Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Böde Dánielhez készülünk, de nem Bödéhez, a Paks NB I-es futballcsapat centeréhez, gólkirályjelöltjéhez, a 25-szörös válogatott legendához, aki sokak szerint a XXI. század legjobb magyar labdarúgója azok között, akik csak idehaza játszottak.
Nem, akit meg akarunk látogatni, az Böde Dániel, a Madocsa megye III-ban szereplő felnőttcsapatának és ugyanazon klub U11-es együttesének az edzője, a község díszpolgára.
Aki egyedülálló jelenség napjaink magyar futballjában, sőt sportjában.
A 39. életévét taposó, herkulesi termetű (190 centijéhez 84 kiló) csatár két klubnak is a szurkolók által imádott hőse, a Paksnak, ahol pályafutása elején és mostani szakaszában (azt még véletlenül sem merjük leírni, hogy végén) futballozott, és a Ferencvárosnak, ahol 2012 és 2019 között volt az Üllői út kedvence.
Böde mester csemetéi
Hétfő délután régiós gyerektornát rendeznek Dunaföldváron a Bozsik-program keretében, itt játszanak a Madocsa U11-es csemetéi Böde mester vigyázó tekintetétől kísérve. Ide tartottunk a fotós kollégával, de előbb felhívtuk Lénárt Gyulát, a madocsai futballklub amúgy Szekszárdon lakó elnökét.
Nálunk minden a Böde család körül forog – mondta a prezident. – Dani a felnőttek edzője, de nem ám most kezdte, hanem 2008-ban, 22 éves korában! Elképesztő, 17 éve a megye III-as csapatunk edzője, mondjuk, voltunk a megye II-ben is, és most is simán lehetnénk, de sajnos az a feltétele a megye II-es tagságnak, hogy indítsunk ificsapatot is, azt meg nem tudunk. Egyre kevesebben fociznak a fiatalok közül. Illetve egy darabig fociznak, de a középiskolában már rendszerint felhagynak vele, mert a tanulást részesítik előnyben. A futballból ugyanis nem lehet megélni, csak akkor, ha valaki olyan képességekkel rendelkezik, mint Dani.
Olyan képességekkel viszont nagyon kevesen rendelkeznek Magyarországon.
13
De menjünk tovább! Dani edzi 2022 óta a Madocsa SE U11-es csapatát is, ő a lokálpatriotizmus két lábon járó szobra. Amúgy nem Madocsán született, ahogy mindenki gondolná, hanem Szekszárdon, nyilván azért, mert ott volt a legközelebbi kórház, tekintve, hogy Madocsa „csak” egy 1800 lelket számláló község. Viszont községnek nagyon rendezett. Tipp-topp kis település, az út mentén a villanyoszlopok tetején gólyafészkek, és a fészkekben már ott mozgolódik az idei szaporulat. Hiába, közel a Duna, gólyának lenni aranyélet Madocsán.
De a Böde család nem csak Dani – folytatta az elnök. – Pista, a bátyja a felnőttcsapat gólzsákja. Most vasárnap 10–2-re vertük a Gyönköt, István öt gólt rúgott. Nyugodtan játszhatott volna az NB I-ben, de ő nem akart elmenni innen. Pakson dolgozik, az atomerőműben, ahogy én is. Különben meg tele vagyunk expaksiakkal.
Minden a Bödékről szól a Sarki Kocsmában
Közben megérkeztünk Madocsára, ahol azzal a lendülettel benéztünk a nemrég megnyílt, felújított futballpályára. Illetve csak benéztünk volna, mert hétfő délután lévén zárva a kapu, az elnök úr is Szekszárdon van. Sebaj, ha már arra jártunk, betértünk a sarki kocsmába, ne legyünk ott hiába.
Aminek – nem fogják elhinni – Sarki Kocsma a neve.
A pult mögött csinos fiatal lány, Somogyi Annának hívják, de a bemutatkozás után udvariasan elhárította kérésünket, nem akarta, hogy lefényképezzük.
„Helyettem inkább fotózzák a falat! Jobban járnak…” – mutatott körbe a csapszékben.
És igaza van. Az egyik fal tele Böde Dani paksi, fradista és válogatottbeli mezeivel, mindegyik aláírva. A szemközti oldalon pedig Pista dresszei, irdatlan számokkal: 500, 700.
