2021. január 19., keddMa Sára napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 359,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 333,00 Ft
2021.01.19. Sára Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 359,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 333,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Magyar labdarúgás / Ha a pályák mesélni tudnának – falusi futballtörténetek

Hirdetés

Ha a pályák mesélni tudnának – falusi futballtörténetek

 

Sajátos futballzarándoklatra indulunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fehérgyarmati járásában. Kísérőnk a környék pályáinak valamennyi göröngyét ismerő Tukacs László, a pénz- és emberhiány miatt megszűnés szélén táncoló Túristvándi csapatának Minarik Edéje, 59 éves játékos-edző és tanár, valamint a vidék futballhagyományait hozzá hasonló odaadással ápoló Borbély Balázs (róla kisebb cikkünkben írunk bővebben). Túránk során a körzet csapat nélkül maradt, használaton kívüli pályáit járjuk be, felidézve a hozzájuk kapcsolódó emlékeket, azzal a szándékkal, hogy ha – egyelőre – nem is íródik tovább a helyi futballtörténelem, legalább eddigi fejezetei megmaradjanak. Körjáratunk állomásainál Tukacs Lászlót idézzük, és idéznénk még tovább is, ha nem lenne széle az „újságpapírnak”.

CÉGÉNYDÁNYÁD

„Az 1970-es árvíz, a Szamos kiöntése idején a futballpályára terelték a jószágokat, a terület ugyanis kissé magasabban fekszik a településnél. Az oldalvonal mögötti erdőrészen túl áll Kende báró, vagyis aranykulcsos Kende Zsigmond valamikori kastélya. Nagyapám, Dankai Ferenc volt az uraság intézőjének, Szibelt Aladárnak a parádés kocsisa, ő szállította a bárói családot a front közeledtével, 1944. október 24-én Tiszakóródról a pálya melletti kastélyba. A zsidó származású intéző a világháború viharában, a németektől tartva Mezőcsáton vadászfegyverével agyonlőtte magát. Ehhez a vidékhez kapcsolódik a 19. századi tudós kocsis, Köcsön Péter legendája, amely szerint az ördöggel cimboráló, szamosháti garabonciás úgy vitte át szekerét a folyón, hogy az egyik lova döglött volt. Azóta is mondják mifelénk a gyanús emberre, hogy hajt, mint Köcsön.”

Hirdetés

 

GACSÁLY

„Itt senki sem szeretett pályára lépni, úgy voltunk vele, csak legyünk túl a Gacsályon. A bírókat is büntetésből küldték ide. Feloszlásuk előtt mi vertük meg őket a Túristvándival hét-kettőre. Lefújták a meccset, Tóth Pali, a nagydarab cigány gyerek, a helyi futballvezér elkiáltotta magát: „Na, banda, befelé!” Még mi is megriadtunk kissé. Odabent csak úgy harsogott a hangja: „Cipő, sportszár, mez, gatya, be középre, aztán mindenkinek takarodó!” Így ért véget a gacsályi futball. Bikalegelő volt akkoriban az oldalvonalon túl, ahol most a kökénybokrokat látni, a labdát sem mertük onnan visszahozni. Nyolcvanháromban történt, amikor én még Csécsén játszottam, hogy egy kiélezett Gacsály–Tiszacsécse meccsen átment a labda a lyukas hálónkon, a bíró meg nem adta meg a gólt. Hiába vezettek már öt-nullára a gacsályiak, meg akarták ölni. Csécsei csapatkapitányként én is odamentem a sporttárshoz, szóltam neki, hogy valóban gól volt, mire kiosztott nekem egy sárgát reklamálásért. Ez volt a szerencséje: utána már a gacsályiak is csak kacagtak rajta.”

