Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Kispest, naná, hogy Kispest. Öcsit – a fiatalabbaknak Öcsi bácsit – minden Kispesthez kötötte. Itt lakott, az Unió Sport Kispest SE edzője volt 2005-től 2014-ig, futballban a Honvédnak drukkolt, és itt is szállt sírba hétfő délben, ezen a verőfényes, meleg, de mégsem kánikulai júliusi napon.
Mekkora edző volt? Óriási. Tényleg. Kovács Istvánt, vagyis Kokót – akit ő sohasem hívott Kokónak, hanem atyai szeretettel csak Pistinek – az 1996-os atlantai olimpia dobogójának legfelső fokára juttatta harmatsúlyban. 2005-ben Bedák Palit, Pimpát világbajnoki ezüstéremig repítette – mit repítette: korholta, szidta, nyüstölte – Mienjangban, a kínai Szecsuán tartományban, ahol állítólag a kaola macik (sic!) élnek. (A félrement bon mot nem Öcsitől származik…) Ha Kokó tisztelte és imádta Öcsi bácsit, akkor Pimpa egyenesen istenítette. És az 1997-es budapesti világbajnokság diadalmenete is az ő műve volt.
De a Harcsa fivérek sikerei mögött is Öcsi bácsi állt, ahogy Káté Gyuszi és Klasz Árpi győzelmei sem születtek volna meg a „nagy oltogató” szakmai és emberi hozzájárulása nélkül. És Erdei Zsolt 1997-es világbajnoki aranyérmében is bőven benne volt a keze, könyékig, szövetségi kapitányként, még ha Madár klubedzője Klein Csaba volt is.
Mert ha az ember egy légtérben volt Szántóval, akkor egy pillanatra sem hagyhatott alább az ébersége.
Minden másodpercben számítani kellett egy – virtuális – balhorogra. Ezt mindnyájan tudtuk, akik éveket, évtizedeket töltöttünk el a bűvkörében. Persze egészen más, ha az ember egy búcsúbeszédben hallja mindezt, a szeretett tanítványtól, Kokótól. Öcsinek Pistitől.
21
„Nála a mérce mindig nagyon magas volt. Olyan magas, hogy azt talán senki sem tudta megugrani. Pár éve újra visszanéztük az atlantai döntőt. [Azt az atlantai döntőt, amelyben Kokó élete legcsodálatosabb teljesítményével a padló alá iskolázta a kubai Arnaldo Mesát – a szerk.] Talán ha egy menettel volt elégedett, a másik kettőre azt mondta, hogy nem is emlékezett, hogy ennyi hiba volt benne… ”
De ez még messze nem minden. Szántó egy alkalommal teljes komolysággal kijelentette – ezt is Kokótól tudjuk –, hogy Muhammad Aliból is egész jó bokszoló lehetett volna… ha van egy jó edzője.
Mondjuk, olyan, mint ő…
Szántó egyenes volt és őszinte, már-már gyilkosan őszinte. Egy alkalommal így biztatta a versenyzőjét:
„Élj a mának! Merthogy a múltad értékelhetetlen, jövőd nincs ebben a sportágban, tehát az egyetlen lehetőség, hogy a jelenre koncentrálj… ”
És bármennyire hihetetlen, mindezt szeretetből mondta.
Jómagam legalább húsz éven át jártam a bunyós világversenyeket Öcsivel Athéntól Pekingen át Mienjangig, Bangkokig, Liverpoolig és Póláig. Ittam a szavait, miközben, mint említettem, folyton résen kellett lennem. De a gyilkos fullánk így is kivédhetetlenül lecsapott.
A csúcs a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpia volt. Máig sem tudom, hogyan, miképpen, de az AIBA, a bunyós világszövetség felkért, hogy dolgozzak nekik a verseny alatt, írjak összefoglalókat. Elvállaltam? Még szép…
Hárman voltunk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/boksz/2026/07/20/ocsi-bacsi-szanto-imre-temetes-kispest-koko/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!