Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Csapattársak is vagyunk a lányokkal két éve, Noncsival már hét éve, és nem titok, hogy kevesen hittek abban, hogy felérhetünk együtt erre a dobogóra – kezdte értékelését a női négyes bronzérme után Csipes Tamara, a hajó legrutinosabb tagja. – Többször elmondtam a lányoknak – s néha úgy éreztem, többet vállalok azzal, hogy picit ilyen anyáskodó vagyok mellettük, de közben mégis csak teljesen másik korosztály, nekik az első olimpiájuk, nekem az utolsó, szóval ez egy elég különleges felállás egy hajón belül –, hogyha mi fejben rendben vagyunk, és mindannyian elhisszük, hogy mindent belepakoltunk, amit csak fizikálisan és mentálisan lehet egyenként, akkor magunkat is meglephetjük. Ahogyan az előfutam után is nyilatkoztam: tökmindegy, hányadiknak érünk be, lepjük meg magunkat! Úgy jöjjünk át a célvonalon, hogy aztak..va! És ez történt.”
Elmesélte, éjjel nem aludt túl jól, de ennek köszönhetően született meg végül a döntőben evezett taktika. „Körülbelül százötvenszer mentem végig fejben a pályán, hogy mit mondjak a lányoknak a vízre szállás előtt, hogy mit kellene csinálni ahhoz, hogy ez az eredmény ma belőlünk kijöjjön. Megkérdeztem őket, hogy nagyon meredeknek tartják-e, ha választunk egy olyan taktikát, amit még soha az életben nem csináltunk… És azt mondták, nem. Egyetértettek. Az utolsó száz méterre teljesen szétestünk, de úgy érzem, jól döntöttünk. Volt ez a bizonyos női ösztön, ami bejött. Baromi büszke vagyok rájuk! Végig néztem őket, ahogy felnőnek és fejlődnek, hogy a belepakolt munka mellett emberileg is mennyire megkomolyodnak, és azt gondolom, ez a kulcs: csak az lehet igazán sikeres, aki mindkét fronton jól teljesít.”
Megjegyezte, az elmúlt hónapok bizonytalanságai, a válogatót beárnyékoló ügyek után őszinte elégtételt érez a bronz által.
„Hiába, hogy a harmadik olimpiámon vagyok, és ilyen szempontból rutinosnak számítok, néha én is le tudok menni igen mélyre. Ilyenkor jó, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akik felemelnek, mert én is csak akkor tudok adni, ha közben kapok is. Pont mondtam is ezt: az emberek mindig a végeredményt látják, baromi jó felállni a dobogóra és tök jó kapni egy érmet, de ha te közben kihozod magadból a maximumot, tudva, hogy milyen akadályokat kellett közben átugranod, akkor azért belülről egy kevésbé előkelő eredmény is nagyon másként néz ki. Kíváncsi vagyok, akkor kinek milyen éren lógna a nyakában, ha azt is beleszámítanák, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!