TISZACSÉCSE

„Édesanyám csécsi, ma is a faluban él, itt nőttem fel, itt futballoztam, a pálya volt a mindenem. Én elsírom magam, ha látom a szántóföldet az egykori futballpálya helyén. A településen hatalmas sportélet volt, járási bajnok sakkcsapat működött, élénk teke-, asztalitenisz- és futballélet zajlott, ma semmi sincs. Régen a meccsből tudták a gyerekek, hogy vasárnap van, ma már jó esetben abból, hogy tyúkot öl az anyjuk. Messzire elkerülöm ezt a részt, futni sem erre járok már, megszakadna a szívem. A töltés túloldalán lakott a Móricz Pisti, kicsi, mokány, harcias játékos volt. Fenyegette az ellenfelet: „Ügyelj, mert pofádból kiszedem a bélést!” Volt, hogy ki is szedte… A csapat 1985-ben oszlott fel, az utolsó meccsen három-kettőre kaptunk ki Túrricsétől, az utolsó gólunkat Kagyló rúgta. Most meg úgy érzem magam itt, a szántóföld mellett, mint Ülő Bika, miután bezárták a rezervátumba.

PÁLYASZÉLI LEGENDÁK
A fehérgyarmati járás csapatainak történeteit szorgosan és kitartóan gyűjti két helyi kalauzunk, Tukacs László és Borbély Balázs. Az alábbiakban az utóbbi szerző két – eredetileg a napkeletnepe.hu és a szabolcsfociinfo.hu oldalon publikált – cikkéből adunk közre egy-egy részletet.

TEHÉNELLETÉS FUTBALLMEZBEN
„Egy október közepi meccsen az »Ecceri fiú« két fia is pályára lépett a vasárnap délutáni rangadón. Az »Ecceri fiú« egyik tehene mindenperces volt, bármikor beindulhatott az ellés. A két fiú lejátszotta az első félidőt, de félidőben berontott az öltözőbe egy hatéves kisfiú, és közölte, hogy az ellés beindult. Mindkét nagyapja nézte korábban a meccset, de már mindkettő ott volt a »tehen szülőszobáján «, és mivel mindketten állattenyésztők, egymást próbálták háttérbe szorítani az ellésnél. No meg persze nem volt szomjas már egyik sem. Hosszú fehér ingüket feltűrve könyékig voltak a tehenben, mondogatva, hogy bika ez, bika. Vége lett a meccsnek, ültünk az öltözőben, erre berongyolt a kisfiú, hogy a két nagyapja segítséget kér. Én azonmód fociszerelésben felbicikliztem az elléshez. »Kötel« a tehenből kilógó bornyú lábára, majd amikor »kéri az erőt«, akkor húzás. Sikerült is, kijön az ifjú bikabornyú, én a Vámosoroszi fotballcsapat mezében és »stoknyis« csukában működtem közre az ellésnél. A kisfiú, akit nevezzünk Dávidnak, felemeli az újszülött hátsó lábát, majd ráköp. Bika ez, tényleg bika!”

 

BIKAKOPONYA AZ ÖLTÖZŐBEN

„Panyola a nyolcvanas évek elején osztályozót játszhatott a megyei másodosztályba jutásért, az ellenfél Mándok volt. Hazai pályán zsúfolt ház előtt 1–0-ra diadalmaskodtak a panyolaiak, a visszavágó 3–2-es mándoki sikerrel zárult. A szabályok szerint idegenben szerzett több góllal Panyolának kellett volna osztályt váltania, de beleszólt a politika, arra a mérkőzésre nem vonatkozott az említett szabály, tizenegyesrúgásokkal döntöttek, ebben viszont a mándokiak bizonyultak ügyesebbnek. Az akkori méltánytalanság, sőt igazságtalanság okozta sebek máig sem gyógyultak be. Az osztályozó meccs elcsalásának tényét Simon Laci, alias »Izom« barátom is megerősíti, pedig ő akkor még siheder sem volt. Ő és társai akkoriban még azzal foglalkoztak, hogy a dögkúton talált bikakoponyát hogyan kellene piros-feketére pingálni, majd a csíkos koponyát, mint valami totemet, az öltöző falára erősíteni.”

Forrás:
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_ii/ha-a-palyak-meselni-tudnanak-falusi-futballtortenetek-2802769

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

25 gólos győzelemmel kezdte a női pólóválogatott az olimpiai selejtezőt

25 gólos győzelemmel kezdte a női pólóválogatott az olimpiai selejtezőt

A várakozásoknak megfelelően már a találkozó elején kiütközött a két csapat közti klasszis különbség, az …