Képzeljünk el egy sportot, amely a foci, még inkább a rögbi, valamint egy kiadós tömegverekedés fúziójából jön létre. Ez a calcio storico fiorentino, amely az írott emlékek szerint az első sportesemény volt a Vatikán történetében. Az első meccset X. Leó pápa is megtekintette, még 1521 januárjában.
A labdás sport amúgy a reneszánsz kor szüleménye, és egy korábbi római katonai játékon alapul. A futball egyik elődjének is tekintik, Firenzében pedig a mai napig űzik, igen látványos, színekben, rituálékban, jelmezes körítésben gazdag esemény. Gyengébb idegzetűek számára azért nem ajánlott kulturális program.
Az első modern vatikáni labdarúgómeccset 1946 áprilisában játszották, a vatikáni dolgozók rendeződtek négy csapatba, a döntőt a Vatikáni Paloták és a Szent Péter Műhely játszotta, majd a vatikáni bajnokság ötlete csaknem húsz évre feledésbe merült. Aztán 1966-ban megalapították az SS Hermes futballklubot, amelyben a vatikáni Pio Clementino Múzeum alkalmazottai és restaurátorai játszottak. A csapatnevet Praxitelész Hermész szobrának a múzeum kertjében álló másolata miatt találták ki, később pedig átnevezték Musei Vaticanira – az együttes a mai napig létezik.

A következő években egyre-másra alapították a különböző vatikáni szervek a saját csapataikat, legyen szó könyvtárosokról vagy éppen a gárdistákról. Így aztán a barátságos meccseken túllépve az 1970-es évek elejétől hébe-hóba, aztán 1981-től minimális megszakításokkal folyamatosan megrendezik a vatikáni bajnokságot. Mivel a világ legkisebb államában nincs focipálya – bár magyarok részvételével rendezett, nemzetközi ötletbörzén biztosan érkezne javaslat egy stadion elhelyezésére –, így nem az állam területén, hanem Róma nyugati részében, az Associazione Sportivo La Salle komplexumban játsszák a meccseket.
A bajnokságban nyolc csapat szerepel, hétfőn és kedden tartanak játéknapokat, míg a szezon októbertől májusig tart, leszámítva a decemberi és januári téli szünetet. A bajnokság mellett van Vatikán Kupa is, amely Coppa Sergio Valci néven fut. Ha már van bajnokság és kupa, akkor a két győztes természetesen a helyi szuperkupáért is megküzd minden évben. Az utóbbi években a Vatikán tulajdonában lévő Kisjézus (Bambino Gesu) gyermekkórház dolgozóinak csapata dominálja a teljes vatikáni labdarúgóéletet. A 2022-es szezonban a bajnokságot, a kupát és a szuperkupát is behúzta Rappresentativa OPBG néven futó együttes.

Létezik egyébként nemzetközi egyházi labdarúgó-bajnokság is, a Klerikus Kupa (Clericus Cup). Ezt 2007-ben alapították, szeminaristák és papok játszanak benne a világ különböző részeiről, a kupát Ferenc pápa is megáldotta már. Sok érdekes történet kering a kupa körül, önmagukban is külön cikket érnének. Van például kék lap, amelyet sportszerűtlenségért mutat fel a játékvezető, és öt perc pihenőre küldi vele a vétkes játékost. A túl hangos szurkolás miatt egy időben kitiltották a hangszereket a lelátóról, ahogyan az ordibátorokat sem szabad már bevinni a meccsekre.
Sőt a 2012-es idényben a játékosok és a szurkolók néhol tetlegességig fajuló balhéi után a Vatikán egy időre kiszállt a Clericus Cup szervezéséből.
Úgy ítélték meg, hogy a sorozat nem vállalható és támogatható tovább a pályán, valamint a lelátókon tapasztaltak miatt. A Vatikán szerint az egyházi labdarúgó-bajnokság elveszítette eredeti szellemiségét, és olyanná vált, mint bármelyik más focitorna. A játékosok és a többségében szintén az egyházhoz tartozó szurkolóközönség is méltatlan módon viselkedett, a nézők a szurkolás hevében megfeledkeztek magukról, a papfocisták még össze is verekedtek. Akadhatott dolga a gyóntatónak, és előtérbe kerülhettek olyan keresztényi fogalmak, mint a bűnbánat vagy éppen a felebaráti szeretet.
A vatikáni válogatott nem csak a viccekben létezik
Mint látható, a vatikáni labdarúgás jól meg van szervezve, viszont csak amatőr szinten létezik. A Vatikáni Labdarúgó-szövetség (mely mostanra már Vatikáni Sportszövetség, hogy más sportok is helyet kaphassanak) nem tagja sem a sportág nemzetközi (FIFA) és európai (UEFA) szervezetének. Mivel tavaly májusban a szövetség ötvenéves volt, szó esett egy esetleges FIFA-csatlakozásról, de azóta sem történt sok változás a nyilvánosságban. Valószínűleg a vatikáni szövetség tartja magát a 2014-es álláspontjához, amit Domenico Ruggerio elnök fogalmazott meg karakteresen:
Szeretném, ha amatőrök maradnánk. Ha belépünk a FIFA-ba, az már üzleti szint lesz. A barátság és szeretet fontos üzenetét a sport mutatja be a legjobban – az igazi sport, nem az üzleti játék, ami manapság a fociban van… Nemcsak az a fontos, hogy megnyerj egy meccset, hanem az is, hogy milyen a tartásod
– taglalta a Vatikáni Labdarúgó-szövetség első embere.
A világon összesen nyolc olyan, mindenki által elismert, szuverén állam van, amely nem tagja a FIFA-nak: a Mikronéziai Szövetségi Államok, Kiribati, Monaco, Nauru, Palau, Tuvalu, a Marshall-szigetek és a Vatikán.
Ám ha egy országnak van futballszövetsége, vannak csapatai, akkor miért ne lehetne válogatottja is? Ugyanezt a kérdést valószínűleg többen feltették magukban a vatikáni szövetségben is, sőt választ is találtak. A vatikáni válogatott 1985-ben játszotta az első meccsét, az ellenfél egy osztrák újságírócsapat volt, a vatikániak pedig 3–0-ra győztek.
Több elképzelés is volt arról, hogy pontosan kikből kéne állnia a vatikáni válogatottnak. Volt, aki a versenyzést tartotta szem előtt. Tarcisio Bertone bíboros úttörő módon dolgozta ki a szenvedő NB I-es csapatok filozófiáját:
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!