A múlt a magyar válogatott feltámadása mellett szól – a tendencia kevésbé

A világ élvonalába tartozó Németországtól ki lehet kapni, de 5–0-ra kikapni szégyen – nem mi állítjuk ezt, hiszen ezek Marco Rossi találkozót követő szavai, de nehéz lenne nem egyetérteni mondanivalójával, már csak azért is, mert ott volt még Kai Havertz két kapufája is, könnyen lehetett volna ez még ennél is csúnyább zakó. 

Nem állíthatjuk azt sem, hogy jó lenne a csapat formája, hiszen 14 veretlenül megvívott mérkőzést követően a legutóbbi hat fellépésből négyszer is vesztesen hagytuk el a pályát.

No, de lássuk, hogyan reagált korábban a nagy égésekre (ezen cikkünkben a legalább ötgólos vereségekre) a magyar válogatott!

Hirdetés

Az első meccsünk pont olyan volt, mint Németországban…

A németországi nyitány a nemzeti együttes történetének 994. hivatalos mérkőzésen volt, vagyis azért elég nagy a merítési lehetőség.

Rögvest a rajt nem sikerült fényesen, hiszen 1902. október 12-én az első hivatalos válogatott meccsünkön Ausztria Bécsben Josef Taurer góljával már az ötödik percben vezetett, Johann Studnicka mesterhármast szerzett, mellettük pedig még Gustav Huber is betalált, így 0:5-tel kezdtek a mieink.

Érdekesség, hogy Ausztria ellen három óriási vereséget is elszenvedett ugyan a magyar válogatott, összességében így is masszívan felénk billen a mérleg nyelve: 137 találkozóból 67 győzelem, 30 döntetlen és 40 vereség a mérleg, 299 szerzett és 252 kapott góllal.

Három csoportriválisból kettő háromszor is csúnyán lepofozott már minket

Ez a hármas szám amúgy visszatérő, hiszen a sógorok mellett Anglia (az 1912-es olimpián Nagy-Britanniaként), Németország (1974-ben NSZK-ként) és az utóbbihoz hasonlóan ugyancsak mostani rivális Hollandia is három hatalmas pofont osztott ki a mieinknek.

A csoport harmadik ellenfelével szemben a rajt bőven rendben volt, az első kilenc fellépésből öt győzelem, két döntetlen és csupán egy vereség volt a mérleg, a tizedik meccset pedig már az 1986-os világbajnokság résztvevőiként (öt forduló után öt győzelemmel és 12–3-as gólkülönbséggel már fixen csoportelsők voltunk) várhattuk a selejtezőben.

Akkor aligha gondolhatták sokan, hogy a rotterdami 2–1-es sikerünkre adott 1–0-s vereséggel egy kilences zakószéria indul be, ráadásul a legutóbbi hat meccsünk igazán fájdalmas eredménysorral bír: 1–7, 1–6, 0–4, 3–5 (itt mondjuk vezettünk 2–1-re Amszterdamban, és még a 78. percben is 3–3 volt, szóval ez a kivétel), 1–4 és ki tudná elfelejteni a legutóbbi 1–8-at…

A németek elleni zakó a hollandiai 8–1 óta a legnagyobb, amit a magyar válogatott kapott

Fotó: John Walton – EMPICS / Getty Images Hungary

Az említett négyes mellett még Jugoszlávia nyert kétszer legalább öt góllal a magyar válogatott ellen – ez speciel az egyetlen alkalom, amikor egymás utáni meccseken… Az 1998-as világbajnokság pótselejtezőjében az Üllői úton Dejan Szavicsevics már a 10. percben eldöntötte a kijutás kérdését, ezzel ugyanis már hárommal vezettek a vendégek, majd jött Predrag Mijatovics mesterhármasa, majd Szavo Milosevics is betalált, Illés Béla a végén már csak kozmetikázni tudott (1–7). A visszavágó sem lett sokkal szebb, Belgrádban Milosevics kezdte a gólgyártást, majd Mijatovics újabb négy találatot jegyzett (0–5).

Ez volt az utolsó két meccsünk egymás ellen, viszont a jogutód Szerbia ellen a Nemzetek Ligájában (idegenben 1–0, itthon 1–1) és legutóbb az Eb-selejtezőn (2–1 mindkétszer) is mi örülhettünk.

Ezeken kívül volt még nagy zakónk Olaszország, Svédország és Szovjetunió ellen, no de mindjárt vesszük is részletesebben…

De nézzük, mi a helyzet a nagy zakók utáni ütközetekkel!

Jön-e az újabb feltámadás?

A második meccsünkre 1903-ban került sor, a csehek ellen (a csapatot ekkor prágai játékosokból válogatták össze, és a főváros nevén szerepelt) Jindrich Rezek korai vezetése után Borbás Gáspár megszerezte az első magyar válogatott találatot, Minder Frigyes góljával pedig meglett az első sikerünk is (2:1), hogy aztán lendületből visszavágjunk Ausztriának is (3:2).

