Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Noha a meccs előtti napokban Atlantában elcsípett drukkereken az esetleges feszültségből kevés érződött, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) biztonsági emberei karöltve a helyi rendőrökkel valamint az FBI-jal úgy döntött: a lehető legmagasabb rizikójú besorolást kapja Anglia és Argentína világbajnoki elődöntője az 500 ezres nagyvárosban.
Tény, a két válogatott amilyen ritkán találkozik, olyan érzelmes rivalizálás alakult ki köztük. Mindez azonban csak részben köszönhető a futballnak, történelmi, politikai okai egyaránt akadnak gazdagon. Az 1982-es falklandi háború után minden egymás elleni mérkőzés különleges jelentőséget kapott. A játékosok és a szövetségi kapitányok rendre hangsúlyozzák, hogy a pályán kizárólag a futball számít – ahogyan ezúttal Jordan Pickford, a szigetországiak kapusa, és Lionel Scaloni, a dél-amerikaiak trénere tette –, a szurkolók és a média számára ezek az összecsapások évtizedek óta jóval többet jelentenek egy szimpla párosításnál.
20
Az első igazán emlékezetes világbajnoki ütközetre még jóval a háborús sérelmek előtt, 1966-ban, az Angliában rendezett tornán került sor. A házigazdák a negyeddöntőben 1:0-ra nyertek, de a találkozót máig Antonio Rattin vitatott kiállítása árnyékolja be. Az argentin csapatkapitány nem volt hajlandó elhagyni a pályát, mert úgy érezte, a nyugatnémet játékvezető igazságtalanul küldte le, az eset pedig hosszú évekre megmérgezte a két futballnemzet kapcsolatát. Sir Alfred Ramsey angol szövetségi kapitány a lefújás után még arra is utasította játékosait, hogy ne cseréljenek mezt az ellenféllel.
A rivalizálás legismertebb fejezetét húsz évvel később Diego Maradona írta meg. Az 1986-os mexikói világbajnokság negyeddöntőjében az argentin legenda előbb kézzel szerzett gólt – amelyet később „Isten kezeként” emlegetett –, majd néhány perccel később végigszlalomozta az angol védelmet, és megszerezte azt a találatot, amelyet a FIFA később az évszázad góljának választott. Argentína 2–1-re nyert, végül világbajnok lett.
A következő világbajnoki felvonás 1998-ban újabb klasszikust hozott. A franciaországi nyolcaddöntő 2–2-es döntetlennel zárult, majd tizenegyesekkel Argentína jutott tovább, ám ezúttal is egy kiállítás tette igazán emlékezetessé az ütközetet. A fiatal David Beckham Diego Simeone provokációjára reagálva visszarúgott ellenfelének, ezért piros lapot kapott, Angliában pedig hosszú időre közellenséggé vált. Négy évvel később azonban éppen Beckham szolgáltatott elégtételt: a 2002-es csoportkörben büntetőből szerzett góljával 1–0-s angol győzelmet hozott Argentína ellen, megváltást nyerve az 1998-ban történtekért.
Kezdés előtt bő négy órával Atlanta belvárosában nyoma sem volt különösebb feszültségnek a szurkolótáborok között. Az viszont elég hamar világos lett: a dél-amerikaiak óriási többségben vannak jelen. A stadion közelébe érve pedig az is egyértelművé vált, nemcsak a városban, esetleg az 1996-os olimpiai parkban kialakított szurkolói zónában lesznek jóval többen a Lionel Messiék sikeréért szorítók, hanem a stadionban is.
Pedig a helyiek körében egyértelműen Anglia volt a kedvenc. A taxisofőröm, Benjamin, aki a reptér közelében lévő szállodámból behozott a belvárosba egyenesen úgy fogalmazott, méltatlan lenne a tornához, ha addig „csalna a FIFA”, amíg teljesen érdemtelenül döntőbe juttatja a címvédőt. A ghánai származású, a volán mögött is a tornán legjobb 32 közé jutott csapat mezét viselő fiatalember aztán hosszasan kezdte sorolni a közösségi oldalakról már unásig ismert tételeket, az Algéria ellen „elmaradt” kiállítástól kezdve a Mohamed Szalah elleni, be nem fújt tizenegyesig a nyolcaddöntő végjátékában. Sőt, még a svájci Breel Embolo színészkedésért adott sárga lapját, így kiállítását is idecitálta. Aztán amikor a Szalah elleni vélt szabálytalanság kapcsán elmagyaráztam, hogy a kimerevített kép hiába tűnik árulkodónak, előtte a védő már szabályosan szerelte az egyiptomit, mintha megenyhült volna. Legalább egy picit. „Akkor is furcsa, nekem az angolok sokkal szimpatikusabbak. Bár a legnagyobb csalódás a franciák tegnapi játéka. Nekik kellett volna megnyerniük a tornát. Érthetetlen” – magyarázta tovább. Kylian Mbappéék keddi produkciójának kritikájában pedig végre megtaláltuk a közös hangot, épp pár perccel az előtt, hogy megérkeztünk volna a stadion közvetlen közelébe…
Míg kint a 28 Celsius-fok és a magas páratartalom kifejezetten fülledt, nyárias időjárást jelentett, addig a teljesen zárttá tehető, klimatizált arénában konkrétan fázni kellett, olyannyira visszahűtötték a szervezők.
