Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Manno Miltiades 1879. március 3-án látta meg a napvilágot Pancsován egy több generáció óta Magyarországon élő görög család tagjaként, míg bátyja, a szintén sportember Leonidas 1878-ban, húga Calypso 1881-ben született.
Gabonakereskedő édesapa, Manno Demeter révén stabil anyagi háttérrel rendelkezett az 1880-as években Pestre költöző família. Noha magyar anyanyelvűként nőttek fel, ahogy a görög nyelvnek, úgy a kultúrának is fontos helye maradt az életükben. Így talán nem is volt meglepő, hogy a görög egyházközösség tagjaiként nőttek fel a Manno gyerekek, ami a korban az egyik legfontosabb összetartó ereje volt a nemzetiségi csoportnak.
Diószegi György Antal művelődéskutató az Indexnek elmondta, ez a rendkívül erős kapocs a tagok között is fellelhető volt:
Nagyon érdekes a Manno család története. A görög egyházközösség tagjai voltak, ugyancsak a három Malaky testvér, akik szintén szervesen kapcsolódtak a honi labdarúgáshoz. Nagyon erős belső kötődés jellemezte a tagokat az egyházközösséghez, és a pesti görögöket is hatalmas megbecsülés övezte a korban.
A Manno Miltiades életét is kutató szakember hozzátette, eszméletlen belegondolni noha csak 30-40 főről beszélhetünk – mennyi mindent elértek ennek a közösségnek egyes tagjai.
„Sosem volt kérdés, hogy görög kulturális háttérből érkeznek, mégis magyar hazafinak tartották magukat (a Manno testvérek – a szerk.).”
Malaki Mihály nélkül talán ma Fradi sem lenne
A Malaky fivérek közül talán Mihályt tekinthetjük a „leghíresebbnek”. 1900-ban mindössze 20 éves korában a frissen megalakult Ferencváros balösszekötőjeként játszott. Ekkor már jegyzőként is a klub alkalmazásában állt, majd az évek során szépen végigjárta a különböző tisztségeket (titkár, intéző, igazgató, alelnök), így idővel kulcsfigurává vált az Üllői úton. Később a Magyar Labdarúgó-szövetségben is titkárrá vált, majd egyre magasabb pozíciókba jutott el. Hozzá kötik az FTC, majd később az MTK legendás támadójának, Schlosser Imrének a felfedezését is.
A Lipót utcai elemi iskola elvégzése után 1889-ben a piaristákhoz iratták be, ahol azonban küszködött tanulmányaival, csupán két tárgyból teljesített jól: vallástanból és tornából.
Miltiades már tinédzseréveiben megvillantotta elképesztő tehetségét és affinitását a sportok iránt. Az 1890-es években rendszeresen a Magyar Úszó Egyesület tagjaként vett részt országos versenyeken. De atletizált, valamint kerékpározott is, utóbbiban megnyerte 1898-ben a Siófok–Budapest kerékpárversenyt, ami akkoriban hazánk legjelentősebb próbatétele volt a sportágban. Ekkor mindössze 19 éves volt.
A futásban szintén remeklő Manno Miltiades végül a futballpályákon is kamatoztatta tudását, 1901 és 1902 között a Budapesti Torna Club csatáraként játszott. Rövid, mindössze kétéves szereplése alatt a BTC nemcsak az első magyar bajnoki szezont nyerte meg, hanem rögtön egy évre rá meg is védte címét. Ráadásul ebben a görög származású támadónak is elvitathatatlan érdeme volt,
ugyanis mindkét évben gólkirályként végzett, összesen 13 mérkőzésen 27 gólt szerezve, míg ebben az időszakban más sportági tettel is büszkélkedhet, A magyar válogatottban két alkalommal lépett pályára.