Az angolok megmutatták, mi a futball – németajkúak bánták

Öt évvel később az angolok szépen megszórták a mieinket a Millenárison, Vivian Woodward, George Hilsdon és John Rutherford is duplázott, betalált még James Windridge is, a vége így 0:7 lett. A következő ellenfél Ausztria volt szűk öt hónappal később, és bár a vendégek kétszer is egyenlíteni tudtak az első félidőben, a duplázó Schlosser Imre vezérletével 5:3-ra győztünk. Az új év során hasonló volt a menetrend, Woodward ezúttal mesternégyesig jutott az angolok 8:2-es vendégsikere során, az osztrákok elleni javítás ezúttal viszont csak részben sikerült, mivel Schlosser dupláját Wilhelm Schmieger góljai fogták közre (2:2).

Az angolok triplája a stockholmi olimpián lett teljes, Woodward itt „csak” kétszer talált be Domonkos László kapujába, nem úgy Harold Walden, aki ötször is eredményes volt – más források 1–6-ra írják a párharcot, a lényeg, hogy 0:7 lett a vége. Volt azonban egy vigaszág, amelyen elsőként a németeket kaptuk, és vertük Schlosser triplájával 3:1-re, majd a döntőben Ausztria ellen mellette Pataki Mihály és Bodnár Sándor is eredményes volt, így ezt az ágat azért sikerült megnyerni.

Egy sima, egy fordított a sógorokkal

Ezzel 15 évre megszűntek a nagy pofonok, mielőtt jött volna az 1927-es év. Nem indult jól, Bécsben Karl Jiszdáék hatot vágtak nekünk (0:6), de még ugyanezen a napon egy merőben más összetételű csapattal Jugoszláviát 3:0-ra sikerült legyőzni Siklóssy Antal, Orth György és P. Szabó Gábor góljával. Érdekes egy év volt, hiszen ezt követően mi visszavágtunk az osztrákoknak (5:3), a jugoszlávok pedig nekünk (1:5), előtte pedig nyáron a francia válogatott ellen 13:1-re(!) győztünk.

1930 májusában jöttek az olaszok, Giuseppe Meazzáék pedig ízelítőt adtak abból, mi vár a riválisokra a következő két mundialon: a milánói legenda egymaga háromszor volt eredményes, a nyolc évvel később pedig már kétszeres világbajnok gárda pedig 5:0-ra győzött. Jöhetett az újabb Ausztria elleni javítás, és jött is, Kohut Vilmos és Turay József góljára Josef Adelbrecht tudott felelni a lefújás előtt (2:1).

Két évvel később fordított volt a szereposztás, előbb Bécsben szerepeltünk, nagyon nem jól. Matthias Sindelar már a 13. percben két gólnál járt, bő fél óra alatt pedig a mesterhármas is összejött, 6:2-es előnynél két magyar kiállítás után pedig Anton Schall megszerezte harmadik és negyedik találatát is, a vége 8:2 oda. Ezúttal az olaszok vártak ránk Budapesten, és bár Raffaele Constanino már a negyedik minutumban eredményes volt, a szünet előtt Toldi Géza büntetőből beállította az 1:1-es végeredményt.

Világháborús visszavágások után a következő négy évtizedre csak egy pofon jutott

Egészen 1941-ig megúsztuk újabb nagy zakó nélkül, akkor a később kapitányként világ- és Európa-bajnok Helmut Schön két gólt vállalt a németek 7:0-s sikeréből. November közepéig kellett várni az újabb meccsünkre, akkor Kovács Miklós és Olajkár Sándor góljával 2:1-re nyertünk Svájcban, két évvel később viszont négy siker után épp a zárás lett pocsék, Gunnar Nordahlék hetesére Szusza Ferenc duplája volt csak a válasz az Üllői úton (2:7). Negyedszer is Ausztria ellen érkezett a javítási lehetőség, Rudas Ferenc büntetőjével és Zsengellér Gyula 1945. augusztus 19-én 2:0-ra győztünk.

Bő három évtizeddel a svédek elleni vereség után jött a következő nagy pofon, 1974 áprilisában Dortmundban az Európa-bajnok – és néhány hónappal később másodszor is világbajnok – NSZK a kétszer is eredményes Gerd Müllernek is köszönhetően 5–0-ra verte Illovszky Rudolf együttesét, amely egy hónappal később egy másik vb-induló ellen vigasztalódhatott: Jugoszlávia ellen kétgólos hátrányból nyertek Máté Jánosék (3–2).

Nagy várakozások után hatalmas blamát hozott az 1986-os vb nyitánya

Fotó: Peter Robinson – […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2024/09/10/nemzetek-ligaja-2024-2025-magyarorszag-bosznia-hercegovina-felvezeto-magyar-feltamadasok/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!