Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Elképesztő angol gazdasági fölényről árulkodik a Deloitte január végén megjelent gazdasági tanulmánya a labdarúgás világában. A 30 leggazdagabb klub közé egy híján – a relatív kis költségvetése ellenére is remeklő Brentford – minden olyan Premier League-csapat bekerült, amely nem váltott osztályt a 2022-es naptári évben. Míg az angol élvonal tizenhat helyet tudhat magáénak a listán, addig a másik négy topligaként emlegetett első osztály, azaz a francia, a német, az olasz és a spanyol élvonal tagjai összesen tizennégy helyen osztoznak.
„Kétségtelen, hogy a Premier League mára elszakadt anyagi lehetőségek tekintetében a többi topligától. Olyan anyagi lehetőségek állnak jelenleg rendelkezésre Angliában, amellyel egy-egy kivételes helyzetben lévő csapat tud csak versenyezni a kontinens többi részén. A koronavírus-járvány okozta válság csak fokozta az olló nyílását, mostanra pedig megérkeztünk oda, hogy az angol középmezőnynek is akkora bevételei vannak a televíziós jogdíjakból és egyéb szponzorációkból, mint akár a spanyol, akár a német dobogósoknak. Ez nem is annyira az európai élmezőnyt, mint inkább középmezőnyt szaggatta szét, hiszen egy angol nyolcadik helyezett lehetőségeivel képtelen a többi topliga akár negyedik-ötödik helyezettje is felvenni a versenyt, amikor játékosok megszerzéséről, kivásárlásáról, bérezéséről van szó” – fogalmazott az Indexnek Miskolczi István, futballszakíró, aki hosszú évek óta elemzi a Deloitte és az UEFA sportgazdasági jelentéseit.
Büntető.com és a Mesebeli Afrikai sportoldalak szerzője szerint korai lenne kijelenteni, hogy máris megszületett Európa Szuperligája, a gazdasági folyamatok azonban egyértelműek, s ha így nyílik az olló az angol csapatok és a többi liga képviselői között, akkor azt hamarosan presztízsből sem lesz képes áthidalni a két spanyol gigász, a Barcelona, a Real Madrid vagy épp a német Bayern München.
Lassan nincs, aki első szándékból ne Angliába vágyna
Ezzel a vízióval ért egyet Élesztős Zoltán, az ARENA4 sportszerkesztője, aki több mint egy évtizede szerkeszt nemzetközi labdarúgásról szóló műsorokat.
Már most is egyértelmű a trend. Nagyon nehéz olyan átigazolást felidézni az elmúlt évekből, amikor valakinek volt ajánlata a Liverpooltól, a Manchester Citytől vagy a Chelsea-től, ám mégis a Bayern Münchent vagy a Barcelonát választotta. Múlt nyárról talán a francia középpályás, Aurélien Tchouaméni esetét lehet kiemelni, aki nemet mondott a Liverpoolnak és a Real Madridba szerződött. Egyidőben az olasz bajnokságot emlegették úgy, mint a kiöregedőben lévő sztárok otthona, azt a ligát, ahol összegyűjtik azokat a nagyöregeket, akik másutt már bizonyítottak, de korukból fakadóan többé már nem lettek volna alapemberek a korábbi állomáshelyeiken. Kezdünk belépni abba a korszakba, amikor a legjobbak mind a Premier League-be igazolnak, és a többi topliga vagy feltörekvő tehetségekből válogathat majd, vagy azokból, akiknek valamiért nem jött be az angol élvonal stílusa, tempója.
Az angol csapatok versenyelőnyét hosszú évek óta a televíziós jogdíjakból befolyó összegek jelentik. A Premier League-et jó ideje a legerősebb bajnokságként emlegetik világszerte, ez pedig az árak felsrófolásában is meglátszik. Most még talán túlzás kijelenteni, de az angol bajnokság a labdarúgás világán belül kezd hasonlóan kiemelkedni, mint az NBA, vagy az NFL teszi ezt a kosárlabdában és az amerikaifutballban. Vannak ők – és vannak a többiek.
Robbie Jay Barratt – AMA / Getty Images Hungary
Az Európai Labdarúgó-szövetség 2021-es jelentése szerint a PL jogdíjainak jelentős része külföldről érkezik, a 2020–2021-es idényben például a liga televíziós bevétele megközelítette a 3,7 milliárd eurót. Ezzel sem a La Liga (2 milliárd), sem a német (1,25 milliárd), az olasz (1,1 milliárd), vagy a francia élvonal (0,7 milliárd) nem tud versenyezni. Ahhoz, hogy utóbbi bajnokságok legalább a Bajnokok Ligája-induló klubjaik versenyképességét fenn tudják tartani, jóval aránytalanabbul osztják el az így keletkezett bevételeiket a csapatok között, mint az angolok.
Rendkívül összetett kérdés, hogy ezt a népszerűséget minek köszönhetik az angolok – vélekedik Miskolczi István. – A nyelv, az, hogy a világon szinte mindenhol beszélik az angolt, részben a korábbi kiterjedt gyarmatviláguknak, egyértelmű előny. Nem véletlen, hogy ma már a többi klub is igyekszik angol nyelvű hivatalos csatornákat működtetni. Ám ez mégsem ugyanolyan, mint amikor a tartalom valaki anyanyelvén készül és érkezik is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a futball esetében a mérkőzés maga a fő termék, de a híreknek, az egyéb tartalmaknak legalább ilyen nagy jelentőségük van, sőt, a fiatal generáció esetében talán még nagyobb is.
Ezzel pedig elérünk egy másik nagyon fontos tényezőhöz: a sztárok nemcsak a pénz miatt akarnak az angol élcsapatokhoz igazolni, hanem azért is, mert így érhetik el a lehető legtöbb embert.
Manapság egy futballista bevételeinek jelentős része a szponzoroktól érkezik, elképesztő értékkel bír az a követői bázis, amit a közösségi oldalakon fel tudnak építeni. Az angol liga jelenleg a legideálisabb közeg ilyen szempontból is. A szponzoráció pedig a klubokat is segíti, ráadásul egy jóval kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb bevételi forrást jelent. Mivel egy angol középcsapat mérkőzéseit is jóval több helyen vetítik a világban, a reklámértéke is nagyobb, így pedig hamarabb költ egy multinacionális vállalat dollár vagy euró százmilliókat bármely Premier League-csapatnál, mint a jóval kisebb eléréssel rendelkező francia vagy olasz bajnokságban”
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
