„Ez Köln, bármi megtörténhet!” – fogadkoztak pénteken a Telekom Veszprém játékosai, a kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjét megelőző médianapon. A csapat magyar irányítója, a pályafutása elmúlt nyolc évét a bakonyiaknak szentelő Lékai Máté is igyekezett optimista lenni: „Abban hiszek, hogy az nyerhet, aki képes egymás után két jó napot kifogni. A csoportban is bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk bárkit legyőzni, remek példa erre a Barcelona elleni hazai meccs. Most magabiztosnak és boldognak érzem magam, bízom abban, hogy holnap este is ugyanez az érzés jár majd át.”
Aztán viszont jött a Kielce elleni elődöntő, ahol hiába tűnt magabiztosnak a Telekom játéka, szünet után pár perc alatt minden szétesett. Tagadhatatlan, hogy a védelem oszlopának számító Blaz Blagotinsek korai kizárása nem tette könnyebbé a Veszprém helyzetét, de az sem véletlen, hogy a csapatkapitány, Rasmus Lauge a 37–35-re elbukott meccs után azzal kezdte értékelését: „Hülye hibákat követtünk el.” És csak ezt követően tért ki arra, hogy a nehezen érthető botlásaik mellé a kétperces kiállításokból is több jutott számukra a kelleténél.
A Kiel elleni bronzmeccs aztán hasonlóan jól indult, majd hasonlóan fájó véget ért. Mondjuk úgy, vasárnap kísértett az elődöntő élménye. Hiába vezetett a Veszprém néggyel a szünetben, sőt még 15 perccel a meccs vége előtt is, nem sikerült megőrizni a fórt, s így megszerezni a csapat történetének második BL-bronzérmét. „Tanulnunk kell a meccs utolsó 10-15 percében elkövetett hibáinkból” – jelentette ki a hetesekkel elvesztett mérkőzés után az azon legeredményesebb veszprémi gólszerző, a nyolc találatig jutó Jahja Omar.
Kérdés, hogy a Veszprém fizikailag vagy fejben fáradt-e el a kelleténél jobban mindkét meccs hajrájára, vagy valóban csupán a szerencse pártolt el a csapattól a lehető legrosszabb pillanatokban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy héttel korábban, egy kellően kiélezett, mégis valahol már megnyertnek tűnt bajnoki döntőt sikerült vesztettek el a Szegeddel szemben az utolsó másodpercekben, akkor még égetőbb a kérdés a következő idény szempontjából.
A csapat vezetőedzője, Momir Ilics erre Kölnben még nem tudta a választ. „A kiélezett pillanatokban valami még hiányzott. Ám annyi biztos, jó úton járunk, továbbra is hinnünk kell, és hiszünk is az álmunkban” – fogalmazott a sajtótájékoztatón.
Hogy egyelőre keserédes a négyes döntő élménye, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a meccs után nyilatkozó játékosok a büszkeségtől a frusztrációig megannyi érzelmet felemlegettek.
„Belülről nem éreztem törést, kicsit visszaesett talán a védekezésünk, a Kiel pedig hirtelen elkezdett gólokat szerezni olyan helyzetekből is, amilyeneknél jóval könnyebbeket nem tudtak belőni az első félidőben. Húsz gólt kaptunk a szünet után, ami nyilván sok. Sajnálom, hogy így alakult, mert megvoltak a lehetőségeink a győzelemhez, elég csak a meccs közben kimaradt hetesekre gondolni. Jó lett volna legalább egy győzelemmel meghálálni a szurkolóinktól kapott támogatást. Ahogy előtte is mondtam, nem a negyedik helyért jöttünk Kölnbe, de nem úgy sikerült a hétvége, ahogy terveztük” – értékelte egyszerre a bronzcsatát és a négyes döntőt Lékai.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!