Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szabó Levente tudatosan építette fel kézilabda-pályafutását: a dabasi kezdetektől a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián át Veszprémig vezetett az útja. A húszéves beálló az interjúban őszintén beszélt a korai lemondásokról, az akadémiai évekről, a válogatott meghívó jelentőségéről, valamint arról is, milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre.
A jövő bajnokai című sorozatunkban olyan fiatal sportreménységeket mutatunk be az Index olvasóinak, akik a közeljövőben kimagasló eredményeket érhetnek el a profi közegben, de annyi biztos, hogy már most is korosztályuk legjobbjai közé tartoznak.
Az interjúban továbbá szóba került:
- hogyan ismerkedett meg a kézilabdával, és miként vált meghatározóvá az életében;
- a dabasi évek és az első edzők szerepe a fejlődésében;
- a döntés háttere, amely a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiára vezette;
- az otthontól való elszakadás és az önállósodás nehézségei fiatalon;
- a lemondásokkal járó élsportolói életforma és a tudatos életvitel;
- az NB I/B-s szereplés, valamint az NB I-es bemutatkozás jelentősége;
- a Veszprémhez való csatlakozás háttere és a klubnál betöltött szerepe;
- a válogatott meghívó megélése és jelentősége;
- egyéni erősségei, fejlesztendő területei és szakmai önkritikája;
- rövid- és hosszú távú céljai.
Szabó Levente a gimnáziumnak köszönheti, hogy megismerte a kézilabdát. Ötödikesként felvételt nyert az akkoriban induló kézilabdás szakosztályba, ami azt jelentette, hogy minden reggelt edzésekkel indított, majd utána ment iskolába, ahol részt vett a kötelező tanórákon. Olyannyira megtetszett neki a sportág, hogy klubszinten is elkezdett játszani a városi klubban.
„Kiskoromtól kezdve életem fontos részét képezi a sport. Sok ideig az úszás töltötte ki a mindennapjaimat, majd ezt átvette a kézilabda. 11–12 évesen Kuli Imre kezei alatt kezdtem el dolgozni beállósként. Már az első pillanattól kezdve nagyon komolyan vettem az edzéseket, a bajnokságban is egyre magasabb szintet tudtam képviselni. Tudatosan készültem arra, hogy élsportoló leszek, ebben nagy szerepe volt az egyik edzőmnek, Tamás Ádámnak (a PLER Budapest NB I-es csapat másodedzője – a szerk.), akinél rájöttem, hogy ez az én utam, nagyon megszerettette velem a sportágat. Eldöntöttem, ezzel szeretnék foglalkozni, ennek eléréséhez pedig szintet szerettem volna lépni, így nyolcadikos koromban jelentkeztem a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémiára.”
Elérte a célját, bekerült a NEKA-ra, amely nemcsak a sportágban elért szintlépés miatt volt különleges számára, hanem amiatt is, hogy 160 kilométerre az otthonától, egyedül kellett boldogulnia.
Természetesen örült a család a sikeremnek, de nagyon féltett is. Szerencsére otthon jól kezelték a helyzetet, annak ellenére könnyen elengedték a kezem, hogy korábban csupán a lakóhelyem és Dabas között, tehát körülbelül tíz kilométeres körben mozogtam. A kezdet nehéz volt számomra, meg kellett szoknom, hogy mindenben magamra vagyok utalva, legyen szó magánéleti, tanulással, vagy sporttal kapcsolatos nehézségekről. Bár eleinte honvágyam volt, szerencsére segítő közegbe kerültem. Így a csapattársaim, a nevelők, és az edzők segítségével hamar túllendültem ezen, és százszázalékosan az ottani feladataimra összpontosítottam – tudtam, miért vagyok ott, ezt az életet pedig én választottam.
A kezdeti honvágyat a rengeteg edzésnek is köszönhetően gyorsan legyűrte. Ez Szabónak hatalmas különbséget jelentett a korábbiakhoz képest, hiszen amíg Dabason heti négy–öt délutáni, illetve a két–három délelőtti edzés volt a megszokott, addig a balatoni akadémián ez a magasabb korosztályok felé haladva sokszorozódott, nem mellesleg a profizmusban is észlelt különbségeket.
„Az ifjúsági korosztály mellett például visszajátszottam még serdülőbe, később pedig szerepeltem már a harmadosztályú felnőttcsapatban is, jelenleg pedig NB I/B-ben pallérozódom, amelynek őszi szezonját – éppen a Dabas előtt – az első helyen zártuk. Teljesen leköti a mindennapjaimat a kézilabda, és habár fontos megélni a tinédzser évek szépségeit, számomra ez teljesen háttérbe szorult. Soha nem vittem túlzásba a bulizást, a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!