Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tizenhat pont. Ekkora előny reményében lépett pályára a Liverpool az Anfield Stadium közönsége – természetesen telt ház – előtt az angol bajnokság 28. fordulójában. Arne Slot együttese a sereghajtó, huszonhét játéknap alatt mindössze két győzelmet és három döntetlent felmutatni képes Southampton ellen futhatott ki a pályára. Abban a tudatban, hogy legnagyobb riválisa, a második helyen tanyázó Arsenal majd csak vasárnap játszik a fordulóban, méghozzá a Manchester United otthonában… Utóbbi túra pedig még akkor sem egy könnyed kézmozdulattal kipipálható, ha a rekordbajnok jelenleg csak a 14. helyen áll.
A Liverpool holland vezetőedzője pénteken hangsúlyozta: a nyolc nap alatt lejátszandó három mérkőzés mindegyike egy döntővel ér fel csapatának. A jövő vasárnapi Ligakupa-finálé esetében nem kell ezt külön magyarázni, a Newcastle United legyőzésével a szezon első nagy trófeáját hódíthatja el a vörös mezes legénység a Wembleyben. A Paris Saint-Germain elleni kedd esti Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő esetében is egyértelmű az óriási tét: az alapszakasz siker után a BL-idény favoritjának kikiáltott Pool mindössze egygólos előnyt tudott összeszorgoskodni Párizsban, azt is inkább taktikus, mint jó játékkal. No de a S’oton elleni hazai, országos egyessel felérő bajnokiból hogy lesz döntő?! Például úgy, hogy az angol Premier League történelmében olyan már volt, hogy egy csapat tizenhárom pontos előnyről elbukja a bajnoki címet – az 1997–1998-as kiírásban a Manchester United épp az Arsenallal szemben –, ám ennél nagyobb fórból még soha.
Bár valószínűbb, hogy Slot pusztán a csapata, valamint a közönség lelkesedését szerette volna tüzelni, a fenti szempontból is nagyon-nagyon igaza volt a kijelentéseivel. Azon kijelentésekkel, melyek a kezdőcsapat alapján a legkevésbé sem csak üres lózungok voltak. A szakvezető egy-két kivételtől eltekintve a lehető legerősebb tizenegyét küldte pályára ezúttal is, mintha nem is lenne a PSG elleni BL-párharc, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Szoboszlai Dominik remek sorozata sem szakadt meg. A magyar labdarúgó-válogatott 24 éves kapitánya zsinórban a tizedik bajnokiján lehetett ott az első perctől kezdve, ráadásul az eddigi kilencből hetet végig is játszott, mióta január 14-én visszatért az év elejét beárnyékoló vírusos betegségéből.
A mérkőzést – még az Everton elleni derbin összeszedett – eltiltása miatt pusztán a lelátóról követő Slot egyik kívánsága az volt, hogy lehetőleg kezdés előtt 30 perccel már csordulásig teljenek a széksorok, és a bemelegítés alatt is meccshangulatban készülhessenek a játékosai. A kívánság, ha nem is teljes egészében, de teljesült. A 2023-as bővítés óta több mint 61 ezer drukker befogadására alkalmas arénában jó fél ház fogadta a pályára érkező futballistákat. Vastapsból nem volt hiány – igaz, részben a pillanatokkal korábban véget ért Nottingham Forest–Manchester City (1–0) mérkőzés végeredményének szólt. Aztán amikor már a kezdéshez vonultak ki, csaknem gombostűt sem lehetett volna leejteni. Megtalálni már semmiképpen sem a(z) – egyébként az otthon megszokottnál jóval sűrűbben lecsavarozott, s érzésre valamivel kisebb – székek között.
Utóbbiban semmi meglepő sincs, nemhogy a telt ház, de a többszörös túljelentkezés is garantál az Anfielden: ilyen szempontból a Poolnál népszerűbb csapat nincs is, az elmúlt években a legtöbb jegyigénylést rendre Szoboszlai csapata tudta felmutatni egy-egy PL-szezonban.
Nem véletlenül. A helyi fanatikusok mellett megannyi futballturistát vonz az élmény. Nem is feltétlenül a győzelem ígérete, hanem a pillanat, amikor a Kop megdörren, a stadion hangszórói pedig rákezdenek a Molnár Ferenc Liliomából született Carousel musicalből önálló életre kelt taktusokra. A Gerry & The Pacemakers felvételének hangjai és a drukkerek éneke hátborzongató módon olvad össze, amint rákezdenek a You’ll Never Walk Alone-ra. Nem véletlen, hogy Glasgow-tól Dortmundon át megannyi stadionban vették át a szokást, és éneklik a liverpooliakhoz hasonlóan az 1945-ben született slágert a kezdőrúgáshoz készülő csapatokat. Ha valaki nem a vörösök drukkere, akkor is hidegrázós élmény, amit a televízió csak megközelítőleg tud átadni.
Még most is, amikor egyébként az angol, mit angol, a helyi akcentus után csak scouserként emlegetett tősgyökeres liverpooliak arra panaszkodnak, a klubhimnusz közel sem dörren akkorát, mint 15-20 éve. Azt mesélik, mindez „köszönhető” annak, hogy a szöveget nem, vagy alig ismerő, emiatt teli torokból semmiképpen sem éneklő turisták hígítják a kapu mögötti kórust.
Hogy utóbbi hatás érvényesül-e a meccs kilencven percében is, nehéz megmondani. Mindenesetre hazabeszélés nélkül állíthatom, az NB I-ben a lelátók általános morajlása sokszor még úgy is erősebb, ha csak három-négy ezren mennek ki egy tízezres stadionba. Az ember a vizuális ingerek közepette ugyan elveszik az Anfield méretei között, a hangélmény – ha csak nem egy óriási sprint után megmentett labda kiváltotta vastapsról, vagy természetesen a gólörömökről beszélünk – már közel sem olyan lehengerlő, mint az ember a You’ll Never Walk Alone után várná. Az rögvest a nyitányon olyan hihetetlen magasságokba teszi a lécet, amit jószerivel csak […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!