Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mizsér Attila, a Magyar Öttusaszövetség olimpiai és világbajnoki aranyérmes főtitkára biztos abban, hogy mindkét fél számára kedvező megállapodás nyélbe ütése előtt állnak. Varga István ezredes, a Magyar Honvédség gróf Nádasdy Ferenc huszárosztályának parancsnoka együtt érez a lovaikról lemondani kényszerülő öttusázókkal, akik még nem tudják, hogy a versenyzésre kiképzett jószágok legalább maradnak megszokott otthonukban, a maguk nemében összkomfortos bokszaikban.
Nevezetesen a 2017-ben megújult Nemzeti Lovardában, ahol nagyjából ugyanazt fogják csinálni, mint eddig – de elkerülhetetlenül új feladatok is várnak rájuk.
Pont kerül a 112 éves történet végére
Mizsér, aki a meglékelt magyar olimpiai pályázatot előkészítő bizottságban sportigazgatói tisztet töltött be, már 2015-ben szembesült azzal, hogy „odafent” mire megy ki a játék. Más szóval milyen veszélyek leselkednek az öttusára, ha a nemzetközi szövetség áldozati bárányként nem kínálja fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a lovasszám törlését. Sejtelmei hat évvel később igazolódtak be, amikor a végrehajtó bizottság döntését helybenhagyva az UIPM kongresszusa a lovaglást egy új versenyszámmal felváltó, 2028-as olimpiai öttusaverseny javaslatát nyújtotta be a NOB-hoz.
Így lett az okkal és oktalanul számtalanszor átalakított, hol megkurtított, hol megtoldott öttusából egy olyan áramvonalas sportág, ami már csak 90 percbe zsúfolt hasonmása a békebeli ötnapos versengéseknek, az 1912-es stockholmi olimpián bemutatkozott modern pentatlonnak.
Augusztus 11-én, a párizsi olimpia, egyben az ötkarikás öttusaversenyek zárónapján pont kerül egy 112 éve íródó történet végére, amikor ki kell majd mondani, hogy lovaglás volt, de már nincs. Arra viszont csak később fog fény derülni, hogy Nemzetközi Öttusaszövetség és a NOB vajon nem zsákutcába vezette-e azt a sportágat, ami más formában már az ókori olimpiákon is az összetett erőpróbák egyike volt. Három sarkalatos kérdés ugyanis ott lebeg a levegőben, és ember legyen a talpán, aki már most válaszolni tudna arra, hogy
- jó lóra tettek-e a döntéshozók a lovasszámot váltó akadályverseny bevezetésével;
- lóvá tették-e az öttusázókat és a felkészítőiket azzal, hogy a 2028-as Los Angeles-i olimpiát követő időkre is biztos jövőt ígérték nekik, holott ez jelenleg csupán egy álom;
- nem utolsósorban pedig arra, hány vajon hány öttusázó mondja ki a jövőben azt, hogy nem ilyen lovat akartam.
Ha lekvár vagy, pofára esel
Mizsér Attila férfiasan bevallotta, hogy a lovak 5-6 éves kissrác korában félelmet keltettek benne, és ettől a félsztől még akkor sem tudott szabadulni, amikor már pályakezdő öttusázó volt.
„Mielőtt sorra kerültem volna az edzőpályán, mindent kitaláltam, csak hogy húzni tudjam az időt, hátha nem marad már ló nekem, vagy az edzőnk az órájára néz, és jelzi, hogy vége a gyakorlásnak. Sok év telt el addig, amíg ráéreztem arra, hogy miként kell kapcsolatot teremteni egy olyan élőlénnyel, amelyik segíteni, de pofára ejteni is tud, ha nem jól irányítod, vagy lekvár vagy. Igazából akkor lettem jó és kellőképpen erélyes lovas, de akkor sem a válogatott legjobbja, amikor Ferdinándy Géza vette át a felkészítésemet. A mindenhez értő mesterember, aki a rá jellemző keresetlen szavakkal adta az értésemre, hogy már megint mit csináltam rosszul. Fantasztikus ember volt, amolyan polihisztor, aki az öttusa mellett a lovaglásban és a vívásban is a válogatottságig vitte, de ugyanilyen sikeres volt lovasedzőként, lótenyésztőként, sőt még vagabund kaszkadőrként is. Sokat köszönhetek neki, sok más mellett azt is, hogy szívembe zártam a lovaglást, amire most már azt mondom, hogy semmilyen más versenyszámmal nem lehet pótolni” – hangsúlyozta Mizsér Attila, aki most azt reméli, hogy a honvédséghez hamarosan „besorozandó” öttusalovaknak a jövőben is jó soruk lesz, értéküknek, a beléjük fektetett rengeteg munkának megfelelő bánásmódban részesülnek.
Pontos számmal nem szolgálhatok – folytatta a MÖSZ főtitkára –, de az olimpia után 150 milliósra becsült érték cserél gazdát, amelynek zömét a lovak naponta változó, inkább emelkedő ára teszi ki, a kisebbik részét pedig a kantárok, a nyergek és más fontos felszerelések. Még nem dőlt el, hogy mekkora összeghez jutunk, mennyi lesz abból a honvédség természetbeni juttatása, de hamarosan ez is kiderül.
„Abban a helyzetben, amiben az öttusasport a versenyszámváltás kimondása után találta magát, arra kellett törekednünk, hogy a lovaink jó gazdák kezébe kerüljenek. Lehetőleg mind a 27 egy kézbe és nem huszonhétféle, ellenőrizhetetlen helyre, ki tudja, milyen emberekhez. A HM huszárosztálya az a hely, ahol tudnak mit kezdeni velük, és persze van megfelelő szakembergárdájuk és létesítményük is, amivel az olimpia után mi már nem fogunk rendelkezni. Eddig évente közel 80 millió forintot költött a szövetség a lovaglással kapcsolatos feladatok teljesítésére, 2025-től ez a tétel már nem fog szerepelni a költségvetésünkben.”
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!