2021. november 28., vasárnapMa Stefánia napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 367,00 Ft | USD: 326,00 Ft | CHF: 352,00 Ft
2021.11.28. Stefánia Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 367,00 Ft | USD: 326,00 Ft | CHF: 352,00 Ft
Kezdőlap / Sport / Dombi Tibor jobban izgult, amikor dobolnia kellett

Hirdetés

Dombi Tibor jobban izgult, amikor dobolnia kellett

Hogyan indult el az a szóbeszéd, hogy Dombi Tibor zavarja az edzéseket Frankfurtban?

Ez több mint húsz éve történt, azóta is ezt hallgatom, és már így is marad – meséli a 48 éves, 35-szörös magyar válogatott szélső, Dombi Tibor az Indexnek. – Akkoriban más volt az újságírás, egy-két szó alapján megírták a cikket, az igazságtartalmától függetlenül. Az egyik lap megkérdezte, miért nem játszom, mire azt feleltem, hogy nem szeretem azokat a magyarázkodásokat, mint mondjuk hogy Felix Magath felesége magyar volt, majd elvált tőle, ezért nem szereti a magyarokat, emiatt pedig nem tesz a csapatba. Az ilyen indokokat hülyeségnek tartom. Erre leírták, hogy Magath azért nem játszatja a magyart, mert elvált a magyar feleségétől. De semmi ilyesmi nem történt a valóságban. Aztán meséltem egy másik sztorit is.

Mégpedig?

Felix Magath sokat kiabált, így az edzéseken is. Az egyik labdás gyakorlatnál megvolt, hova kell passzolni, majd egymás után hárman is rossz helyre továbbították a labdát. Negyedikként jöttem én, szintén rossz helyre passzoltam, erre az edző jókorát belerúgott a labdába, és elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy nem érti senki. Elmeséltem ezt a történetet, erre úgy hozták le a cikket, hogy zavarom az edzéseket.

Hirdetés

Szó sem volt ilyesmiről?

Dehogyis! Sőt nem is arról, hogy nem beszéltem volna a nyelvet. Nem történt semmi különleges. Edzőváltás volt az Eintracht Frankfurtnál, Magath pedig mást játszatott, nem engem. Ennyi. Az edző nem szimpátia alapján állítja össze a csapatát, hanem az alapján, hogy melyik játékosokkal tudja megnyerni a következő mérkőzést.

Kihozhatott volna többet a légióséletből?

Mindenképpen. Amikor 1999-ben Frankfurtba kerültem, akkor váltam épp, összevissza voltam. Ennek ellenére jól indult a németországi pályafutásom, ahogy egy évvel később az Utrechtben is jól kezdtem, Hollandiában. Voltak kiemelkedő futballisták mindkét bajnokságban, de nem lógtam ki egyáltalán, be tudtam kerülni a kezdőbe. Mindkét csapatnál nagyon jól ment a játék, eleinte számos tizenegyest kiharcoltam, gólpasszokat adtam.

Élveztem, hogy amikor hozzám került a labda, negyvenezren ugrottak talpra, mert sejtették, hogy történik valami. Lehet, hogy a beadásom a kapu mögött landol, de az is, hogy elviszem két védő mellett a labdát, aztán összehozok egy tizenegyest.

Mi volt a probléma?

Megelégedtem a helyzetemmel, aztán felmorzsolódtam. A futballt élveztem, a pályán jól éreztem magam, az is jó volt, hogy sokkal több pénzt kerestem, mint itthon, de egyedül voltam. Mire kiértem a zuhany alól, már senki sem volt az öltözőben, nem barátkozott senki senkivel, én meg mentem haza, és egyedül töltöttem az időmet, nem voltam boldog.

Vituska István (UTE) és Dombi Tibor (DVSC) küzdelme a labdáért, amikor a labdarúgó Borsodi Liga 5. fordulójában a DVSC-AVE Ásványvíz fogadta az Újpest FC csapatát

Vituska István (UTE) és Dombi Tibor (DVSC) küzdelme a labdáért, amikor a labdarúgó Borsodi Liga 5. fordulójában a DVSC-AVE Ásványvíz fogadta az Újpest FC csapatát

Fotó: Oláh Tibor / MTI

Így került vissza Debrecenbe. Más magyar csapat nem kereste?

