Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A derbigyőzelem után ugyan szabadnapot kaptak a játékosok, Bolla Bendegúz azonban így is a Rapid Wien főhadiszállásán, a 2008-as Európa-bajnoki döntőnek is otthont adó bécsi Ernst Happel Stadion tőszomszédságában található edzőközpontban köszöntött. Mint meséli, úgy érezte, az Austria Wien elleni 90 perc után ráfér, hogy regenerációs gyakorlatokat végezzen és legyúrassa magát, és az interjú után sem a pihenési lesz a főszerep, innen ugyanis az egyik bécsi egészségcentrumba siet tovább, ahol további kezelések várnak rá.
„Édesapám belém nevelte, hogy mindig lehet többet és keményebbet dolgozni. Azt gondolom, pusztán a tehetségemből nem juthattam volna el idáig, és ahhoz, hogy a maximumot ki tudjam hozni magamból meccsről meccsre, minden ilyen apróságra szükség is van” – magyarázza, miközben leülünk az egyik tárgyalóban.
A 24 esztendős szélső védő nyáron kettő plusz egy évre kötelezte el magát az osztrák rekordbajnoknál. Korábban az angol élvonalban szereplő Wolverhampton birtokolta a játékjogát, ám a „farkasoknál” nem jutott szóhoz az első csapatban, kétszer is kölcsönadták Svájcba. Előbb két szezonra a Grasshopperhez, majd a legutóbbi idényben a Svájci Kupát elhódító Servette-hez. Az első hónapjai jobban nem is alakulhattak volna Bécsben, a bajnokságban eddig mind a hét meccset végigjátszotta, csapata pedig a vasárnapi derbi megnyerésével át is vette a vezetést a tabellán.
„Fantasztikus hangulat volt, amire azért valahol számítottunk is, mert a korábbi hazai meccseinken is elég komoly atmoszféra volt már, egy derbi ilyen szempontból csak pluszt jelenthetett. Jó érzés volt mindezt átélni, főleg így, hogy már elsőre összejött a győzelem számomra. Fontos meccs volt, egy derbi mindig fontos, de így még fontosabb, hogy hét forduló után ott állunk a tabella élén a megszerzett három ponttal. Nyilván mögöttünk azért van, aki kevesebbet játszott, de ez egyelőre jól fest. Biztató szezonkezdeten vagyunk túl.”
A fizikai közelség a családnak, a tervek Bollának tetszettek meg
Bolla optimizmusa messze nem kincstári, két héttel az Austria előtt a korábbi egyeduralkodót, a 2013 és 2023 között sorozatban tíz bajnoki címet behúzó Red Bull Salzburgot is legyűrték hazai pályán (3–2). Az említett hét meccsen négy győzelem, két döntetlen és csupán egy vereség szerepel a Rapid neve mellett, ami hosszú ideje nem látott jó rajt a csapat életében.
Hiszünk abban, hogy a Sturm tavalyi bajnoki címe nem egyszeri és megismételhetetlen bravúr volt a Salzburggal szemben. Ugyan a szezon elején vagyunk, de ha bárki kérdez, határozottan merem állítani, képesek lehetünk mi is ugyanerre. A klubvezetés rendkívül ambiciózus, Robert Klauss személyében pedig van egy taktikailag remekül képzett, mégis fiatalos, a játékosok nyelvén jól értő edzőnk. Úgy erősítették meg az előző szezonban negyedik helyen záró keretet, hogy reális célkitűzés legyen az aranyért való harc a bajnokságban és a kupasiker. Ezek az ambíciók tetszettek meg nekem is. Jó csapatunk van kiváló közönséggel, így szerintem rendben.
A klubváltással kapcsolatban a családja mellett a menedzsere, Esterházy Mátyás, valamint nevelőedzője, Szoboszlai Zsolt – válogatottbeli csapattársa, a Liverpoolban futballozó Szoboszlai Dominik édesapja – véleményét kérte ki. „Pozitívum, hogy viszonylag közel vagyok Magyarországhoz, de ennek leginkább a családom és a barátnőm örült. Az utolsó szót én mondtam ki. Eddig úgy látszik, tényleg jó döntés volt. Nyilván most ez a kettő plusz egy éves szerződés, amit aláírtam, az olyan, hogy szeretnék kiteljesedni, szeretnék minél többet fejlődni, de azért az a célom hosszú távon, hogy esetleg majd innen egy még komolyabb szintre is elérjek. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a Rapidban hosszú távon is kimagasló teljesítményt nyújtok, és jelenleg csakis erre koncentrálok. Azt gondolom, hogy minden lehetőség, minden feltétel adott itt, hogy sikeres szezonokat töltsek el Bécsben és fejlődni tudjak.”
