Elgázolta egy autó, mindene szétszakadt, majd csütörtökön bronzérmes lett a téli olimpián

Kis időbe került, mire megtaláltuk a helyes magyar kifejezést a spanyolul esqui de montana nevű sportágra, de végül siker koronázta fáradozásainkat: síalpinizmus a vadonatúj diszciplina neve, amely első ízben szerepel a téli olimpiák műsorán, konkrétan Bormióban.

És hogy miért a spanyol megfelelőből kerestük vissza a magyart? Mert az ibériai lapok tele vannak Ana Alonso Rodríguez hőstettével. A 31 éves granadai hölgy úgy lett bronzérmes a síalpinizmus sprintszámában a svájci Marianne Fatton és a francia Emily Harrop mögött, hogy tavaly szeptember 24-én, alig öt hónapja borzalmas balesetet szenvedett a Sierra Nevadában edzés közben. (Spanyolország legmagasabb hegysége Granada felett emelkedik több mint háromezer méteres magasságban.)

Utóbbi – a laikusok, ahogy e cikk szerzője is, kedvéért – a vállöv egyik kulcsfontosságú, kis mozgásterjedelmű ízülete, amely a lapocka vállcsúcsi nyúlványa (acromion) és a kulcscsont (clavicula) külső vége között jön létre. Bár aprócska ízület, elengedhetetlen a kar teljes mozgástartományának biztosításához és a váll stabilitásához.

Mi az a síalpinizmus?

Mivel vélhetően kevesen ismerik mifelénk a síalpinizmust, elmondjuk, mit kellett teljesíteniük a versenyzőknek csütörtökön. Nos, a  750 méteres táv rajtja 1 215 méter magasban volt, a cél pedig 1 285 méteren, ami azt jelenti, hogy ezen a viszonylag rövid távon 70 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni a versenyzőknek.

A verseny elején fel kellett mászniuk egy bizonyos magasságba (sílécekkel a lábukon, természetesen), majd egy akadálypályát kellett teljesíteniük, mielőtt lecsatolták a léceiket, amelyeket a hátukra csatoltak, és felkapaszkodtak egy havas szakaszon.  Ezek után újból felcsatolták a léceket, és besiklottak a célba.