Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Láttam a gólt, többször visszanéztem a helyzetet, nagyon nehéz szituáció volt, ami tényleg rosszul nézett ki – kezdte az 58-szoros válogatott Gulácsi Péter az Index kérdésére a Cube-ot működtető xfb Analytics közös világbajnoki meccsnézésén, az xB-n (expected Beers) a Grundon, amikor a német válogatottban védő Manuel Neuer Ecuador elleni esetleges hibája szóba került. – Kapusként egy ilyen labdához nem tudsz máshogy nyúlni, mint ahogy ő nyúlt, a csatár előtte belespiccelt, megelőzte. Több szakértő is kiállt mellette, és felhívta rá a figyelmet, hogy mindenki a kapust hibáztatja, miközben szó sem esik az elveszített fejpárbajról vagy arról, hogy hagyták a támadót kibújni. Rengeteg hiba előzte meg ezt az akciót. Valószínűleg bárki ugyanígy reagált volna a helyében, hiszen nem látta a háta mögött érkező játékost. Ha pedig ellenfél nélkül csak kiüti a labdát, és abból kapnak gólt, mindenki azt kérdezné, miért nem fogta meg. Utólag mindig könnyű megmagyarázni egy ilyen helyzetet” – jelentette ki, hozzátéve, bár a kapusok közt szülhetett nehéz pillanatokat, hogy Neuer visszatérésével a tavasszal jól védő Oliver Baumann kiszorult a kispadra, azt senki sem feltételezheti, hogy ne szakmailag megalapozott, a sikerre a legjobb eséllyel kecsegtető döntési folyamat előzte volna meg a rutinos labdarúgó reaktiválását.
Ekkor még nem tudhattuk, hogy a Julian Nagelsmann szövetségi kapitány vezette „nationalelf” számára egyetlen meccs, a legjobb harminckettő között Paraguay ellen lejátszandó egyenes kieséses találkozó maradt a tornából. A dél-amerikaiak óriási meglepetésre hosszabbítás és tizenegyesek után kiejtették a 2014-es világbajnokot. Németország konkrétan történelme első világbajnoki szétlövését bukta el, úgy, hogy három játékosa is hibázott tizenegy méterről.
A válogatottól két éve, az Európa-bajnokságot követően már visszavonult Neuer reaktiválása a tornát megelőzően is komoly hullámokat vetett. Talán ezért is reagált ennyire élesen a német sajtó az Ecuador elleni vereséget követően vele szemben. Az egész német kapusképzés elmúlt évtizedét megkérdőjelezte a gondolat: hogy lehet, hogy még most is, pályafutása zenitjén jelentősen túl, a 40 éves Neuer bizonyul a legjobb választásnak a német válogatott szempontjából.
„Az lett a hátrányuk, ami az előnyük is volt: anno kijött egy nagyon erős korosztály a németeknél, ami kiegészült velünk, külföldiekkel is, akik hasonló évjáratot képviseltünk. Volt a Bundesligában egy hat-hét éves időszak, amikor akár én, akár Lukas Hrádecky, Koen Casteels vagy Yann Sommer volt meghatározó a poszton olyan szintén 1990 körüli németekkel, mint Neuer, Kevin Trapp és Oliver Baumann – gyakorlatilag mi foglaltuk el a helyeket. Nem az volt, hogy négy csapatban fiatal kapus védett, négy másikban rutinosabb, hanem egy három éven belül született generáció szinte az egész ligát lefedte. Az utánpótlásnak nagyon nehéz volt odakerülni, mert mindannyian jól teljesítettünk, a klubok pedig nem akartak váltani. Ebben akár a mi felelősségünk is megvan, ha innen nézzük: valószínűleg egy-két korosztály emiatt kiesett. Ha húsz-huszonegy évesen megkapják a lehetőséget, közülük is kinőhetett volna a következő Neuer mostanra. Ehelyett viszont lehet, csak a másodosztályban tudtak folyamatos játéklehetőséghez jutni, ami már nem adta meg nekik az ideális fejlődési ívet. Ezzel együtt sem gondolom, hogy maga a képzés válságban lenne Németországban, vannak nagy ígéreteik, talán most jön el az a generációváltás, amelynek tagjai tényleg be is futhatják a nekik remélt karriert, kiszorítva a mi korosztályunkat.”
Itt példaként a VfB Stuttgart által már bejelentett, az új idényt a sváboknál első számú kapusként indító Dennis Seiment említette, akit a fiatal Neuerhez hasonló tehetségként emlegetnek a Bundesligával foglalkozó szakértők.
A németek kapushelyzetének apropóján az is szóba jött, ha a magyar válogatottnak összejött volna a kvalifikáció az észak- és közép-amerikai tornára, úgy el tudott volna-e képzelni egy hasonló visszatérést nemzeti színekben önmagának.
„Annak idején jól átgondolva meghoztam a döntést, amihez tartottam és tartom is magamat. Ettől függetlenül szurkoltam a csapatnak, hogy ott legyünk, sajnálom, hogy nem sikerült. Négy év múlva pedig már szerintem a fizikai állapotom sem biztos, hogy megengedne egy ilyen visszatérést” – jelentette ki a gondolatkísérlettel kapcsolatban.
Gulácsi a jelenlegi helyzetéről is beszélt klubcsapatában, az RB Leipzigben: a szezon közben elszenvedett belső szalagsérüléséről, és arról, miért csak az utolsó fordulóban tért vissza a kezdőcsapatba, miután huszonkét fordulón át ő volt a lipcseiek első számú kapusa.
