Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Egy, csak egy csapat van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen…”
Arany János után szabadon keserűséggel vegyülő feszültséggel a szívünkben várhattuk, mire jut férfi vízilabda-válogatottunk az olaszok ellen a párizsi olimpia negyeddöntőjében. Egy nappal korábban – bár hősiesen küzdött – női vízilabda-csapatunk alulmaradt a torna azonos szakaszában az Egyesült Államokkal szemben, és női kézilabda-csapatunk is kikapott hosszabbításos drámában Svédországgal szemben. Azaz a francia fővárosba kvalifikált négy válogatottunk közül egyedül Zalánki Gergőéknek maradt reményük az éremcsatába való beleszólásra.
A mieink a Szerbia elleni csoportrangadó magabiztos behúzása után jó passzban, az olaszok az utolsó fordulóban elbukott csoportelsőség, a görögök elleni 9–8-as vereség után valamivel talán zordabb hangulatban várhatták az egymás elleni negyeddöntőt.
Azt a negyeddöntőt, melyről Manhercz Krisztián előzetesen – s még az ellenfél ismerete nélkül – úgy fogalmazott: az elmúlt három évük döntője lesz, a meccs, amelyen eldől, jól végezték-e a dolgukat ebben a periódusban vagy még keményebben kellett volna csinálniuk mindent egy szebb eredmény érdekében.
Több mint húsz éve tudjuk mind, hogy vízilabdában mindig a negyeddöntő az, amely eldönti, sikeres-e az olimpiánk, vagy sem. Ez mindig így volt. Annyi változott, hogy most már legalább kilenc csapat van, amely pályázik erre a nyolc helyre, majd tovább a legjobb négybe. Azt gondolom, mind a nyolc csapat, amely tovább tudott jutni, olyan kvalitást képvisel, hogy bármelyik másikat meg tudja verni. Legalábbis az elmúlt két évben biztos, hogy nyert már legalább egyszer mindenki mindenki ellen. A nézők számára biztos izgalmas lesz, mi pedig örülhetünk annak, hogy pozitív élmények után megyünk neki a negyeddöntőnek, és bízom abban, hogy a játékunk is tovább fog fejlődni
– mondta a szerbverést követően az olimpia után a légióskodással felhagyó, Marseille-ből a Ferencvároshoz hazatérő kiválóságunk.
Az olaszokról éppenséggel kifejezetten friss emlékeink voltak, hiszen az olimpiai felkészülés alatt kétszer is megmérkőztünk velük, s július közepén előbb a Margitszigeten 13–11-re, majd Szirakúzában 10–10 után ötméteresekkel ugyancsak kikaptunk a világbajnoki ezüstérmes gárdától. Brutális egyébként, hogy a két együttes csak ebben a naptári évben öt hivatalos összecsapáson van már túl. Ezek közül viszont csak egyet, az Európa-bajnoki csoportmeccsünket tudtuk behúzni ellenük (10–5), ugyanezen a tornán a bronzmérkőzésen már 12–7-re kikapott igencsak fiatal kerettel felálló válogatottunk.
13
A kísérletezés idejét mostanra teljes mértékben felváltotta a bizonyítási. Serény „Hajrá, magyarok!” felkiáltások közepette vonultak be a csapatok a medencetérbe. A Paris La Défense Arénában a hétfőinél szemmel láthatóan kevesebben voltak, ám egy jó 12 ezer fős nézőszámot így is bátran tippelhettünk, ami pólómeccsen jónéhány margitszigeti Eb/vb-élménnyel a hátunk mögött is eszelős számnak tűnt.
Nagy csatára számítottunk, és rögvest az első ráúszásnál megkaptuk, Francesco di Fulvio fault után kezdeményezhette az első támadást az olaszoknak. Épp Di Fulvio volt az, akire az első lövés is kijött, ám Vogel Soma védeni tudott. Kicsivel több mint két perc kellett, hogy a kezdés előtt döntőt emlegető Manhercz Krisztián keze elsüljön, és az olimpián szerzett 10. góljával megszerezzük a vezetést. Az olaszok szerencsére elég eredménytelenül erőltették a centerbejátszásokat az első percekben, míg mi tovább növeltük az előnyt: a Varga Dénes által kiharcolt ötméterest is Manhercz váltotta gólra (0–2). A játékrész közepéhez érve ugyancsak büntetőből szépíthettek volna a vb-ezüstérmesek, de Andrea Fondelli lövése a kapufáról kifelé perdült – és még az sem kizárt, hogy ehhez Vogel ujjhegye is kellett.
A jó kapusteljesítmény ezúttal hatékony blokkokkal is társult, és ha csak a fórjainkkal jobb élünk, 4–0-ra is elléphettünk volna. Ezt nem tudtuk megtenni, így egyetlen, a jobb kapufáról ezúttal gólba perdülő lövés – Alessandro Velottótól – elég volt ahhoz, hogy az olasz harciszellem feltámadjon. Manhercz azonban ezt sem hagyta szó nélkül, az utolsó két perc kezdetén harmadszor is beköszönt, így 3–1-gyel mehettünk neki a negyed legvégének. Az utolsó másfél perc az oda-vissza fújt kontrák miatt jobban hasonlított egy úszóversenyre, mint pólómeccsre, a nagy sprintek végén pedig Velotto duplázott rá az olasz, s saját góljainak számára (2–3).
A játékrész utolsó pillanatai is Velotto alakításától maradtak emlékezetesek, aki megpróbált eladni egy kiállítást mezőnyben. Hosszasan videózták is a történteket, majd az olaszt kihívták oldalra, jelezve neki, ha még egy hasonló szimulálással próbálkozik, annak komolyabb következményei lesznek…
A második ráúszást megnyertük, amivel lényegében ki is bekkeltünk egy olasz emberelőnyt. Zalánki Gergő lőtt döngő keresztlécet jó 9 méterről, újabb gólt szereznünk azonban csak nem sikerült – már ötödik perce voltunk „csendben” a meccsen. Marco del Lungo is kezdte felszívni magát. Sajnos a fórok értékesítésével még mindig meggyűlt a bajunk. Jansik Szilárd próbálkozott meg egy ejtéssel meglepni az olasz […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!