2022. május 18., szerdaMa Erik napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 387,00 Ft | USD: 369,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
2022.05.18. Erik Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 387,00 Ft | USD: 369,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
Kezdőlap / Sport / A magyar futballnak nincs Haalandja, pedig van potenciál a fiatalokban

Hirdetés

A magyar futballnak nincs Haalandja, pedig van potenciál a fiatalokban

– Kezdjük egy rövid bemutatkozással. Ön is futballozott, majd edzőként is dolgozott. Milyen út vezetett az MLSZ sportigazgatói székéig?
– 2015-ben felkérést kaptam, hogy versenyigazgatóként dolgozzak az MLSZ-nél. Ez nagy előrelépés volt, ezzel párhuzamosan az UEFA egyik szakbizottságába is bekerültem, és az UEFA képviseletében nemzetközi mérkőzéseken, tornákon vettem részt. Ezáltal sok akadémiára eljutottam, nagyon sok olyan klubhoz, ahol hatékonyan, stratégia mentén épült fel az utánpótlás. Ez mind megerősítette bennem azt, hogy mi az, amiben mi le vagyunk maradva, mi az, amit nekünk változtatni kell. Ezzel párhuzamosan az U21-es válogatott delegációvezetője voltam, ezen keresztül pedig az utánpótlás hiányosságait mérkőzéseken keresztül is láttam. Mindezek a tapasztalatok, információk alapján határozott, konkrét elképzelésem volt arról, hogy min kellene változtatni ahhoz, hogy arra a szintre kerüljünk, ahová egyébként az alaptudás alapján a magyar labdarúgók képesek lennének. 2020 májusában a Csányi Sándor elnök vezette elnökség felkért arra, hogy sportigazgatóként dolgozzam ki a stratégiát, amiben a magyar klubok – elsősorban az utánpótlás terén – hatékonyan tudnak dolgozni. 

Barczi Róbert életútja

A nyíregyházi utánpótlásban nevelkedett, 15–18 éves korában utánpótlás-válogatott volt. A Sándor Tamás, Dombi Tibor, Kovács Zoltán, Szanyó Károly, Vincze Ottó nevével fémjelzett korosztályban futballozott. Viszonylag hamar felkerült a felnőttcsapatba Nyíregyházán, és be is mutatkozott az NB I-ben, de pár hónappal később egy bajnoki mérkőzés után derékfájdalmak jelentkeztek nála. Hosszú kezeléssorozat után ugyan megpróbálta még egy harmadosztályú csapatban a futballt, de már nem tudott fájdalom nélkül edzeni, ezért nagyon hamar, a 20-as évei elején abba kellett hagynia a játékot. Földrajz- és testnevelő tanárként diplomázott, tanított egy ideig, majd egy megyei napilapnál újságíróként dolgozott. Később az edzői pályára lépett, 23 évesen már az NB III-ban dolgozott trénerként, utána egy akadémián, „A” licences edzői végzettséggel rendelkezik. Huszonhat évesen az MLSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóságának főtitkára lett. Közben vezetői, közgazdász és jogász, valamint egy francia egyetemen nemzetközi sportmenedzser diplomát szerzett. Később öt évet töltött a pénzügyi szférában, mielőtt 2010-ben visszakerült az MLSZ-hez. Öt évig vezette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóságot, ezzel párhuzamosan egy évig a Nyíregyháza Spartacus ügyvezetője igazgatója volt. A klubbal a 2014–2015-ös szezonban megnyerte az NB II-t. 2015-ben az MLSZ versenyigazgatója lett, 2020 nyarán sportigazgató. A korábbi UEFA megbízatásai mellett 2020-tól az UEFA szakmai testületének a tagja.

– Álljunk is itt meg egy pillanatra. Kezdjük azzal, hogy mik voltak azok a legfontosabb tapasztalatok, amiket az UEFA képviseletében gyűjtött külföldi akadémiákon és mérkőzéseken?
– Az egyik vesszőparipám, hogy a labdarúgásban stratégiában kell dolgozni, és számomra a legtanulságosabb a skandináv akadémiákon töltött látogatásaim során az volt, hogy mennyire minden részletre odafigyelnek, és mennyire jól összegyúrják azokat. A felnőttcsapat sportigazgatója ott van az utánpótláscsapat mérkőzésein, mert őt már érdekli az, hogy kik azok a 14-16 éves gyerekek, akiket ki lehet emelni majd egy-két év múlva, és szépen tudatosan fel lehet építeni és be lehet építeni a csapatba. A klubok ugyanis felnőtt szinten az utánpótlásból próbálnak meríteni, hiszen ha őket felneveli, beépíti és eladja, akkor ebből folyamatosan bevételt tudnak generálni. Mindent ennek rendelnek alá. Teljes egyenrangúságot láttam a stábtagok között, a klubban dolgozók között, hiszen mindenki partner mindenkivel.

