki magyar idő szerint hétfő hajnalban megnyerte a Super Bowlt a Tampa Bay Buccaneersszel, sőt, még touchdownt is szerzett, pedig egy évvel ezelőtt szinte mindenki biztos volt abban, hogy soha többé nem lép pályára az NFL-ben. Még ő is megfogadta, kétszer. De volt egy ember, aki képes volt hatni rá, és látszólag betörte a 2010-es évek legjobb elkapóját, sőt, még be is fogadta.
Viszont most nem Tom Bradyről lesz szó, hanem „AB”-ről, aki az elmúlt két évben szinte csak a botrányaival szerepelt a címlapokon, legyen szó szexuális erőszakról, rendőri atrocitásról, háborúról az NFL ellen, vagy arról, hogyan sodort veszélybe egy alig kétéves fiút.
A floridai születésű Brown egész életében sportolónak készült, édesapja, Eddie minden idők legjobb arénafutballistája volt, a remek képességekkel megáldott Antonio pedig az amerikai futball mellett az atlétikában is jeleskedett. Hiába azonban a remek középiskolai statisztikák, rossz tanulmányi eredményei miatt nem dúskált az ösztöndíjajánlatokban.
Ráadásul a szüleivel is megromlott a viszonya: tízéves kora óta nem beszélt velük, az anyja pedig kirúgta otthonról, amikor Antonio végzős volt, úgyhogy az utcán, valamint a haverok kanapéján élt fél évig.
Végül a nem túl nívós Central Michigan Universityn kötött ki, ahol a próbajátékon meggyőzte a trénereket, hogy vegyék fel, még ösztöndíjat is kapott. Három egyetemi szezon után jelentkezett a 2010-es NFL-draftra, ahol csak a 6. körben, összesen a 195. helyen választotta ki a Pittsburgh Steelers. Az edzőtáborban beverekedte magát a csapatba, amelynek ő lett az első számú visszahordója.
A szezon első meccsén még nem lépett pályára, a másodikon már igen, és a legelső játékból rögtön touchdownt ért el.
Első évében szinte csak a speciális egységekben számítottak rá, a másodikban viszont már ő volt a harmadik számú elkapó, ráadásul 1000 yard fölött zárt mind ebben a műfajban, mind visszahordóként, az NFL történetében egyedüliként. Ezután kapott egy zsíros szerződéshosszabbítást, aminek köszönhetően fejben teljesen elszállt, megjelentek a sztárallűrök is.
A 2012-es idény egy sérülés miatt kevésbé sikerült jól számára, 2013-ban viszont 1499 elkapott yarddal klubrekordot döntött.
2014-ben már az egész NFL-ben övé volt a legtöbb elkapás (129) és elkapott yard (1698),
viszont ebből az évből a legemlékezetesebb megmozdulása egy fejbéli rövidzárlat marad, amikor a szezon első meccsén ugrásból arcon talpalta a Cleveland Browns punterét, Spencer Lanninget.
2015-ben 136 elkapásból 1834 yardot termelt, egyértelműen bebetonozta magát a liga legjobb elkapói közé. De nemcsak a saját korában, hanem all-time szinten is,
ugyanis a 136 elkapás holtversenyben a 3., az 1834 yard pedig a 4. legtöbb, amit egy elkapó egy szezon alatt elért az NFL történetében.
Az impozáns számok ellenére borzalmasan zárult az idénye, ugyanis a rájátszásban az AFC-elődöntő utolsó percében a Cincinnati Bengals ügyeletes rosszfiúja, Vontaze Burfict alattomos módon leütközte, csoda, hogy Brown feje a helyén maradt.
Agyrázkódást szenvedett, és véget ért számára a szezon. Sokak szerint azonban nem úszta meg ennyivel. Az addig sem éppen stabil elme- és lelkiállapotú Brown a csapattársak és a közvetlen környezete jellemzése alapján még labilisabb lett, érzelmi és viselkedésbeli kilengései elérték az extrém szintet. Az érte aggódók szerint Brown krónikus traumatikus enkefalopátiában, azaz CTE-ben szenved. Ez a degeneratív betegség a fejet ért sorozatos ütésektől alakul ki, az ettől szenvedők az első stádiumban többnyire fejfájásra és koncentrációhiányra panaszkodnak. A másodikban kezdődik a memória- és egyensúlyvesztés, valamint az érzelmi kitörések sorozata.
A harmadikban komoly hangulatingadozás és depresszió is megfigyelhető, a negyedikben pedig demencia, Parkinson- és Alzheimer-kór is kialakulhat.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
