Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Huszonkettő.
Ennyi magyar labdarúgó szerepel jelenleg a top 10 európai bajnokságban, illetve a hagyományosan vett öt topliga másodvonalában. Ugyanebben az összevetésben Horvátország 83, Szerbia 89, Dánia pedig 122 játékost ad a legerősebb ligáknak. A dánok példája egészen meghökkentő: a magyarnál jóval kisebb lakosságszámú, ötmilliós ország, bőven száz feletti futballistával a nemzetközi elitben.
„Innen indulunk. Hogy jobb legyen a válogatott, ennél több kellene” – fogalmazott Fehér Péter, a Magyar Labdarúgó-szövetség utánpótlás-válogatottakért felelős vezetője azon a szűk körű háttérbeszélgetésen, amelyen a korosztályos válogatottak helyzetéről, a klubokkal kialakított együttműködésről, a mérési rendszer felépítéséről és az elmúlt időszak szerkezeti változásairól beszélt. A szakember – hogy, hogy nem – épp Dániából jött haza azzal a céllal, hogy megossza tudását a hazai futballközeg képviselőivel.
A szakember 2024 nyarán állt munkába, előtte közel egy évtizedet töltött a dán Nordsjaelland kötelékében. Annak az akadémiának a megalapozásában és felépítésében vett részt, amelyet a World Soccer magazin 2025-ben a világ legjobb utánpótlásműhelyének választott. A dán klub 2016-ban 20 millió euróért cserélt gazdát, 2025-ben a kiépített akadémiával már ötször ennyiért került az egyiptomi központú Manszur-csoport tulajdonába. Nem kis tétekkel játszanak: az akadémia értékesítési célja évi 30-40 millió euró körül mozog. Mindent piaci alapon, a gazdasági célok megtérülése mentén vezetnek le, a stratégia alfája és ómegája a megtérülés – a profi klub minél sikeresebb működése a nagyszínpad, avagy a kirakat az értékesítéshez.
Fehér az akadémiai munka mellett az első csapatnál is megfordult asszisztensként, dolgozott az Aalborgnál és az Odensénél is, volt a litván U21-es válogatott másodedzője, sőt vezetőedzőként is kipróbálta magát a dán harmadosztályban. Ebből a – döntően skandináv – tapasztalatból érkezett haza – 2023-ban még a Honvédhoz, a Magyar Futball Akadémiára, majd bő egy évvel később az MLSZ-hez: a munka első lépéseként pedig igyekezett minél objektívebb sarokpontokat (benchmarkokat) meghatározni, ezek segítségével pedig számba vette, hol tart a magyar utánpótlás a nemzetközi mezőnyhöz képest.
A nem túl szívderítő kiindulási pontról korábban már Barczi Róbert – aki szintén részt vett a mostani előadáson is –, a szakszövetség sportigazgatója is beszélt az Indexnek. Az NB I, de összességében a magyar futballpiramis tagjai is jelentősen elmaradnak nemzetközi piaci jelenlétben a régiós társaktól. Jóval kevesebb játékost, jóval kevesebb pénzért értékesítenek nyugatra a magyar klubok, mint akár a szerb, a szlovák vagy az osztrák liga tagjai. Magyarország 22 játékossal szerepel a top 10 bajnokságban – az összevetésben szereplő tíz ország közül a legkevesebbet adja a nemzetközi futballnak.
A cél világos, minél több játékos jusson el a hazai vagy nemzetközi karrierig, végső soron pedig az A-válogatottságig. Az utánpótlás-válogatottban való szereplés egy színpad, ahol bizonyíthatnak a kiválasztottak, emellett pedig az is fontos, hogy a kluboknak, ahol az idő nagyobb részét töltik, elvégezzék a játékosok a szükséges munkát.
A szövetség több konkrét programot indított és épít tovább. Szeptemberben és januárban fizikai, technikai, mentális és taktikai méréseket végeznek U15-től U17-ig az Salzburg modellje alapján, a félévente esedékes méréseket pedig közösen értékelik, megbeszélve, hogy hol tart az adott fiatal, és mit lehet tenni a lemaradások csökkentéséért, az erősségek további fejlesztéséért. Az utánpótlásfőnök ugyanakkor hangsúlyozza, csak közösen, együttműködésben lehet a területen valódi sikert elérni: kellenek az erre fogékony játékosok, szükséges a válogatottnál és a kluboknál végzett fejlesztőmunka is. A szövetség ezért is szeretné segíteni a klubokat, az akadémiákat, tehetségközpontokat, hogy adatokat, méréseket biztosít.
