Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A szünetben ugyan még vezetett, végül 5–2-re kikapott a PSV Eindhoven otthonában az Ajax az élvonal múlt hét végi fordulójában. A holland rekordbajnok ezzel újabb mélypontra ért, a csapat ugyanis az Eredivisie utolsó helyére esett vissza.
Az amszterdamiak még soha korábban nem voltak sereghajtók az élvonalban, sőt, már a két héttel ezelőtti tizenhatodik pozíciójuk is negatív rekordot jelentett a profizmus 1956-os bevezetése óta.
A piros-fehérek sorozatban a tizedik tétmeccsükön maradtak nyeretlenek, legutóbb még augusztusban, a Ludogorec elleni idegenbeli Európa-liga-selejtezőn tudtak győzni, 4–1-re. A bajnokságban tíz forduló (ám két félbeszakított meccs mellett) egyetlen győzelmük van, még az első körben a Heracles elleni hazai mérkőzést sikerül behúzniuk (4–1). Azóta csend és hullaszag – két döntetlen, majd zsinórban öt vereség. Annyi, ahány veresége a csapatnak az előző kiírásban összesen volt.
Nem véletlen, hogy sokan már most az 1964–1965-ös szezont emlegetik (a pocsék rajt miatt egy darabig az 1988–1989-es kiírással egyetemben), az egyetlen olyan idényt, amikor az együttesnek több veresége volt a végelszámolásnál, mint győzelme. Anno így a 13. helyen zárt. Hetek óta az 1964-es idény a viszonyítási pont, sorra dőlnek meg az akkor felállított negatív rekordok, és jönnek a statisztikai adatok, melyeknél csak egyszer – alighanem kitalálta a kedves olvasó –, 1964 őszén volt rosszabb!
A 2019-es Bajnokok Ligája-menetelés, a Juventus és a Real Madrid búcsúztatása, majd az elődöntőben a Tottenhammel vívott végletekig kiélezett párharc után egyszer már lerabolták az Ajax modern kori aranygenerációját. A Frenkie de Jong, Donny van de Beek, Matthijs de Ligt fémjelezte csapat helyén azonban Erik ten Hag képes volt egy újabb garnitúrából is kihozni a maximumot. Nusszer Mazrauival, Jurrien Timberrel, Ryan Gravenberch-kel, Antonyval és a kevésbé fiatal, ám Amszterdamban újjászülető Sébastian Hallerrel, no meg a két sikercsapat közti közvetlen kapcsolatot jelentő Daley Blinddel, Dusan Tadiccsal egymás után kétszer is a csúcsra ért odahaza (és ha nincs a koronavírus-járvány miatt felfüggesztett 2019–2020-as idény, akkor a harmadik is meglett volna), miközben az Európa-ligában a nyolc közé, a BL-ben a nyolcaddöntőig jutottak.
Ám azt már a svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) legfrissebb kutatása szerint 2023-ban is a világ legjobb utánpótlásbázisai közé tartozó Ajax-akadémiáról sem lehetett röccenésmentesen pótolni, amikor újabb két év alatt ismét egy csapatnyi alapember távozott André Onanától kezdve, Lisandro Martínezen, Antonyn, Halleren, Gravenberchen át, a visszavont kilencesként meglepően jól bevált Mohammed Kuduson, Timberen, Edson Álvarezen keresztül, Davy Klaassenig és a klubikonná vált Tadicsig – igaz, közel 200 milliós profit mellett.
A sikerkovácsok az ajtón kívülre kerültek
Menet közben ráadásul a korábbi sikercsapat háttéremberei is mind távoztak (és távozni kényszerültek a klubtól). Kezdődött a sor a United által elcsábított Ten Haggal, majd folytatódott a munkahelyi zaklatási ügybe keveredett technikai igazgató, Marc Overmars etikailag teljesen érthető, szakmailag azonban katasztrófával felérő menesztésével, és (legalábbis pár napja még azt hittük) betetőzött a klubigazgatóként nyolc éven át a csapatot segítő Edwin van der Sar nyári búcsújával. Overmars utódja, a holland közegben közel hasonló kapcsolati rendszerrel sem bíró (Dortmund, Arsenal, Stuttgart) Sven Mislintat alig öt hónapig húzta.
Irányításával 109,3 millió eurót költött nyáron játékosokra az Ajax, ami új klubrekord egyetlen transzferidőszaktól.
