„Nehéz meccs volt, és a játék képe alapján végül igazságos a döntetlen. Az elején elhúztunk ugyan, de pár perc után már ikszes volt az állás, és utána végig döntetlenszagú maradt a meccs.”
A magyar kapus a második félidőben végig az északmacedón tábor előtt védett, amely már a kezdés előtt, a bemutatásnál is kifütyülte az ellenfelet, és bőven maradt részükről „áldás” a fordulás utánra. Akkor még arra is fordítottak figyelmet, hogy megóvják a kiszáradástól Palasicsot, aki felé a hajrában vizes palackot dobtak. A magyar kapus a hálóból lábbal kitessékelt műanyagpalackot végül az oldalvonalon túlra tessékelte.
„Engem ez nem zavart, inkább motivált az ellendrukkolás, hogy igenis megmutassuk nekik, mi vagyunk a jobbak. Sajnos nem sikerült legyőznünk őket, de tanulnunk kell ebből a mérkőzésből is, mert a tűz, az akarat megvolt bennünk, ami ezúttal a döntetlenre volt elég.”
Az első percekben nagyon nem úgy tűnt, hogy a 15. percben már futunk az ellenfél után, időt kell kérjünk és kapust is kell cserélnünk. Mikler Roland helyére akkor érkezett Palasics, akit viszont egy cseppet sem „altatott el” a társak lendületes kezdése.
„Aki a kispadon kezd, az mindig próbál tűzben lenni, mert bármikor pályára léphet, és akkor azonnal fel kell vennie a mérkőzés ritmusát. Tudtuk az északmacedónokról, hogy jók, nem dőltem hátra a kispadon az elején sem, amikor elhúztunk, hogy akkor az sima, és nekem semmi dolgom nem lesz. Örülök, hogy így tudtam beszállni, és segíteni a csapatnak.”
Bodó Richárd arról beszélt, eleve küzdelmes mérkőzésre számítottak, de azzal, hogy az északmacedónok egy ennyire ütemtelen, csapkodó mederbe tudták terelni a játékot, még nehezebbé tették az egészet.
„Tudtuk, hogy kemények lesznek, de ezzel nem is volt gond. A második félidő kapkodó volt, nem igazán volt üteme a játéknak” – hangsúlyozta.
Lékai Máté rutinja ezen a mérkőzésen is sokat ért, kritikus pillanatokban adott tartást társainak, vagy lőtt gólt, adott gólpasszt.
„Ilyen mérkőzésre és ilyen ellenfélre számítottunk. A győzelem volt a cél, mindegy, hogy egy vagy tíz góllal. Így is nyerhetőnek éreztem ezt a találkozót, de sajnos elmaradt, és döntetlen is csak úgy lett, hogy a végén mi egyenlítettünk. A meccsen ott voltunk egymás nyakán, hol mi vezettünk, hol náluk volt az előny. Mennünk kell tovább, pénteken itt az újabb feladat, vasárnap pedig a következő.”
Ön szerint meddig menetel a magyar férfi kézilabda-válogatott a világbajnokságon?
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!