Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A norvég válogatott csatára még a Szenegál elleni győzelem után, a Franciaország elleni csoportzárás előtt mondta, hogy nem nagyon érdekli a következő meccs, mert a továbbjutás már megvan, a franciák pedig „valószínűleg legyőznek minket, és valószínűleg megnyerik az egész tornát”. A jóslat első fele azonnal teljesült, a tartalékos norvégok 4–1-re kikaptak, Haaland pedig a kispadról annyit fűzött hozzá, hogy a legerősebb kezdővel sem lett volna esélyük, mert amit a franciák mutattak, az ijesztő volt. Aztán vasárnap este New Yorkban duplázott az ötszörös világbajnok Brazília ellen, Norvégia 2–1-re nyert, és a szigorúan vett futballszakmai olvasat szerint a 25 éves csatár a torna emberévé nőtte ki magát.
Csakhogy van egy másik olvasat is, egy nagyjából ezeréves, és az bonyolultabb képet fest Haaland helyzetéről.
A bajnok nyer, a hős elesik
Az óészaki mitológia ugyanis ismer egy megkülönböztetést, amelyet a modern sport szótára nem. Aki biztos győztesként vonul csatába, és hozza, amit tudnia kell, az bajnok. Hős viszont csak abból lehet, aki a vereség tudatában áll ki. Edith Hamilton, a klasszika-filológia nagyasszonya 1942-es mitológiakönyvében úgy fogalmazott, hogy az északi vallás mélyén az a világfelfogás húzódik, amely szerint a jó a végén alulmarad a rosszal szemben, és az emberi szellem egyetlen tiszta, bemocskolhatatlan támasza a hősiesség marad – márpedig „a hősiesség vesztes ügyeken múlik”. W. P. Ker filológus, majd az ő nyomán J. R. R. Tolkien ugyanezt így összegezte a híres, 1936-os Beowulf-előadásban:
Az északi istenek a jó oldalon állnak, csak épp nem a győztes oldalon, de a legyőzöttek úgy tartják, hogy a vereség nem cáfolat.
Ez a mondat a rendszer kulcsa, és van egy kimondatlan tükörpárja is. Ha a vereség nem cáfolat, akkor a győzelem sem bizonyíték. Az eredményjelző és az erkölcsi igazság két külön dimenzióban él, a hősiesség mércéje pedig nem az, hogy mi lett a vége, hanem hogy az ember hogyan ment elébe. A legjobb halál a viking felfogás szerint az volt, ha valaki harc közben, lehetőleg mosollyal az ajkán esett el. Haaland nyilatkozata ezért nem defetizmus volt, hanem ennek a fatalizmusnak a legtisztább, sajtótájékoztató-kompatibilis változata. Kimondta, hogy valószínűleg kikapnak, és egy centit sem hátrált.
Edzőtábor a világvégére
A mitológia szerkezete ráadásul kísértetiesen illik a tornára. A csatában elesett harcosokat a valkűrök Odin csarnokába, a Valhallába viszik, ahol az einherjarok minden áldott nap megvívják a maguk csatáját, elesnek, estére feltámadnak, lakomáznak – és mindezt egyetlen célból teszik. A világvégére, a Ragnarökre készülnek, a végső csatára, amelyről a jóslat révén mindenki pontosan tudja, hogyan végződik. A napi csaták tehát nem számítanak, bármilyen dicsőségesek. Edzőnapok. Ebben az olvasatban a Brazília elleni diadal – Haaland fejese a 79. percben, majd a kegyelemdöfés a 90.-ben – nem a végső csata volt, hanem egy különösen jól sikerült valhallai délután.
Mert a Ragnarök időpontját és kimenetelét már kihirdették, méghozzá nem is akárki. Az óészaki világképben a kimondott jóslat megmásíthatatlan. Odin a látnokasszony, a völva szavaiból pontosan tudja, hogy a végső csatában a Fenrir-farkas fogja felfalni, a „jó istenek” az Aesirek nem tudnak felülkerekedni ellenfeleiken a „káósz istenein” a Jötunnökön és mégis sereget gyűjt. Haaland ebben a történetben a saját válogatottjának völvája lett. Ő mondta ki, hogy Franciaország nyeri a tornát – a norvégok azóta a saját csatáruk próféciája ellen menetelnek, pontosan úgy, ahogy az istenek a tudott végzetük ellen.
Mindenki elhull, még Odin is
És itt érdemes tisztázni, mit jelent a vereség a Ragnaröknél, mert a mítosz ezen a ponton kegyetlenebb minden kieséses rendszernél. Nem arról van szó, hogy a rossz oldal nyer. Arról van szó, hogy mindenki elhull. Odint felfalja a farkas, Thor megöli ugyan a világkígyót, de kilenc lépés után összeesik annak mérgétől, Tyr és Heimdall is odavész, a lángok mindent felperzselnek. A harcosok szempontjából a Ragnarök színtiszta vereség, hiszen egyikük sem éli túl – az újjászülető, megtisztult világ, amely a hullámokból emelkedik ki, már másoké. A vikingek tehát egész életükben azért küzdöttek, hogy bejussanak egy edzőtáborba, amely egy előre elveszített meccsre készít fel, és ezt nem tragédiának tartották, hanem a létezés egyetlen méltó […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!