Hangsúlyozta, egyáltalán nem élte meg csalódásként, hogy nyáron a Wolvesnál nem számítottak rá, inkább ebből is igyekezett motivációt meríteni. Nem hiszi, hogy ezzel végetért volna számára a „Premier League-ről szóló álom”. Már csak amiatt sem, mert nem megrögzött mániája, hogy az angol élvonalban kössön ki. Noha sokan a PL-t tartják a világ jelenlegi legjobb bajnokságának, szerinte, ha az öt topligaként emlegetett bajnokság – az angol mellett a francia, német, olasz és spanyol élvonalat szokás idesorolni – bármelyikébe eljut, óriási siker. Mint magyarázza, ennek a célnak az eléréséért is küzd, de nem mániákusan, azt, hogy most a Rapid játékosa lehet, nem holmi ugródeszkának tekinti, hanem egy tanulási- és fejlődési folyamat kiemelkedően fontos részeként.
Bizonyítani akart, kupagyőzelem lett a jutalma
Noha jelenleg kirobbanthatatlannak tetszik a bécsiek kezdőjéből, a 22-szeres válogatott futballista amondó, ezért nap mint nap keményen meg kell dolgoznia, „Nem szabad természetesnek venni”, ezért is végzi a pluszmunkákat. De természetesen örül annak, hogy élvezi az edzője bizalmát. Felidézte, előző állomáshelyén, a Servette-nél ez nem feltétlenül volt így, nem mindig találta meg a közös hangot a csapatot az előző szezonban irányító René Weilerrel.
„Sosem voltam az a típus, akit simogatni kellett volna, erre jó példa, ami a Servette-nél történt. Ott azért előfordult, hogy nem találtuk meg a közös hangot. Olykor a kispadon találtam magam, aztán kezdő voltam, de lecserélt a hatvanadik percben, amit annyira nem éreztem jogosnak. El kellett fogadjam a helyzetet, mert az edzővel nem lehet szembe menni, de az egész szült bennem mégis egy olyan jó, pozitív értelemben vett dacot, ami még keményebb edzésmunkára ösztönzött. Meg akartam mutatni, hogy nem az a játékos vagyok, akit csak úgy nélkülözni lehet, és úgy érzem, hogy ez az idény végére össze is jött. Jó volt átélni a kupagyőzelmet, és szeretnék valami hasonló részesévé válni itt is. Ez nem nyomás, egy olyan klubnál, mint a Rapid szerintem teljesen érthető, ha a szurkolók és a vezetők is azt szeretnék, hogy minden idényben legalább egy trófeát magasba tudjanak emelni a játékosok. Akkor is, ha az elmúlt évek nem így sikerültek.”
Ezzel a javuló formával és önbizalommal érkezett meg a kupasikert követően a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki összetartására. Marco Rossi szövetségi kapitány a németországi Eb-n mindhárom csoportmeccsen bevetette őt, Svájc ellen csereként, Németország és Skócia ellen pedig kezdőként bizonyíthatott. A mieink ugyan drámai csatában legyőzték a harmadik összecsapásukon Skóciát, ám Csoboth Kevin 100. percben szerzett gólja később nem ért továbbjutást. Ezt pedig igencsak vegyes módon fogadta a hazai közvélemény.
Az elmúlt években leszoktam arról, hogy kommenteket olvassak, de persze eljutott hozzám is, hogy sokan mennyire csalódáskeltőnek könyvelték el a szereplésünket. Kár lenne tagadni, mi is többet reméltünk a tornától, de szerintem nem a taktika, vagy rossz hozzáállás kérdése volt az egész. Egyszerűen tisztában kell legyünk azzal, hogy a mai magyar válogatottnak hol a helye, és azt hiszem, néhányan a kereten belül is elhittük, hogy jobbak vagyunk annál, mint amit valójában tudunk. Ehhez jött még a svájciak elleni kétgólos hátrány az első meccs első félidejében, és onnantól azért nehéz volt összeszednünk magunkat
– idézte fel. Hozzátéve, tudja, hogy a saját korábbi bravúrjaiknak is köszönhetik, hogy ennyire megnövekedett velük szemben az elvárás, azt azonban túlzásnak tartja, hogy a magyar válogatottnak nyíltsisakos küzdelemben egy súlycsoportban kellett volna lennie Svájccal. Nem tagadja, a megnövekedett szurkolói elvárások bizonyos pontig hízelegtek is a kerettagoknak, és néhányan picit talán el is ragadtatták magukat a torna előtt.
Két meccs között lenyilazták egymást
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!