A folytonosság a vezetőedzői poszton is megszakadt, Ten Hag még több mint 1600 napig irányította az együttest, utódjai Alfred Schreuder, Johnny Heitinga és Maurice Steijn együtt nem ültek összesen 450 napig az amszterdami kispadon. Közülük egyedül Heitinga érkezett házon belülről. Az egykor kiváló (ám pályafutása második felében annál sérülékenyebb) védő visszavonulása után egyből nevelőegyesületében kapott edzői állást. Az utánpótlásban végigjárta a szamárlétrát, az U17-estől az U21-es csapatig minden korosztályt irányította, mielőtt 22 tétmeccs erejéig átvette volna a felnőttek felkészítését.
Ten Hag a valaha volt második legerősebb edzői pontátlagot, 143 meccsen 115 sikert, meccsenként begyűjtött 2,45 bajnoki pontos statisztikát hagyott maga mögött, aminél csak az I. világhárború után már Románia területén született, román színekben is futballozó Kovács István (Stefan Kovacs) tudott jobbat az Ajax történetében. Az 1971-től 1973-ig tartó amszterdami regnálása alatt két bajnoki címet és két BEK-elsőséget szerző tréner még jó ideig megdönthetetlennek ígérkező – a ma használatos pontszámításra átváltva – 2,69 pont/meccses átlaggal köszönt el a holland sikercsapattól, hogy a francia labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként folytassa anno.
Schreudernek esélye sem volt hasonló eredményességre, hiába maradt hibátlan az első hat bajnokiján a csapattal. A kinevezésekor a klubvezetés azzal érvelt, a 2018–2019-es idényben már szerzett tapasztalatot Amszterdamról, hiszen Ten Hag első szezonjában segédedzőként dolgozott az első keret mellett. Ez azonban kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Az AJax teljesítménye szezon közben fokozatosan esett vissza, és bár ősszel ontotta a gólokat, az együttes védelme igen ingatag volt. A Bajnokok Ligája csoportkörében bele is néztek egy csúf hatosba hazai pályán a Napoli ellen, a 6–1-es zakó 1964 óta a legnagyobb veresége volt a holland gigásznak. Az új év derekára fordulva ötmeccses nyeretlenségi sorozatba süppedt a csapat, ez pedig a Club Brugge-től elcsábított tréner állásába került.
Csakhogy az utód Heitinga sem tudta megváltani a világot, sőt. A csapat a januári mélypontot jelentő ötödik helyről a szezon végére visszakapaszkodott ugyan a harmadik pozícióba, de a védekezése közben egyáltalán nem javult. Míg a Schreuder-érában 2,61 találatot szereztek és 1,11-et kaptak, addig a Heitingának jutó 16 meccsen 2,44 szerzett és 1,125-öt kapott gólt átlagolt. A 87-szeres válogatott bekk nevéhez fűződött ráadásul az Union Berlin elleni playoff-körös vereség és a PSV ellen tizenegyesekkel elbukott kupadöntő is.
Még az edző is meglepődött, miért ő…
A rekordbajnok az aranyérmes Feyenoord mögött végül 13 pontos hátrányban a harmadik helyen zárta a szezont, ami a 2008–2009-es idény óta a leggyengébb pozíciója volt a csapatnak. Ezzel 13 év után először nem lehetett ott az együttes még csak a Bajnokok Ligája selejtezőjében sem. A 38 kapott gól szintén tizennégy éves negatív rekordot jelentett. Nem csoda, hogy Heitingát sem marasztalták a nyáron – a tréner két nappal Van der Sar után kapott útilaput anyaegyesületétől. Mislintat szeptemberben ennek a két döntésnek is (meg egy kis maszekolásnak – erről majd bővebben később!) itta meg a levét, sajtóhírek szerint ugyanis ő volt a klubon belül az egyik leghangosabb azzal kapcsolatban, hogy rutinosabb szakvezető kell az Ajax kispadjára, ellenben Van der Sarral, aki a klub-DNS védelmében még időt adott volna Heitingának.
A teljes széthullás azonban ekkor még odébb volt…
A klubvezetés Steijn kinevezése után (aki Heitingánál valóban tapasztaltabb, elvégre már 2011 óta klubedző, más kérdés, hogy Hollandiában csak kis- és középcsapatokat menedzselt, egyetlen külföldi munkáját pedig az Emírségekben kapta, és az sem tartott néhány hónapnál tovább) a már említett példátlan költekezésbe kezdett, jelentős részt visszaforgatva a keretre az egy évvel korábban például Antonyért kapott közel 100 millió eurós transzferdíjat. Többségében kifejezetten fiatal, nagy potenciállal bíró játékosok jöttek, akik képesek lehetnek kitölteni az űrt néhány szezonra, ami az Ajax akadémiáján keletkezett, miközben megvan bennük a lehetőség, hogy két-három év után jelentős profittal adják őket tovább.
Legalábbis az elképzelés valami ilyesmi lehetett, amikor megszerezték a Dinamo Zagreb horvát felnőttválogatott védőjét, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!