Ennek szellemében Talent Programot is hirdettek a kiemelt tehetségeknek, és szintén tervezik egy U21-es „B” válogatott bevezetését is a tehetséggondozás jegyében azon futballisták számára, akik valamelyes később érőnek bizonyulnak, ám egyértelmű potenciált mutatnak a későbbiekre. A 22 szakemberből álló mentorhálózat a körzetközpontoknál dolgozik – nem ellenőrzési céllal, hanem fejlesztési szándékkal, és pont ezért fontos, hogy az edzők ne másképp viselkedjenek egy látogatás alkalmával, mint egy átlagos edzés idején. A közös munka jegyében az edzőtáborokat is részben megnyitották az akadémiai nevelők előtt: minden akadémiáról egy-egy edző végigkísérheti a heti munkát, hogy lássák, milyen intenzitással és milyen elvárások mentén zajlik a válogatottszintű felkészülés.
Fehér hangsúlyozta, a korosztályos versenyekben valójában nem mindig a legjobbak találkoznak a legjobbakkal. Ez egy olyan sajátos ellentmondás, amit a sokszor az eredmény hajszolásához szokott szakembereknek is figyelembe kell venniük. Aki ugyanis valóban a legjobb, az már felnőttként játszik – ahogy Lamine Yamal sem az U17-es Európa-bajnokságon mutogatta magát, miután berobbant a Barcelonába, hanem a felnőtt Eb-n aranyérmes csapat kulcsfigurája volt pelyhedző állal. A valódi verseny egyetlen helyen létezik: a felnőtt labdarúgásban. A korosztályos eredmények ezért csak korlátozottan alkalmasak a fejlődés mérésére – ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogyan szerepel egyik vagy másik korosztályos válogatott. Inkább csak azt, hogy a háttérfolyamatokat legalább olyan hangsúlyosnak kell tekinteni. És ez akkor is igaz, ha az eredmények esetleg kedvezőbbek. A 2023-as, itthon rendezett U17-es Eb-n a válogatott csapat például a 11. helyen végzett, de szinte minden mérhető mutatóban a 15-16. volt a 16 résztvevő közül.
Ebben a kontextusban érdemes értelmezni a sajtóban fiatalszabályként emlegetett, az MLSZ által hivatalosan „hazai szabályként” hivatkozott pénzügyi ösztönzőt is. A program lényege, hogy 500 millió forint extra támogatást kap az az NB I-es klub, amelyik a bajnoki mérkőzések mindegyikén legalább öt magyar játékost tart pályán, köztük egy U21-es korhatárt nem meghaladó fiatalt. A 2025–2026-os szezon még átmeneti év – a 2026–2027-estől viszont ez lesz az egyedüli opció az összeg megszerzéséhez, jelenleg még 325 millió forintot begyűjthetnek az élvonal csapatai a három és fél évvel korábbi ösztönző feltételeinek megfelelve.
Bár a komplexebb hatások érvényesüléséhez idő kell, az erőnléti mutatók Fehér szerint már érzékelhetően javultak az intézkedésnek hála. Ez a meccsben maradás szempontjából kifizetődőnek bizonyul: az U21-es Európa-bajnoki selejtezőkben a csapat rendre szoros mérkőzéseket tudott játszani, és még ha a bravúros eredmények, a győzelmek száma egyelőre el is maradt a kívánatostól, a csapat mutatói látható javulást tükröznek az elmúlt három szezonban. A fizikai alap tehát épül; a kérdés az, hogy a taktikai tudatosság mikor éri utol.
A nemzetközi futballban a hangsúly egyértelműen a tizenhatoson belülről, illetve a félterületről érkező előkészítések irányába tolódott el. A szélső helyzetből beívelt labdák kora leáldozóban van – legalábbis azokon a szinteken, ahol komoly sportszakmai tét és pénz forog kockán. A topligákban (és a nagy válogatott tornákon) a védők nem egyszerűen betolatnak az ötösre, és várják, hogy kifejeljék a labdákat: a védekezés aktívan nyomást helyez arra az ellenfélre, aki a tizenhatoshoz közelít, megelőzve azt, hogy a veszélyes passz egyáltalán megszülessen. Nem kifejelni akarják a labdákat, hanem megakadályozni, hogy egyáltalán a beadás megszülethessen.
Míg az európai mezőnyben fontos a többnyire már jóval a tizenhatos vonala előtt lezárt területek megnyitása, idehaza a támadásépítés és a védekezés passzívabb eszközökkel valósul meg. Mindez egy konkrét mechanizmuson keresztül érhető tetten, amelyet Fehér az „önzetlen futás” kifejezéssel foglalt össze. A támadójátékos, aki labda nélkül fut mélységbe, nem […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!