Folyamatosan hívtak minket, főleg, amikor fiatalok voltunk, de Sándor Tomiékkal kijelentettük, hogy másik magyar csapatnál nem játszunk. Bátor kijelentés volt. Kerestek az MTK-tól, a Ferencvárostól, ebből volt is kisebb probléma.

NÉVJEGY

DOMBI Tibor

Született: 1973. november 11., Püspökladány

Nemzetisége: magyar

Posztja: jobbszélső

Válogatottság/gól: 35/1

Klubcsapatai: DVSC (1991–1999), Eintracht Frankfurt (német, 1999–2000), DVSC (2000), Utrecht (holland, 2000–2002), DVSC (2002–2014), DVSC II (2014–2016)

Eredményei: hétszer magyar bajnok (2005, 2006, 2007, 2009, 2010, 2012, 2014), ötször Magyar Kupa-győztes (1999, 2008, 2010, 2012, 2013), ötször magyar Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2007, 2009, 2010), magyar Ligakupa-győztes (2010)

Miért?

Amikor a Fradi hívott, egy lakótelepi lakásban találkoztunk Debrecenben, hatunkat is megkörnyékeztek a csapatból. Mondták, ne szóljunk senkinek, így is lett, csak épp az kürtölte világgá, aki az egészet szervezte. Utána sokan betaláltak. De mindig is tudtam, hogy nem hagyom el a Debrecent. Ezek a megkeresések inkább csak jólestek a lelkünknek.

Pedig amikor elkezdett futballozni az NB I-ben, a DVSC távolról sem számított topcsapatnak, míg a Fradi a Bajnokok Ligájában is szerepelt, miközben évről évre a bajnoki címért harcolt.

Amikor 1991-ben felkerültem a felnőttbe tizenhét évesen, a csapat éppen kiesett az első osztályból. Elsőre nem sikerült visszajutni, csak másodjára. Hiába szerepeltünk jól, és álltunk a harmadik-negyedik helyen, Debrecenben megszoktuk, hogy a kiesés ellen küzdünk, így sosem azt néztük, milyen jó eredményeket érhetünk el, hanem azt, mikor lélegezhetünk fel, hogy már biztosan nem esünk ki. Ebben nőttünk fel, évtizedekig így működött minden a klubnál. A régi stadionban felírták graffitivel a falra, hogy NB I, amikor visszajutottunk, ami nagyjából olyan volt, mintha az lett volna odaírva, hogy bajnokcsapat.

Három év légióskodás után végül visszatért a Lokihoz.

Emlékszem, amikor Utrechtben voltam, 2002 januárjában Sándor Tomi – aki akkor Izraelben játszott – hívott fel. Mondta, hogy van tulajdonos, anyagilag rendben van a klub, és bajnokcsapatot akarnak építeni. Na, ezen jót kacagtam.

Nem hitte el?

Hiába szerepeltünk jól korábban, bajnokságot nyerni teljesen más.

Végül Sándor Tamásnak igaza lett, 2005-ben az első helyen végeztek, amelyet hat bajnoki arany követett.

Fantasztikus időszak vette kezdetét. Volt olyan év, amikor megnyertük az NB I-et, a Magyar Kupát, a Ligakupát és a Szuperkupát is. Emellett szerepeltünk a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörében is.

Amikor először bajnokok lettünk, negyven-ötvenezren voltak a főtéren. Nyitott tetejű busszal mentünk végig a városon, és ahogy befordultunk a Nagytemplomhoz, mindenhol csak embereket láttam. Extázis lett úrrá mindenkin, leírhatatlan érzés volt.

Aztán jött a Hajduk Split elleni Bajnokok Ligája-selejtező, abban a tudatban, hogy a párharc győztese a következő körben a Manchester Uniteddel csap össze. Itthon 3–0-ra győztünk, kint meg gurítottunk egy ötöst. Óriási volt.

Jessy és Dombi Tibor harca a labdáért a Vasas–Debrecen NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a Fáy utcában 1995. május 10-én

Jessy és Dombi Tibor harca a labdáért a Vasas–Debrecen NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a Fáy utcában 1995. május 10-én

Fotó: Németh Ferenc / MTI

És jött a Manchester United.