Ez már nem aktuális, Pista túl jár a hétszázötvenedik gólján is
– dicsekedett más „tollával” Anna olyan büszkén, mintha legalábbis ő termelte volna ezt az ipari mennyiségű gólt.
Nekünk Dani a mindenünk, imádjuk őt, mindenki ismeri őt Madocsán, de ő is ismer mindenkit a községünkben. Ő a mi nevezetességünk!
– mondta üdvözült arccal a csapos hölgy, aki maga is futballozott 13 évig, és mivel most még csak huszonegy, ez azt jelenti, hogy kisgyerek korától kezdve. De most már odagyűlt körénk az egész kocsma, mindenki Bödéékről beszélt, mindenkinek volt róluk sztorija. Legszívesebben lehajtanánk egy (két?) korsó sört, hiszen legalább 25 Celsius-fok volt odakint, de munka van, és olyankor nem iszunk. Azért kíváncsiságból csak megkérdeztük: mennyibe kerül egy korsó Borsodi?
Ne is mondja, nagyon felment az ára! Hatszázötven forint
– mondta mellettem csípőből az atyafi, akinek a kezében azért ott egy félig teli korsó, biztos, ami biztos alapon. Eltöprengtünk: Pesten a legócskább talponállóban sem kapnánk hatszázötvenért – nemhogy egy korsóval, de még egy pohárral sem…
13
Nem sörtúrán vagyunk
Na mindegy, nem sörtúrára jöttünk Tolnába, irány Dunaföldvár, mert mindjárt kezdődik az U11-esek minitornája. A résztvevők a Madocsa, a Bölcske, az Előszállás, az Apostag, a Dunavecse, a Dunaföldvár FC és a Holler. Utóbbi két csapat a Dunaföldvár első és második gárdája, a Holler a szponzorról elnevezve. Dunaföldvár már nagyobbacska település, nyolcezres város, régiós központ a Bozsik-programban is. A futballpálya elsőrangú, infrastrukturális szinten Magyarország a kontinens élvonalában van, mármint futballban, mielőtt bárki is másra gondolna. Ilyenkor jutnak az ember eszébe Marco Rossi szövetségi kapitány szavai, aki – valahányszor találkozunk – mindig elpanaszolja, hogy náluk Olaszországban mennyivel ramatyabb állapotban vannak a stadionok, a pályák, mint nálunk, Magyarországon.
Ki a fene érti, hogy ami magát a futballt illeti, abban pont fordított a helyzet?!
Mindegyik 6+1 fős csapat négy 18 perces mérkőzést játszik, keresztbe a nagy pályán, egyszerre három mérkőzés folyik. Fogarasi Attila, a rendező Dunaföldvár edzője magyarázza el a tudnivalókat.
Közben Daniék is megérkeztek, a hatalmas termetű edző úgy terelgette a csemetéket, mint kotlós a kiscsibéit. Autókkal érkeztek a Dunaföldvártól tizenöt kilométerre lévő Madocsáról, a gyerekeket a szülők hozták át, egy kocsiban többen is ülnek, családias a hangulat, ahogy azt az ember el is képzelné.
Az első ellenfél a Bölcske, Dani mellett foglalunk állást az oldalvonal mellett. Nincs külön játékvezető, Dani a bíró, aki kínosan ügyelt arra, nehogy az ellenfél edzője megszólja. Inkább akkor is jelezte a madocsai lest, amikor két méterrel hátrébb helyezkedett a srác, jobb a békesség. Ennek ellenére óriási a madocsai fölény, potyogtak a gólok, bár hivatalosan nem számolták a jegyzőkönyvben.
Mi azért számoljuk, nyugodj meg, a gyerekeknek fontos, hogy tudják, ők győznek. A versenyszellemet nem szabad száműzni a futballból, még 9-10 éves kölyköknél se
– magyarázta Böde, majd odakiált az egyik játékosának, aki fájlalta a bokáját:
Nem baj, Doma, meggyógyul!
Így legalább saját szemünkkel tapasztalhattuk meg, hogy az edzői szónak gyógyító ereje van: Doma már nem is húzta a lábát…
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!