Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kezdjük a legelején, miről is van szó. A skijöring (magyarul: síjöring) egy téli sport, lényege, hogy a síelő (vagy snowboardos) egy kötélbe kapaszkodik, amelynek a másik végét egy ló, illetve a rajta ülő lovas húzza. Egyéb változataiban kutyával, kutyafogattal, vagy valamilyen motoros meghajtású járművel helyettesítik a lovat.
A síjöring a huszadik század elején jelent meg az emberiség életében, de először senki nem gondolt arra, hogy ebből sport lesz.
Az alapötletet a norvégok adták a világnak
A nevéből sejthető, hogy a síjöring eredete Skandináviában, egészen pontosan Norvégiában gyökerezik.
A norvégok rájöttek, hogy a magas hóban könnyebb közlekedni, ha az ember egy sílécen vontatja magát egy állattal, leggyakrabban ez lóval és kutyával történt, de volt arra is példa, hogy valaki rénszarvast fogott be erre a célra.
Maga a kifejezés a norvég „kjöring” szóból ered, ami vezetést jelent, vagyis a síjöringet nyugodt szívvel hívhatjuk sívezetésnek is.
A lovas verziónak többféle változata létezik, a legegyszerűbb megközelítés értelmében a lóra kötött hámot fogja a síelő, azzal irányítja a lovat. Ennél sokkal népszerűbb az a megoldás, amikor a lovon is ül valaki, a síelő pedig húzatja magát.
Az előbbi verzió az 1928-ban rendezett téli olimpián bemutató sportágként megmutathatta magát a világnak, de a hivatalos programba azóta sem sikerült beverekednie magát az ötkarikás játékokon.
Ugyanakkor a mai napig része a St. Moritzban évente megrendezett White Turf programjának.
Az amerikaiak első látásra beleszerettek a síjöringbe
A sívezetés már az 1940-es évek előtt ismerték az Egyesült Államokban, Colorado államban. Akkor egy lassabb verzióját mutatták be a kíváncsi nézőknek, az amerikaiak pedig azonnal beleszerettek a később extrém sporttá avanzsáló játékba. Olyannyira, hogy az elmúlt évtizedekben a síjöringnek jól érzékelhető kultusza lett az USA bizonyos területein.
A The Guardian riportja szerint az ország nyugati részén rengeteg rajongója van a síjöringnek. Minden évben a montanai Whitefishben rendezik meg a sívezető világbajnokságot, és több tucat versenyre kerül sor Coloradóban, Idahóban, Wyomingban és Utahban. Ami Európát illeti, Svájc, Franciaország, Lengyelország, Norvégia, Svédország, Finnország, a már említett Szlovákia és Oroszország is azon országok közé tartozik, ahol elterjedt ez a különleges sport. Vagyis azok a nemzetek űzik előszeretettel, amelyeknek a téli sportágakban komolyabb hagyományaik és gazdagabb eredményeik vannak.
A sívezetést ettől még nyugodtan nevezhetjük rétegsportnak, sokáig gyerekcipőben is járt, napjainkra azonban már eljutottunk odáig, hogy a legjobb csapatok pénzdíjakban részesülnek, ami nagy előrelépésnek számít.
Cowboyok nélkül nincs igazi show
Az Egyesült Államokban, ahol a vetélkedést övező show-műsor legalább olyan fontos, mint az, hogy ki lesz az első, a lovasok nagy része klasszikus vadnyugati cowboy-nak öltözik, amivel western-hangulatot csempésznek a versenyekbe. Akadnak persze olyanok, akik nem így tesznek, de rájuk is jellemző az extrém öltözködés, egyfajta íratlan szabály, hogy a lovasoknak maskarában kell rajthoz állniuk.
Miután a versenyző megkapja a jelet az indulásra, a ló és lovasa körülbelül 64 kilométer per órás sebességgel száguld végig a hóval borított pályán, miközben a síelő vagy snowboardos 9-10 méter hosszú kötélbe kapaszkodik, amely a ló nyergéhez van erősítve.
A pályákon gyűrűk is vannak, amiket be kell gyűjteni, mindeközben a versenyzők próbálnak valahogy talpon maradni, úgy, hogy a vastag kötél össze-vissza rángatózik a kezükben, ami további nehezítő tényezőt jelent. Egyébként nem kell sokat kibírniuk a versenyre jelentkezőknek, körülbelül húsz másodperc alatt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!