„A felépülésem sikerült, hamarabb visszatértem volna, de a helyettesem addig, amíg kihagytam, jó teljesítményt nyújtott, sikeres volt a csapat, és meg is beszéltük a szakmai stábbal, hogy az utolsó három fordulóra váltani nem indokolt. Az utolsó meccset védtem, amikor már biztos volt a Bajnokok Ligája-indulásunk. Ha visszanézek erre az időszakra, mind csapatként, mind egyénileg jónak gondolom. A kényszerpihenő sajnos egy kis árnyékot vetett a részemről, de harmadikak lettünk, egy gyengébb év után magunkra találtunk, kvalifikáltunk a Bajnokok Ligájára, és összességében sikeres volt” – mondta Gulácsi a közönségtalálkozón.
Szó esett a bronz fényében a közvéleményt alaposan meglepő lipcsei edzőváltásról: Ole Werner távozásáról és Martin Demichelis érkezéséről is, és arról, ez mit jelenthet a csapat játékára nézve.
„A szerepem a keretben gyökeresen aligha fog megváltozni. Az, hogy most talán stílust vált a csapat, részben filozófiai, részben taktikai kérdés. Az irány szerintem eddig is megvolt, más kérdés, hogy ezt mennyire tudtuk a pályán megvalósítani. Az előző idényben átálltunk egy magas, sokkal inkább emberorientált letámadásra, amit ma már sok riválisunk is alkalmaz. A mutatók szerint rengeteg labdát szereztünk az ellenfél térfelén, de ezekből nem voltunk elég hatékonyak. Amiben viszont valóban javulnunk kell, az a kontrák elleni védekezés. Ezek már inkább taktikai kérdések, nem szemléletbeliek. Az új edzővel az lesz a feladat, hogy ezekben előrelépjünk.”
A Németországban a Bayern München játékosaként nevet szerző, korábban a bajorok utánpótlásában is dolgozó Demichelis korábbi csapatainál épp ehhez hasonló futballt képviselt. a River Plate-nél és a Monterreynél egyaránt magas védekezési vonalat alkalmazott, együttesei pedig következetesen hátulról építették fel a támadásaikat, a hosszú előrevágott labdák helyett a labdabirtoklásra helyezve a hangsúlyt.
Gulácsi szerint a klub hosszabb távú stratégiája sem változott: Lipcsében továbbra is fiatal, fejlődőképes játékosok felépítésében gondolkodnak.
„Ez a törekvés eddig is megvolt. Tavaly nyáron elkezdtük fiatalítani a keretet, rengeteg új játékos érkezett, új szakmai stáb jött, akikkel sikeresek voltunk, most mégis történt egy váltás. Mi, játékosok, nem látunk bele teljesen, hogy ennek milyen okai vannak. Abban viszont biztos vagyok, hogy a csapat tovább fiatalodik, mert a klub vissza akar térni ahhoz az úthoz, amely korábban is működött: tehetséges, fejlődőképes fiatalokat igazolni, akik Lipcsében megtehetik a következő lépést a pályafutásukban.”
Ennek egyik legjobb példájaként Yan Diomandét említette, akinek érkezése a csapaton belül is nagy meglepetést okozott.
„Nemcsak én mondom, de bármelyik csapattársamat is megkérdezhetitek. Rengeteg tehetség fordult meg nálunk, de amikor ő megérkezett – előtte életünkben nem hallottunk róla, pedig a klub a piaci értékének hétszeresét fizette ki érte – három edzés után összenéztünk, és azt mondtuk, ilyet még nem láttunk. Teljesen mindegy volt, hogy öt az öt elleni kisjáték vagy egymás közötti mérkőzés, egyszerűen megállíthatatlan volt. Nem tudom, más miért nem fedezte fel korábban, de nálunk bárkit kérdezel a klubból, ugyanazt fogja mondani róla. A legnagyobb tehetség, akivel eddig dolgunk volt” – jelentette ki a rutinos hálóőr.
A vb apropóján szóba került az is, milyen egy hosszú, összezárt edzőtábor a hasonló világesemények alatt, és hogyan alakulnak ki csoportdinamikák egy ilyen keretben. Egyáltalán mennyire meghatározó a teljesítmény szempontjából, hogy valóban jó legyen a közösség.
„Nem egyszerű egy-egy ilyen felkészülés, nagyon más, ha az ember tornára készül. Sokáig együtt lenni, és ott a közösségi dinamikáknak passzolnia kell, éppen ezért sok tréner hangsúlyozza, hogy nem feltétlenül a 26 legjobbat viszi el, hanem megpróbál egy olyan társaságot építeni, amely hosszú időn keresztül jól tud együtt működni. Ha az argentinok legutóbbi győzelmére gondolok, ott lehetett látni évek alatt is, hogy annak az energiája van, és nem feltétlenül az nyert, ahol a legmagasabb volt a keret piaci értéke, hanem ahol a legjobb közösség alakult ki. Mi egy Eb-t végigéltünk a Covid alatt, ami duplán megnehezítette a felkészülést, hiszen kívülről senki nem érintkezhetett velünk. Ma már látunk videókat arról, hogy a hozzátartozók is ott vannak Amerikában, Mexikóban, Kanadában, van kapcsolatuk velünk, meccsek után beengedik őket, tehát ezt már próbálják lazítani. Ettől függetlenül, amikor utazunk, amikor felkészülünk, akkor ez a társaság együtt van.”
<p […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!