Hirdetés

A célom az, hogy a klubok is partnerként tekintsenek ránk, hiszen egy hajóban evezünk. Minél jobb a gyerek, minél jobb a játékos a klubban, annál jobb teljesítményt nyújt a válogatottban. Minél jobb eredményt érünk el a válogatottal, annál nagyobb az értéke a labdarúgónak, ez megint annál jobb a klubnak.

Amikor a Sarpsborg nevű norvég klubnál voltam, arról kérdeztem őket, hogyan működnek együtt a helyi klubokkal. Sarpsborg egy 40-50 ezer lakosú település, a norvég szabályok szerint tíz utánpótláscsapatot kell működtetnie. A városban éppen tíz klub van, mindegyikük egy-egy korosztályos csapatot ad a Sarpsborg utánpótlásába. Ezt lehetővé teszik a szabályok. Semmiféle vita nincs, leültek és ezeket eldöntötték. Ez önmagában egy nagy lehetőség ezeknek a kluboknak. Van egy kölcsönösség van a klubok között, ami nálunk nincs meg. Sokszor láttam azt, hogy egy nagy klub szeptemberben vagy már augusztusban kimegy, hogy összeszedje a megyéből a gyerekeket, és egy évig a kisebb klubok felé sem néz. Kiüríti, de nem segíti őket.

– Ez eléggé utópisztikusan hangzik annak, aki a magyar futballban szocializálódott. Át lehet ezt ültetni a magyar futballra?
– Azt fogalmaztam meg a megbízatásom elején, hogy nem konkrét számszerű eredményeket fogok tudni azonnal elérni, hanem folyamatokat generálni. Valóban így van: nagyon idealisztikusnak tűnhet ez, amit most mondtam, de másképp nem megy hatékonyan. Nézzük meg, hogy melyik norvég játékos hol játszik? Nekik van egy Martin Ödegaardjuk például, ki tudnak nevelni egy Erling Haalandot. A mi futballkultúránk az elmúlt időszakban adós maradt ezzel is, pedig a potenciál bennünk is megvan. Ha eredményt akarunk elérni hosszú távon, akkor össze kell dolgoznunk: szövetségnek a klubokkal, a kluboknak egymással és a kluboknak az oktatási intézményekkel, iskolákkal és óvodákkal, másképp nem fog hatékonyan működni. Ez egy hosszú folyamat. Az egyik hibánk az elmúlt 30 évben, hogy egyik programnak sem adtunk elég időt adni, hogy látható eredményei legyenek.

– Erre van most idő és kapacitás? A magyar futballra az elmúlt évtizedekben az eredménykényszer a jellemző. Ezek szerint most lehet szisztematikusan építkezni?
– Kifejezetten örülök annak, hogy nem kizárólag a futballból érkező emberek dolgoznak az elnökségben, hanem olyan, a saját területükön kiváló szakemberek, stratégák, akik az egész folyamatot, és a kiteljesedésének a jelentőségét értik, ezeket támogatják. Az nagyon fontos, hogy megértse a közvélemény is, hogy a labdarúgásban folyamatokról beszélhetünk.

Ez nem úgy működik, hogy öt forintot beteszek egyik nap, másik nap hat forintot kiveszek. 60-70 évvel ezelőtt a világ legjobbjai közé tartoztunk. Tudunk focizni, de a futball elhaladt mellettünk, mert üzletiesebbé, sokkal tudatosabbá vált az egész rendszer, és mi ebben lemaradtunk.

Több évtized lemaradását azonban csak együttműködéssel és fejlődéssel behozni. Ezeket a folyamatokat el kell indítani ahhoz, hogy mondjuk 2025–2030 között már kézzelfogható eredmények legyenek, akár egy világbajnoki részvétel, akár a nőknél egy Európa-bajnokságra való kijutás, ami akkor már szerintem reális lesz.

– Az imént említette, hogy nagyon határozott elképzelés alakult ki önben arról, milyen lenne a jó irányvonal. Ha ebből a szisztematikus építkezés mellett még két pontot kellene kiemelnie, melyek lennének azok?
– Három elemet emelnék ki.

