Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hazaiak elsöprő első félidőt produkáltak, az öt-egyes nyitott védekezésükkel nem tudott mit kezdeni az ellenfél, a 25. percben már kilenc góllal vezettek. A horvát védelemben állandóan érkezett a kisegítés, a franciák egyik nagy fegyvere, a bátor cselezés és az egy az egy elleni játék legtöbbször kudarcra volt ítélve. A franciáktól egyedül Aymeric Minne tudott villanni, de ő is csak néha.
A hazai kapuban pedig Dominik Kuzmanovic tette hozzá a magáét, ellentétben francia kollégáival, akik rendre akkor találkoztak a labdával, amikor a hálóból szedték ki azt. Szedték, mert már a játékrész közepén indokolt volt a kapus cseréje is – Rémi Desbonnet helyére érkezett Charles Bolzinger –, miként az is, hogy a szünet előtti hajrában már a második idejét kérte ki Guillaume Gille szövetségi kapitány.
Hiába, a horvátok lelkes közönségük támogatását bírva átlövésből, betörésből, bejátszásból és szélről is eredményesek voltak, minden ült nekik. A hétgólos előny horvát részről biztató folytatást ígért (18–11).
A szünetben csak rendezte sorait az előző vb-n ezüstérmes francia csapat, amely a 36. percre visszakapaszkodott mínusz négyre, nyolc perccel a vége előtt pedig már csak három találat volt a hátránya. Dika Mem látványos és gólt érő megmozdulásaival vitte a prímet, a nagy harcos Ludovic Fabregas sem adta olcsón magát, de ennél közelebb nem tudtak férkőzni a horvátokhoz, akik közül mindig akadt valaki, aki átlendítette a holtponton övéit, és végül nagy meglepetésre végig vezetve győztek (31–28).
Pedig a hajrában felcsillant némi remény a kifejezetten szoros végjátékra. Gyors egymás után két horvát játékos kapott két percet arcra ütésért, de ebbe a <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!