A United akkor a világ egyik legerősebb csapata volt Cristiano Ronaldóval, Wayne Rooney-val, Ruud van Nistelrooyjal, Ryan Giggsszel. Szinte felfoghatatlan élmény volt, ahogy az Old Trafford is. Később az Anfielden is játszottunk a Liverpool ellen, akkor már eljutottunk a BL csoportköréig. Dirk Kuyt egyszer csak odajött hozzám, amikor meglátott, és csak annyit kérdezett: „Te még mindig focizol?” Amikor az Utrechtben játszottam, akkoriban kezdte bontogatni a szárnyait. Már akkor látszott rajta, mennyi alázat van benne. Mindent megtanult a futballról, amit csak lehetett.

Ki volt a legkeményebb védő, akivel szemben találta magát?

Rengetegen voltak. A Bundesliga tele volt nagyszerű hátvédekkel, Hollandiában a PSV, az Ajax és a Feyenoord ellen a legjobbakkal kerültem szembe, ahogy a válogatottban is.

Húszévesen mutatkozott be a nemzeti csapatban, ám a Hollandia elleni 7–1-es vereség nem lehetett jó élmény.

A hollandoknak az volt a főpróbájuk a világbajnokság előtt. Elképesztő hangulat fogadott minket Eindhovenben, már akkor elvesztettük a meccset, amikor bementünk a stadionba. Esélyünk sem volt. Nagyon fiatal voltam, máig emlékszem egy jelenetre, ahogy megpróbáltam elcsípni Ronald Koeman egyik labdáját. Tudtam, hova akarja passzolni. Csakhogy nem belsővel tette tovább, hanem rüszttel, én meg a félútig sem jutottam el, amikor a labda már a másik játékosnál volt. Egészen más szintet képviseltek. De sok szép emlékem van a válogatottról, például hatalmas élmény volt az olimpián szerepelni, igaz, a Japán elleni vereség fájó pont, mivel azon a találkozón sokáig vezettünk.

A másik két ellenfél a későbbi győztes Nigéria volt Babangidával, Kanuval, Amokachival, Okochával, Westtel, Amunikével, valamint Brazília, olyan játékosokkal, mint Ronaldo, Dida, Aldair, Bebeto, Rivaldo és Roberto Carlos. Nem rossz névsor egyik oldalon sem.

A válogatottmezemet sosem cseréltem el, mindig megtartottam. Egyetlen kivétel volt. A brazilok elleni meccs után Roberto Carlos odajött hozzám. Akkor már világsztár volt, éppen a Real Madridba igazolt az Internazionaléból. Megkérdezte, cserélünk-e mezt, én meg persze nem mertem mondani neki, hogy szó sem lehet róla, inkább elteszem az enyémet.

Mindig futballista szeretett volna lenni?

Amióta az eszemet tudom. Ez érdekelt leginkább. Anyukámnak az volt a fontos, hogy tanuljak, de engem a labda jobban érdekelt. 

Nyolcadikos voltam, amikor úgy jártam edzésre, hogy elmentem az iskolába, ott voltam az első két órán, hogy a hetes ne jelentsen hiányzónak, aztán ellógtam. Hazamentem, átöltöztem, buszra szálltam, Püspökladányban átszálltam a vonatra, és mentem edzésre, utána pedig haza. Egy évig így volt.

De nem vették észre, úgy tűnik, nem hiányoztam annyira. Amikor anyukám megtudta, nem szidott le, csak annyit mondott, hogy járjak iskolába. Nem fogták fel, mennyit jelent nekem a labdarúgás, csak akkor vették észre, milyen fontos, amikor megkaptam az első szerződésemet. Manapaság már máshogy működik: a szülők megfogják a gyereket, és leviszik edzésre, hátha futballista lesz belőle, mert az munkalehetőség, pénzkereseti lehetőség.

Máshonnan is sokat lógott?

Szó sincs róla. A fegyelem mindig is az erényeim közé tartozott. Voltak zsivány csapattársaim a Lokiban és a válogatottban is, de nem tartoztam közéjük. Nem szöktem ki, nem másztam ki az ablakon, ezekből rendre kimaradtam. Na jó, egyszer mégis kiszöktem.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2021/11/11/a-tankcsapda-vendegdobosa-akin-egy-eletre-rajta-maradt-hogy-zavarta-a-frankfurti-edzest-holott-ez-tavolrol-sem-igaz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Miért festik pirosra a focisták arcát Olaszországban a héten?

Miért festik pirosra a focisták arcát Olaszországban a héten?

A Serie A-t régóta követők számára aligha jelent újdonságot, mivel a liga most már évek …