Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Villanyfényes körülmények között térhettem vissza a Metshez, New York büszkeségéhez. A Major League Baseball aktuális szezonjában ugyanakkor közel sem fényesen szereplő együtteshez. A csapatot 12 nappal korábban láttam legutóbb – és életemben először –, azóta 11 mérkőzésen hét vereséget szenvedett, mindössze négyet tudott megnyerni. A relatív sikertelenség – a 15 csapatos főcsoport csupán 13. helye – érzésre nem sokat vont le a hangulatból. Az első tapasztalatokhoz képest sokkal inkább emlékeztetett egy sporteseményre így, villanyfény mellett, kora esti kezdési időpontban a találkozó, mint egy hétvégi programra egy nagy parkban.
Az ellenfél ezúttal a Chicago Cubs volt, amellyel nemhogy a héten négyszer találkozik, hanem konkrétan ezen a napon is megmérkőzött már. Délután a pontos időpontot keresve szinte az ütő is megállt bennem, amikor azt láttam, már fönt van a mérkőzés végeredménye. Aztán az első sokkot követően, picit tovább görgetve a programtáblát, kiderült, hogy kétszer mérkőztek ezen a szerdai délutánon és estén.
A Citi Field hasonló ütemben telt meg, mint legutóbb, bár valamivel azért nagyobbak voltak a sorok egy szűk órával a kezdés előtt. A mintegy 40 ezer fő befogadására alkalmas stadionban jó 15 ezren jöhettek ki már az első inningre is, a stadion pedig a következő egy órában folyamatosan telt. A csúcsnézőszámot valamikor a negyedik játékrészben érhettük el, ekkor érzésre a széksorok legalább kétharmada lehetett már tele. Ekkortájt kapcsolódtak fel teljes kapacitással a reflektorok is.
Mivel jóval kellemesebb volt az időjárás így kora este, mint legutóbbi látogatásunkkor, a Mets esetében a jegyhez járó, a lelátósorok tetején elhelyezett klimatizált klubokban is sokkal, de sokkal kisebb volt a tömeg. Az európai labdarúgásban ezek skyboxokként funkcionálnak: a legdrágább cégek által kibérelt, sokszor VIP- vagy ajándék jegyes helyek. Itt azonban akár a legolcsóbb jeggyel is használhatók. Ezúttal a hivatalos másodpiacon – ahol azok a drukkerek adhatják el a belépőiket, akik menet közben jönnek rá, hogy egy mérkőzésre nem tudnak kilátogatni, így fölöslegesen váltották meg – mindössze 9 dollárért jutottam hozzá a sajátomhoz.
Lehet, hogy a klubokban kisebb volt az élet, a Citi Field korzóin és folyosóin semmivel sem voltak kevesebben a büfésoroknál vagy épp a szurkolói shopban nézelődők.
A meccs valamivel jobban beszippantotta érzésre az embereket, mint az első alkalommal, amikor baseballt láttam. Ez talán annak is volt köszönhető, hogy az eleje kifejezetten fordulatosan, hazai szempontból pedig kedvezően indult. Már a második inningben összejött egy hazafutás, ezzel a New York-iak előnybe kerültek, ám nem sokáig. Kifejezetten sok hibával játszott a Mets, a negyedik játékrészben összejött a Cubsnak is az első hazafutása, aztán a hatodikban már el is lépett ellenfelétől a vendégcsapat.
A délutáni találkozóval ellentétben ezen az esti mérkőzésen már jóval visszafogottabbak voltak a világbajnokság miatt az Egyesült Államokban tartózkodó európai futballszurkolók. Német és norvég válogatottmezeket ezúttal is bőven lehetett látni a lelátón, ám szervezett csoportként már nem hívták fel magukra a figyelmet. Pedig néhány órával korábban ugyanebben a stadionban egészen más hangulat uralkodott.
