Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Van egy olyan felajánlása a hentes szomszédomnak, hogyha valamelyik játékosom két gólt rúg egy meccsen, akkor az illető kap egy rúd szalámit. Ezt eddig tartotta is. Például Böde Dani is kapott. Akkor a matematika alapján most szerintem Tóth Barni két rúddal kap az Újpest elleni meccs után” – kezdte mosolyogva a beszélgetésünket Bognár György, aki egy rövid megszakítással – akkor a Hungária körúton tevékenykedett – 2020. szeptember 22. óta vezetőedző Pakson.
A paksi látogatás apropóját egyfelől a válogatott szünet, másfelől a csapat ismételten remek bajnoki szereplése indokolta. Beszélgetésünkben témaként megemlítettük…
- a megérzés szerepét az edzői szakmában;
- az olyan fura fogalmakat, mint az xG;
- az egyedülállóan hatékony paksi scouting-rendszer előnyeit;
- a legjobb magyar klubvezető, Haraszti Zsolt szerepét;
- a nyugalmat, a fölösleges görcsölés hiányát, mint paksi specifikumot.
Ha már egyszer az országos figyelmet kiváltó paksi csoda okait akartuk boncolgatni, in medias res belevágtunk a közepébe: mi a paksi titok?
„Semmi – vágta rá nemes egyszerűséggel a tréner, aki játékosként az 50-szeres válogatott volt, az 1986-os, mexikói világbajnokságon szereplő Mezey György irányította együttes egyik alapembere. – Illetve annyi mégis, hogy hagyom őket játszani.”
Na ja, csak ezen az alapon akár bárki lehetne a Paks edzője…
Miért is ne lehetne? Bárki képes lehet arra, hogy hagyja őket játszani… Nincs itt semmilyen titok. Á, fenét… Nyugalom van, akkor sem görcsölünk, ha kikapunk. Igaz, ritkán kapunk ki, tavasszal például még egyszer sem. Jól kell felhasználni a vereségeket, azokból lehet a legtöbbet tanulni. Ha szőnyeg alá söpröd a problémákat, amikor kikapsz, és ha próbálod kozmetikázni a vereséget, azzal csak ártasz a csapatodnak
– magyarázta filozofikus mélységekbe merülve a tréner, akit két alkalommal, 2022-ben és 2024-ben már megválasztottak az NB I-ben az év edzőjének. Bognár azt vallja, nyíltan meg kell beszélni a játékosokkal, mit miért csinálnak, majd azt is: mi az, ami bejött, és mi az, ami esetleg nem. És akkor szépen helyükre kerülnek a dolgok.
„Fontos, hogy nálunk soha sincs pánik. Ha kikaptunk, ez akkor is a mi csapatunk, meg ha győzünk, akkor is. Egyébként a győzelmeket, a sikerszériát nehezebb elviselni, mint a vereségeket. Nem könnyű a sikerek idején a földön maradni. Ez az igazán komoly edzői feladat.”
Kit érdekel a statisztika?!
Tavasszal öt győzelem, két döntetlen, az egész idényben egyetlen hazai vereség, a Diósgyőrtől. Amikor ezeket az adatokat soroljuk, Bognár György nagyot néz.
„Csakugyan? Én sohasem foglalkozom a statisztikai adatokkal. Arra tényleg emlékszem, hogy a Diósgyőrtől 4–3-ra kikaptunk itthon.”
Mélyütésnek szánt kérdéssel hozakodunk elő: milyen viszonyt ápol az adatalapú, a big data- elemzéssel?
Sohasem voltam ellensége az újnak a futballban, de az az érzésem, hogy már túlzásba viszik. Abszolút fölösleges, a futball öt százalékát nem teszik ki ezek a statisztikák. Példának okáért, azt se tudom, mi az az xG. Nem is érdekel. Nézd, ha nem keménypapíron van, akkor még hasznosítható…
Ezt most akkor talán hagyjuk, mielőtt még tajtékosabb vizekre eveznénk. Ehelyett megemlítjük, hogy sokan – köztük egy korábbi edzőgeneráció karizmatikus alakja, Kiss László – fedezett fel Bognár és a Mágus, Verebes József edzői habitusa, karaktere között hasonlóságot.
Melyik rivális lesz a legveszélyesebb az OTP Bank Ligában a címvédő Fradira, vagy szorongatja meg legtovább a bajnokságban?
„Van ebben valami. Igen. Mégpedig az, hogy Verebesnek a legnagyobb erénye az volt – amellett, hogy látta és értette a focit –, hogy sohasem félt. És ez volt a mottója is, amikor belépett az öltözőbe, mindig elmondta: »a futballpályán sok dolgot lehet csinálni, egyet nem. Félni.« Sőt, ezt még ki is terjesztette, mondván, hogy úgy általában a sportban nem lehet félni. És attól kezdve, hogy ezt az MTK öltözőjében elmondta, ez megmaradt a fejemben. És tudod, miért maradt meg? Mert több olyan edzőm is volt, név nélkül, akik remegtek a meccsek előtt.”
Ezek az edzők Bognár szerint azért remegtek, mert arra gondoltak, mit mondanak majd, ha kikapnak. Verebes – aki sikeres győri időszak után 1987-ben bajnoki címre vezette az MTK-t, soraiban Bognárral – ennek pont az ellenkezője volt, sohasem gondolt a vereségre, csakis a győzelemre.