Elképesztő számai mellett a fővárosiaknál egy bizonyos Hajós Alfréddal is jó barátságba kapcsolatot ápolt. A nemzet sportembere címre nem kisebb eséllyel pályázó Hajós hazánk első olimpiai aranyérmese volt 1896-ban Athénban, akkor éppen úszóként szerzett magának elévülhetetlen hírnevet és hódította meg a világot.
Az első modernkori olimpiára is kijutott a Manno-család
Az 1896-os nyári olimpián egyébként Leonidas testvére atlétaként vett részt, továbbá származása révén fordított is a saját költségén kiutazó magyar küldöttség tagjainak az Athénban megrendezett első modernkori játékokon. A sportember 100 méteres síkfutásban indult el, de végül az előfutamban kiesett.
Miltiades gyorskorcsolyában is nagy sikereket ért el. Először 1900-ben szerepelt a magyar bajnokságban, 1909-ig négyszer érdemelte ki a Nemzet Bajnok-címet. De határainkon kívül is megcsillogtatta tudását, 1903-ban a krisztináiai (mai nevén Oslo) Európa-bajnokságon ezüstérmet, a szentpétervári világbajnokságon pedig bronzérmet nyert, két évvel később pedig a davosi Eb-ről szintén ezüsttel a nyakában távozhatott. Egy 1908-as hazai versenyen szerzett eredményével ráadásul manapság is fent van a sportág magyar örökranglistáján.
Téli „időtöltése” mellé persze jutott a melegebb időkre is egy újabb sportág, az evezés. Természetesen a vizes sportágban sem vallott kudarcot, 1901-ben a Bécsben megrendezett Duna-bajnokságon mérette meg magát, ahol a háromszoros bajnok Höller Vilmos is csak mögötte ért be a képzeletbeli célvonalul túlra, ezzel nemcsak az aranyat, de a vele járó művészi kivitelű vándordíjat is megnyerte az egypárevezős (szkiff) versenyen. Egy évvel később már a Pannonia Evezős Egylet „színeiben” szerepelt, egypárban 1906-ig tizenegyszer nyerte meg a honi bajnokságot, de talán legnagyobb sikerét Molesey-regattán érte el ugyanezen évben, ahol az európai legjobbnak tartott Fitzgeraldot verte meg két hajóhosszal. Bár nem minden flottul a célba érésnél…
Amikor az angolok látták, hogy biztos győztes vagyok, a cél előtt száz méterrel a közönség közül egy csónakot indítottak nekem, amely összetörte a szkiffemet és én a vízbe zuhantam
– nyilatkozta a futamot követően a sokoldalú sportolózseni. No igen, a brit sport legendás fair play-szellemét nem mindig és mindenki érezte kellően magáénak.
Az 1912-es, stockholmi ötkarikás játékokon a magyar evező nyolcas tagjaként vehetett részt, noha érmet nem nyertek.
„A 20. század elején a sport egyfajta új megnyilvánulási mód lett az embereknek. A közösségépítésről, a közös szenvedélyek megéléséről szólt már akkor is. Egy hatalmas belső tűz égett benne, ez a személyiség pedig lehetővé tette, hogy elérje mindazt, amit neki sikerült – mesélte lapunknak Diószegi. – Elképesztő hit működött benne és testvérében is, totál idealisták voltak, és ennek ellenére mindezt realitássá varázsolták.”
A következő években jelentősen felfordult az egész világ. Az osztrák koronaherceg, Ferenc Ferdinánd elleni merénylet 1914. júniusában nemcsak az első világégés kitörését, de az ekkor 35 éves Milti sportolói pályafutásának is a végét jelentette.
Az egész világot megrázó első világháborúban a két testvér is részt vett, noha sokan féltették Miltit a harcoktól – és a galíciai csatában meg is sebesült – az öt évig elhúzódó konfliktust nemcsak túlélte, de huszárszázadosként, míg Leonidas huszárkapitányként zárta a harcokat. A hírhedt (és rengeteg magyar életet követelő) […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!