A világbajnoki elődöntőnek egyébiránt magyar vonatkozása is akad. A stadion előtt áll ugyanis az Üllői úti Fradi-sas testvérszobra, az ugyancsak Szőke Gábor Miklós által megalkotott Sólyom. A létesítményt a hétköznapokban – az Atlanta United MLS-együttesével párhuzamosan – használó Atlanta Falcons amerikaifutball-csapat „címerállata”.
A FIFA, ígéretéhez híven, amennyire csak lehetett, szétválasztotta táborokat. Ennyire jól elkülönülő lelátórészeket a vb-n még nem láttam egyetlen meccsen sem. Mindez azonban csak segített távolról is jól megkülönböztetni a fehér mezes angolokat a fehér alapon világos kék csíkos szerelést viselő argentin drukkerek masszájától. S bizony, ahogy a városban járva-kelve is érezhető volt: elsöprő többségben voltak a lelátón is a dél-amerikaiak. Mindez először az angol kezdő ismertetésekor társult hangerőben is jól érzékelhető fölénnyel: a két hatgólos, Harry Kane és Jude Bellingham bemutatásakor akkora füttykoncert tört ki, amire a fülsértő közel és távol sem megfelelő jelző. Néhány pillanatig egészen már-már kibírhatatlannak tűnt a hanghatás, amely mindennél jobban jelezte, mekkora közellenségek lesznek ők ketten ezen a délutánon.
20
Aztán mintegy grátisz Beckham is megkapta a magáét, amikor a Sweet Caroline alatt az óriáskivetitőn megmutatták. Mondjuk neki (a már említett módon) bőséggel akadt is közös, nem épp a felebaráti szeretet jegyében született – története a címvédővel. Ellenben az angolok szurkolói himnusza már rendesen megosztotta az argentin tábort: az egyik részük füttyült, pfujolt, a másik – legalább akkora tábor – meg énekelte.
Aztán jöttek a himnuszok, ahol már nem volt kérdés. A hangszórókból szóló zenei kíséretből az angolok esetében az argentinok tüntető hangjai, a dél-amerikaiakéból a minden mást túlharsogó – a tényleges ritmustól érzésre jelentősen elcsúszó – lelátói kántálás miatt nem lehetett hallani szinte semmit.
Mindez a zárt stadionon belül brutális atmoszférát teremtett. Nem is akkor, amikor egy-egy biztatónak szánt nótára gyújtottak rá a felek, sokkalta inkább azokban a pillanatokban, amikor egy kétesnek tűnő bírói ítélet miatt kezdtek tüntetni a lelátói népek. Márpedig az első tíz percben bőven kijutott az ilyesmiből. A látványos és folyamatos játék kárára…
Az angolok esetében a bal szélen futballozó Anthony Gordonon érződött a leginkább, a túlzásba vitt taktikázás helyett inkább őszintén focizna. Két kifejezetten biztató megindulása is akadt, ám valódi helyzetet egyikből sem tudott kialakítani a 66-os világbajnok. Noha egyik csapat sem volt túlzottan passzív, az is érződött, nem bánnák, ha a másik igyekezne kezdeményezőbb lenni, és az így nyíló területeket átmenetekből, kontrákkal támadhatnának.
Bár ennyire nem érződött vészesnek a helyzet, a felek kockázatvállalásával kapcsolatban árulkodó adat, hogy az első hidratációs szünetig úgy jutottunk el, nemhogy kaput eltaláló, még pontatlan, de legalább a kapu irányába tartó lövést vagy fejest sem sikerült összehozni a két csapatnak.
A folytatást is a kemény párharcok, a néha már a sportszerűtlenség határait inkább túlfeszítő, mint csak feszegető megmozdulások – Beckham után szabadon, a kissé visszarúgás gyanús törlesztések – dominálták. Ugyanakkor végre akadtak gólszerzési kísérletek is. Bő 30 perc után Reece James szabadrúgását követően Emiliano Martínez bokszolta ki rossz helyre a labdát, ezzel esélyt adva az érkező angoloknak egy fejesre. Majd a 38. percben Enzo Fernández kínálta meg egy átlövéssel Jordan Pickfordot. Utóbbi nagyot repült, hogy szükség […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!