„Jóska csak azt hangoztatta, hogy mi úgy megyünk ki a pályára, hogy győzni fogunk, legyen bár az ellenfél a Manchester United, vagy bárki más. Mi akkor is győzni fogunk. Ezek alapján valóban lehet közöttünk hasonlóság, mert ezt tőle örököltem, valahogy megmaradt bennem. Sok edzőm volt, emberileg mindegyikkel megvoltam, de Verebes különleges volt. Nem félt. És amikor kimentem Franciaországba a Toulonhoz, ugyanezt tapasztaltam. Csak egy középcsapat voltunk, de senki sem félt a soros ellenféltől. Vereségnél nem volt temetés, győzelemnél nem volt dáridó, csak kiegyensúlyozottság.”
„Mi az idővel tudunk másokat megverni, nem a pénzzel”
És ez Bognárt csak megerősítette a Verebes-féle filozófia érvényességében. De ha már itt tartunk: volt-e valami konkrét terve Bognárnak a 2024–2025-ös bajnokság kezdetekor? Már ami a helyezést illeti.
„Minden évnek úgy vágtunk neki, hogy a lényeg a bennmaradás. Talán tavaly már nem, idén meg biztos, hogy nem, de előtte ez volt a cél. Nos, a bennmaradás már megvan… Amikor 2020-ban idejöttem, utolsó helyen állt a csapat, a tizenkettedik volt, logikus célkitűzésünk volt, hogy biztosítsuk az NB I-es tagságunkat.”
Aztán hónapról hónapra, évről évre emelték a tétet, nőttek az igények, mert a csapat egyre jobban teljesített. Úgyhogy most már inkább az első hat a cél.
„Én már az első évben, amikor megérkeztem Paksra, úgy gondoltam, hogy a játékoskeret, kívülről nézve, az első hat hely valamelyikére predesztinálja a csapatot. Úgyhogy nálam akkor is az első hat közé kerülés volt a cél, amikor a klub a bennmaradást tűzte ki. És szerintem az reális. Figyelembe kell venni persze a költségvetést, hiszen a profi futball pénzfüggő. Akinek a legtöbb pénze van, az tudja megvenni a legjobb játékosokat.”
Kívülről úgy tűnik, mintha a játékosok szeretnének Paksra igazolni, és ez kevésbé függ össze az anyagi lehetőségekkel, sokkal inkább betudható annak, hogy szeretnének Bognárral dolgozni.
„Igen, de ez azért ennél összetettebb dolog. Mert kell hozzá a Hara! (Haraszti Zsolt, az ügyvezető – a szerk.) Ő már jó húsz éve itt van, figyelem kívülről, ő mindig kimaxolja a piacon lévő játékosok közül a legjobbakat, ár/érték arányban. Vele tudok futballról, a futballszakmáról is beszélni, nem csak átigazolásokról. Minden transzfert megbeszélünk, és sohasem az átigazolási időszakban tárgyalunk a szóban forgó játékossal, hanem már fél évvel előtte felvesszük a kapcsolatot. Ez a mi versenyelőnyünk, hogy korábban ébredünk a konkurenciánál. Mi az idővel tudunk másokat megverni, nem a pénzzel.”
Bognár egy nem is túl régi, hároméves példát említ, ami országos hírre emelkedett.
Amikor a Ferencváros és a Fehérvár FC 2022 nyarán »ráugrott« Gyirmóton Varga Barnabásra, ő már fél éve elígérkezett hozzánk, és megtartotta a szavát. Mi csak így tudunk versenyezni, mert a pénzünk ahhoz kevés lenne, hogy felvegyük a kesztyűt a nagyokkal. Ha elkezdődik a licit, abba mi már nem megyünk bele, leállunk. Hadd vigyék. Varga Barnát már 2021 augusztusában »kitaláltam«, szóltam Harának, ő meg egy évvel később prezentálta. Ez így megy nálunk.
Fél évvel a konkurencia előtt
No de honnan ez a hetedik érzék, amivel Bognár és Haraszti kiszúrja ezeket a rejtett értékeket? Például Varga Barnát? Ami másoknak nem tűnik fel, vagy csak elkésve, de addigra a Paks régen lestoppolta őket. Erre mondta egykor Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség korábbi elnökeként: „ezeket még csak csiszolták, én már fényes voltam…”
Nincs itt titok, egyszerűen láttam játszani Barnát. És kiszúrtam. Tudtam, hogy a Mattersburgban focizott, meg a Lafnitzban, és azt is tudtam, hogy hazajött Gyirmótra. Ott egyszer láttam játszani, és mondtam Harának, ugorjunk rá azonnal.
Ha már a Barnáknál tartunk, az Újpest ellen négy gólt jegyző Tóth Barnában, aki előtte megjárt pár klubot már itthon, vajon mit látott a mester?
„Kicsit kényszerhelyzetben voltunk. Hahn Janót eladtuk, Ádám Martint eladtuk, Böde Dani 38 évesen harminc percekre volt hitelesítve, szét kellett néznünk, pozíciócentert kerestünk, ami ritka kincs. Ez azért fontos szerintem, mert ha nem megy a mezőnyjáték, akkor át kell rúgnod a középpályát, csak az a lényeg, hogy legyen fönt egy centered, aki képes megtartani a labdát, amíg fölérnek a többiek. Vannak olyan meccsek, amikor le […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!