A vasárnap délutáni találkozó a Párizsból hazatérő olimpiai érmeseink egy csoportjával feledhetetlen óra volt nemcsak a sportolók és a szurkolók, hanem az újságírók számára is. Hiszen ritkán van alkalmunk beszélgetni a hősök szüleivel. Vagy nagyszüleivel. Miközben Rabb Krisztiánra, az ezüstérmes kardcsapat Benjáminjára, legfiatalabb tagjára vártunk, előbb Krisztián nagypapáját és nagymamáját köszönthettük, majd Rabb Viktorral, a Vasas 22 éves kardvívójának édesapjával ismerkedtünk meg.
Elsőnek arról érdeklődtünk, hogyan tudja feldolgozni a család azt a rengeteg sikert, ami mostanában éri Rabbékat. Hiszen
„Örülünk, hatalmas boldogság ez nekünk, szülőknek. A sikert mindig könnyebb feldolgozni, mint a kudarcot, és hát boldogok vagyunk amiatt, hogy a fiaink boldogok – mondta mosolyogva a daliás termetű édesapa. – Kiki 22 éves, Bebe 16, de van egy kislányunk is. Bebe a KSI-ben pólózik, kapásoldalon. Tervei vannak bőven, dolgozik is ezek megvalósításán szorgalmasan.”
Megkérdeztük: mennyire viselte meg a családot a tengerikígyó hosszúságúra nyúló válogatási folyamat, amelynek végén egyáltalán nem volt biztos, hogy Krisztián kerül be az olimpiára utazó csapatba?
„Próbáltuk félretenni ezeket a mellékzöngéket, Kikit is arra ösztökéltük, ne foglalkozzon ezzel, csak a felkészülésre koncentráljon, de hát természetesen nem lehetett teljesen függetleníteni magunkat a hatalmas médiazajtól.”
Az édesapa hajszálpontos választ adott arra a felvetésünkre, hogy idézze fel a pillanatot, amikor biztossá vált a fia olimpiai csapattagsága.
Pont a máltai világbajnokságról jöttünk haza, leszálltunk a repülőgépről, és a taxiban ültünk, amikor felhívott minket Krisztián telefonon, és közölte, hogy abban a pillanatban tudta meg, ő lesz az utazó csapat egyik tagja. Még jó, hogy nem én vezettem, hanem a taxisofőr, mert olyan őrjöngés tört ki a kocsiban, hogy biztosan karamboloztam volna. Ott volt a taxiban a feleségem, Bebe és Csenge, a kislányunk, vagyis az egész család, Kikit leszámítva.
Az olimpián azért kellett drukkolni, hogy bekerüljön a csapatba Krisztián, amihez viszont valamelyik csapattag pillanatnyi gyengébb szereplése kellett.
„Nyilván szurkoltunk a csapatnak, de ahhoz képest, hogy olimpiáról volt szó, a feleségemnek is mondtam, hogy meglepően nyugodtak maradtunk – magyarázta Rabb apuka. – Egyébként sokat szoktunk idegeskedni, de most nyugodtak voltunk. Örülünk, hogy jól szállt be, az Irán elleni elődöntőn például hat pluszt vívott két asszóban. Ott a helyszínen, a Grand Palais-ban végignézni földöntúli élmény volt. Egyébként a 2010-es vívó világbajnokságot ugyanitt rendezték.”
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!