Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Álmodjatok, merjetek merészen, nagyot álmodni. És higgyétek el, hogy meg tudjátok csinálni.
Ezzel az üzenettel zárta az elképesztő kalandját feldolgozó film vetítését követő beszélgetést Szőnyi Ferenc, aki nyáron olyan tettet hajtott végre, amire a világon csak hárman voltak képesek, és az eddigi rekordot gyakorlatilag megsemmisítve mondhatja el magáról, hogy nála gyorsabban senki sem teljesítette még a TransCanada Ultra kerékpáros versenyt.
Az aktív sportolással 43 évesen megismerkedő, ma már 61 éves Racemachine (Versenygép) a versenyt feldolgozó filmben azzal indít, eleinte csak arra volt kíváncsi, hogy hányadik oszlopig bír egy lendülettel elfutni, és hogy másnap tud-e ennél többet teljesíteni, amiből mára az lett, hogy ultraversenyek során ért el elképesztő eredményeket mind futásban, mind az ő nagy szerelmének tartott kerékpározásban.
A kanadai „őrületre” egy éve akadt rá, és nagy mosoly közepette jelentette be az őt minden versenyen támogató feleségének, hogy megvan a következő álom – amire ezúttal viszont párja nem kísérheti el, mivel a szabályokba ütközne.
A néző együtt ázik, fázik, szorong és érzékenyül el a túlélésért küzdő emberrel
A 70 óra nyersanyagot nagyjából ennek a hatvanadába tömörítő dokumentumfilm egyszerre nyűgözi le az embert – legyen szó akár Yukon fantasztikus tájairól vagy éppen a Niagara-vízesésről – és helyez mázsás súlyt a mellkasunkra, éljük át feszengve mindazt az elképesztő megpróbáltatást, valódi életveszélyes helyzetet, amit ez a túlélőviadal jelent.
Mert ez valóban a túlélésről szól. Az ember egyedül a természetben, először a vadon kihívásaival, majd a civilizáció nyújtotta problémákkal (lásd még az embertől az autóutakon 10 centire elhúzó 80 tonnás gépszörnyetegek száguldását), egyszerre áztunk, fáztunk, fáradtunk a főhőssel, aki az „alig” 89 ezer méter emelkedővel („csak” tízszerese a Mount Everestnek…) tarkított 12 500 kilométeres útra (a Föld kerületének közel harmada) vállalkozott mindenféle külső segítség nélkül.
Sárospataki Albert filmje nem próbálja túlromantizálni a történetet (bár a Kanada számos pontján gyakorlatilag a semmiből felbukkanó, magyar zászlót lobogtató emberek önkéntelenül is mosolyt csalnak az arcokra), sokszor drámaian realisztikus hatással bír, és nehéz nem elszoruló szívvel nézni azokat a jeleneteket, amikor az emberi teljesítőképesség határán lévő sportikon a nehézségekkel dacol, elütve egy-két olyan káromkodást, amitől az egész moziterem egyszerre tör ki nevetésben.
Még mielőtt megkérdezhetné az ember, hogy hol helyezkedik el ez a kihívás a korábbiakhoz képest, Szőnyi Ferenc a műsort követő kerekasztal-beszélgetésen gyorsan perspektívába helyezi nekünk a dolgokat, amikor a 30 nap alatt teljesített 30 Ironman-versenyről azt mondja, hogy ez semmi volt a mostanihoz képest.
Ennek a kijelentésnek a feldolgozására viszont mi itt és most azért hagyunk egy kis időt kedves olvasóinknak.
Tehát ön felkel, úszik 3,8 kilométert (amit Szőnyi amúgy nem szeret, és első triatlonversenyére úgy nevezett be, hogy jóformán úszni sem tudott, a viadalon messze utolsóként teljesítette az első részt, hogy aztán nyerjen), teker 180 kilométert, majd fut 42 195 métert, és miután szó szerint a fél napját sportolással töltötte, pihen egyet, lefekszik aludni, felkel, és másnap megcsinálja ugyanezt. Összesen végül 30-szor, megszakítás nélkül.
114 kilométer úszás, 5400 kilométer tekerés és 30 maratoni táv (1265,85 km) lefutása egy szinte vég nélküli […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!