A dupla mérkőzés első felvonásán a norvég drukkerek a hagyományos „viking evezés” mozdulatsorával, közös énekléssel és skandálással gyakorlatilag futballhangulatot varázsoltak a Citi Field egyik lelátójára. A jelenetek az amerikai közösségi médiát is bejárták, a Mets kabalafigurái, Mr. és Mrs. Met is csatlakoztak hozzájuk, a klub és az MLB hivatalos felületei pedig külön videókban mutatták be az egyedi hangulatot.
The Norwegian Row has taken over Flushing at the Mets/Cubs game. ???????? pic.twitter.com/xNenTGG9bC
— John Flynn (@JohnFlynn97) June 24, 2026
Nem először fordult elő hasonló a világbajnokság alatt. Egy héttel korábban a Boston Red Sox vezetősége külön közleményben mondott köszönetet a városba érkező skót Tartan Army tagjainak, akik a Haiti és Marokkó elleni foxborough-i mérkőzéseik között rendszeresen kilátogattak a Fenway Parkba, és baseballmeccsen szokatlan, európai futballstadionokat idéző atmoszférát teremtettek.
Ezúttal a klasszikusabb baseballélmény jutott, amit cseppet sem bántam, miután Bostonban a skótok által „fűszerezett” verzióhoz is volt már szerencsém.
Hiába maradt sokáig nyitott a találkozó, és próbálkozott érzésre egyre görcsösebben a házigazda, a nyolcadik és a kilencedik inningben megint csak a vendégeknek jött össze a pontszerzés. A kilencedik játékban egy újabb hazafutással nemcsak lezárta a találkozót a Cubs, hanem ismét tekintélyessé is tette a különbséget a két együttes között. Zárójelbe téve a New York addigi minden erőfeszítését, a Chicago végül 10–5-re győzött.
Ezúttal a színes bőrű játékosok sikereinek és örökségének emlékéül állították az estét. Már jó egy órával a mérkőzés kezdete előtt a plázaszinten – ami a bejárat feletti részt jelenti – hangulatos jazz szólt különböző előadók jóvoltából, a játékmegszakítások alatt pedig előbb megemlékeztek a szegregáció korszakából, a ’30-as, ’40-es években még külön ligában szereplő afroamerikai baseballozókról, majd mintegy fél tucat, a Mets múltjához kötődő, kiemelkedő, több esetben visszavonultatott mezszámú játékos karrierútját és sikereit idézték fel kisfilmekben, illetve szöveges formában az óriáskivetítőn.
Ennek szellemében még az amerikai himnuszt is egy helyi, kizárólag színes bőrűekből álló kórus adta elő még a kezdés előtt.
A mérkőzés körüli körítésben kifejezetten jó hangulatelemként jelent meg – és erőteljes különbséget jelentett egy napközbeni, napfényes meccshez képest –, hogy minden sikeres pontszerzés után tűzijáték-rakétákat lőttek fel az eredményjelző mögötti részről. Valami azt súgja, győzelem esetére volt még jóval több is ott, ahonnan ezek jöttek…
Az első meccsen erősen rácsodálkoztam, hogy a merchandisingtermékek mennyire olcsónak tűnnek – főleg a büfékínálat borsos áraihoz képest, ahol egyetlen snack vagy tál étel, gondoljunk itt a klasszikus sült krumpli-rántott csirkemellcsíkok kombójára vagy egy extrázott hot dogra, többe kerülhet akár egyetlen belépőnél is –, ám ezúttal rá kellett jönnöm, hogy egy jelentős akcióba futhattam bele tudtomon kívül.
Ezúttal nyomát sem találtam 15 vagy 25 dollárért kapható baseballsapkáknak. Ezek és a különböző mezek ára is sokkal inkább hasonlított New York sikeresebb baseballcsapatának otthonában, a Yankee Stadiumban tapasztalt, sapkák esetében 40-50 dolláros, a mezeknél akár 100 dollárt is meghaladó indulóárakhoz.
Utólag nemcsak korrigálnom kellett magamat, hanem keserű […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!