  1. Az egyik a képzés,
  2. a másik a kiválasztás,
  3. a harmadik pedig a fiatalok felnőttcsapatba való beépítése.

Bármelyik hiányzik, a rendszer nem fog jól működni. Mind a háromnak jól kell működni, és mind a háromnak egymásra kell épülni. A kiválasztásban, amit említettem, nagyon fontos az, hogy értsük meg, hogy ma már nincs grund. A gyerekek bent vannak az iskolában. Ehhez alkalmazkodniuk kell a futballban dolgozóknak, vagyis be kell mennünk az iskolákba, a kluboknak élő kapcsolatot kell kiépíteniük, és megpróbálni az összes mozgáskoordinációban, labdaérzékben kiemelkedő gyereket összeszedni, hiszen a sportágak között is verseny van. A másik a képzés. A hat-hétéves korban magyar gyerek semmivel nem rosszabb, mint egy német vagy egy francia, de a rendszer végén mégsem ugyanaz a minőség jön ki 18-19 évesen, nem olyan játékosok kerülnek a felnőtt futballba. Gyökeresen meg kell változtatni ezt a folyamatot. Nem tüneti kezelésre van szükség, hanem teljes változásra, teljes szemléletváltozással, elsősorban abban a tekintetben, hogy amit csinálunk, azt nagyon tudatosan egymásra építve, a létező leghatékonyabban kell elvégezni. A képzésben a vezetőknek, az edzőknek is a képzését átalakítottuk. A legfontosabb célunk az, hogy akár vezetőről, akár edzőről beszélünk, nyitott legyen. Értse, hogy merre halad a mai futball. Értse, hogy hol vagyunk és hova akarunk jutni. Értse azt, hogy mi mivel függ össze. Tehát nincs egyfajta út a magyar futballban, sokkal inkább alapelvekről, irányelvekről, keretekről összefüggésekről beszélünk.

Nincs olyan, hogy csak ezt lehet csinálni. Nem is ezt mondjuk az edzőképzésben. Épüljenek egymásra az edzések, napi, heti, havi, éves bontásban. 14 éves kor alatt főállású edzőkkel kell dolgoznunk azért, hogy a létező legtöbb segítséget meg tudjuk adni a gyereknek, és ne csak beessen az edző az edzésre. A fiatalok felnőttbe való beépítése egy nagyobb téma.

Barczi Róbert

Barczi Róbert

Fotó: Papajcsik Péter / Index

– Erre visszatérünk még később. Tavaly szeptemberben volt egy zártkörű sajtóbeszélgetés, amin arról beszélt többek között, hogy az alapok építése az, ami most a legfontosabb. Azóta eltelt nagyjából kilenc hónap, hogy látja, mi az, amiben már kézzelfogható eredmény van?
– Az elmúlt két évet két részre tudom bontani. Először az első évben nekünk kellett házon belül rendszert kiépíteni, a sportigazgatóságot felállítani és a kollégákkal ezt a fajta gondolkodásmódot megértetni. Majd a második évben, tavaly nyártól már a klubokkal tudtuk ezt kialakítani. Meg kellett határozni, hogy kinek mi a feladata, mert mindenki mindent csinált. Nem lehet egy klub egyszerre tehetségközpont és grassroots is, nem lehet a mennyiségre és a minőségre is rámenni egyszerre egy szint és korosztály felett. Pontosan meghatároztuk, hogy mi a szakmai koncepciója a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, ami a magyar tradíciót is magában foglalja, de a modern követelményeket is. Mi tudunk focizni, ezért fociznunk kell elsősorban, de nem tudjuk figyelmen kívül hagyni azokat az elvárásokat, ami már követelmény a nemzetközi labdarúgásban. Ezen irányvonalakat meghatároztuk a kluboknak, és azt kértük, hogy az MLSZ koncepciójához igazítva a sajátjukat dolgozzák ki, amit mi ellenőrizni fogunk. Ez egy nagyon-nagyon nagy áttörés, hiszen van mihez igazítania a klubnak a saját napi munkáját. Beindult ez a folyamat, működik a rendszer, a napi munkát heti rendszerességgel segítjük, támogatjuk – ez sokáig nem volt meg a magyar labdarúgásban. Mentoráljuk a klubokat és szankcionáljuk is, hogyha muszáj.

– Csányi Sándor tavalyi évértékelőjében egy igazán fontos problémát nevezett meg: az edzőképzést. Hogy áll most az edzőképzési program, miben tudtak előrelépni az elmúlt bő egy évben?
– Átalakítottuk a felvételi rendszert, a képzés struktúráját és a logikáját is. Interaktívabbá tettük az egészet. Gyerekkorunkban, amikor tanultuk a verselemzést, akkor velem például előfordult olyan, hogy csak azt mondhattam, amit a tanár is ki tudott olvasni a versből. Nincs ilyen. Nálunk az a fontos, hogy az edző a saját elképzelését a modern labdarúgás elvárásaihoz, a meghatározott keretrendszerhez igazítsa, és azon keresztül tudatosan […]






A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/futball/2022/05/06/barczi-robert-mlsz-sportigazgato-interju-otp-bank-liga-magyar-valogatott/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Fegyveresek támadtak a vb-ezüstérmes sztárcsatárra

Fegyveresek támadtak a vb-ezüstérmes sztárcsatárra

A 25 éves szélső menyasszonyával autózott Toronto nyugati részén, amikor három ember megtámadta őket. Kettejüknél …